Ha azt látjuk, a politikusok ellopják vagy rosszul használják fel az adóinkat, még tetszetősebb megoldásnak tűnik az adók csökkentése, elkerülése és a minél kisebb az állam – hiszen amit nem fizetünk be, azt nem is tudják ellopni. Ha azonban az olyan állami alrendszerek, mint az oktatás, egészségügy vagy a közösségi infrastruktúrák nincsenek megfinanszírozva, akkor szép lassú sodródás vár ránk a harmadik világ vagy a pokol felé. A jó válasz nem az adók be nem fizetése, hanem azok elköltésének átláthatóvá tétele, a nem megfelelő politikusok leváltása – Pogátsa Zoltán írása.

Ha egy újságíró egy újságcikket egy külföldön futó online szövegszerkesztőben ír meg, majd elküldi egy szintén külföldi szerveren futó email rendszeren keresztül a szerkesztőségbe, ahol szintén külföldi szervereken futó szoftverek futnak… nos, ettől még az újságírás hozzáadott értéke idehaza termelődik meg. A hazai tevékenység utáni adót nem csak a közgazdasági logika, hanem a jogászok álláspontja szerint is idehaza kell leadózni.

Nem véletlen, hogy a nemzeti adóhatóságok és a parlamentek, illetve az Európai Unió is igyekszik megakadályozni a multinacionális cégek esetében azt, hogy egyetlen külföldi központjukban, az esetek többségében egy adóparadicsomban fizessenek  csupán gyakran elhanyagolható összegeket, ahelyett, hogy a hozzáadott érték termelésének színhelyén is adózzanak. A nemzetközi sajtó tele van ilyen esetekkel a Google-tól az Amazonon át a Starbucksig. Az adózás „átkönyvelése” más országokba általános gyakorlat a transznacionális cégek, hétköznapi nyelven a multik körében.

Ahogy az újságírónál a hozzáadott érték a cikk, és nem a szövegszerkesztő, amin dolgozik, úgy az Uber esetében a hozzáadott érték a matchmaking, az utas és a sofőr párosítása. Ebből a szempontból mindegy, hogy a folyamatot segítő alkalmazás történetesen hol fut, vagy hol programozták annak szoftverét.

Sokan úgy gondolják, hogy semmi baj nincs azzal, ha nem adóznak a multinacionális cégek, hiszen a hétköznapi ember, kisvállalkozó is igyekszik minél kevesebb adót fizetni az államnak. Ez azonban nem így van.

Ha az állam nem jut forrásokhoz, az óriási problémát okoz. Az államnak ugyanis gigantikus finanszírozási, befektetési szükségletei vannak, ami nélkül a nemzetgazdaság képtelen felzárkózni vagy fejlődni.

Gondoljunk például az oktatásra. A magyar állam jelenleg a GDP kb. 4%-át költi oktatási rendszerre, ami az egyik legalacsonyabb az Unióban, ahol az átlag 6% felett van, Dánia pedig kifejezetten 8%-ot költ erre a célra, egy sokkal magasabb GDP-ből. Ismert, hogy a magyar társadalom általános tudásszintje nem versenyképes globálisan, az iskolarendszer alulfinaszírozott, adósságállományban úszik, gyenge minőségű. A magyarok világnyelv-tudása a legalacsonyabb az egész Unióban. A négymillió létminimum alatt élő, illetve a több millió, éppen hogy csak megélő polgár magánalapon nem lesz képes nemzetközileg versenyképes tudást szerezni, ha ezt az állam nem finanszírozza meg helyettük.

Több százmilliárd forint, a GDP 1-2%-a hiányzik ezen felül a felnőttek átképzéséhez foglalkoztathatóságuk érdekében, hogy ne keveseknek kelljen magas adókkal eltartani a költségvetést, hanem sokaknak alacsony adókkal.

Ugyanez a helyzet az egészségüggyel. Miközben a magyar társadalom még a bolgárnál és a románnál is rosszabb egészségügyi helyzetet mutat, azaz az uniós lista legalján van, közben a kórházak többsége adósságban úszik, az épületek szétesnek, az eszközállomány, élelmezés, gyógyszerállomány siralmas szinten. Az orvosok és nővérek emigrálnak a megalázó bérek miatt. A GDP több százalékpontjával többet kellene itt is költenünk.  Nincs más lehetőség.

Vagy vegyük a vasutat. A magyar vasút több mint egy évtizede könyv szerint csődben van. Szakértők becslése szerint körülbelül háromezer milliárd forint befektetés kellene a pályák sebességének európai standardra emelésére, a vasúti kocsik és mozdonyok szintre emelésére, a harmadik világra emlékeztető állapotokban lévő pályaudvarok rendbehozatalára, stb. Megyei buszvállalatok gyakorlatilag csődhelyzetben működnek évek óta. És akkor még nem beszéltünk az elővárosi közösségi közlekedés fejlesztéseiről.

Magyarország hét statisztikai régiójából négy évről évre rajta van az EU legszegényebbjeinek a listáján, miközben a Budapestet is magába foglaló Közép-Magyarország nyugat-európai egy főre jutó GDP-t mutathat fel. A fizikailag nyomorgók nagyrészt vidéken és nem a fővárosban élnek. Mint ahogy többségében a gyerekek azon 36 százaléka sem, amely az Eurostat szerint súlyos anyagi nélkülözésben él. Ennél nagyobb gyerekszegénység csak Bulgáriában van. GDP-arányosan jó 4-5 százalékkal többet kellene szociálpolitikára költenünk ahhoz, hogy az uniós átlagot elérjük, és 7-8-at ahhoz, hogy a nyugat-európai szinthez felzárkózzunk.

A magyar gazdaság a jelenben gyakorlatilag az uniós transzferekből él. Az elmúlt években a GDP 5-6-7%-át fektettük be a gazdaságunkba a nyugati uniós államokból érkező pénzekből. Jelen ütemben ezek a pénzek 2018 után elfogynak. Addigra kellene a magyar gazdaságnak annyira versenyképessé válnia, hogy a saját lábán megálljon, magas termelékenységgel, jól képzett, egészséges társadalommal, jó infrastruktúrával.

Ha nincs az államnak finanszírozási forrása, akkor nem képes megvalósítani ezeket a beruházásokat. Ha a multikat vagy akár a hazai cégeket adóelkerülés miatt nem tudja megadóztatni, akkor a munkát kell megadóztatnia, ami még tovább növeli a béreket terhelő amúgy is magas magyar adókat…

Tetszetős megoldásnak tűnik, hogy ha azt látjuk, a politikai réteg ellopja az adóinkat, akkor a legjobb, ha mi sem fizetjük be azt, és ha minél kisebb az állam. „Amit nem fizetünk be, azt nem is tudják ellopni.” Ez azonban tévedés. Ha az állami alrendszerek nincsenek megfelelően megfinanszírozva, akkor a társadalom humán tőke képződése, közösségi infrastruktúrája lesz elégtelen. Akkor egész egyszerűen nem lesz gazdasági felzárkózás, hanem szép lassú sodródás lesz a harmadik világ felé. A jó válasz nem az adók be nem fizetése, hanem azok elköltésének átláthatóvá tétele, a nem megfelelő politikusok leváltása. Nehezebb út, de a másik egész biztosan a pokolba vezet.

A magyar állam szinte minden életfontosságú alrendszerét drasztikusan kivéreztette, miközben a saját működésére nemzetközi összehasonlításban is sokat költ. Nem az oktatásra, egészségügyre, felnőttképzésre, szociálpolitikára, infrastruktúrára: ezekre keveset költ. Nem az állami alkalmazottak béreire, azok alacsonyak, sőt, közülük több mint kétszázezren a létminimumot  sem keresik meg. Ma a magyar állam saját  bürokratikus kiadásaira költ sokat, ki tudja, pontosan mire? Nincs más alternatívánk: ellenőrizni kell az állam működését.

A magyar állami újraelosztási ráta az uniós beruházások nélkül ma már nemzetközi összehasonlításban alacsonynak mondható, főleg a szükséges kiadásokhoz képest. Életfontosságú, hogy a magyar állam forrásokhoz jusson ezek megfinanszírozására, hogy befektethessen a növekedésbe.

Visszatérve az Uberre: egy állam nem támogathat olyan gazdasági tevékenységeket sem, amelyek nem járnak TB- illetve nyugdíjbefizetésekkel. Elképzelhető, hogy ez ideig-óráig átmeneti megélhetést nyújt embereknek, valójában azonban ez is az államháztartást terheli. Ha hiányoznak a TB- és nyugdíjbefizetések, akkor ismét csak az államnak kell mások megadóztatásából eltartania a betegeket és az időseket. Aki nem fizet TB-t vagy nyugdíjjárulékot, az tulajdonképpen mással fizetteti meg az őt is támogató állami rendszerek működését. Alternatívaként hagyhatjuk az időseket és a betegeket az utcán meghalni elharapózó betegségükben. Ez azonban nem az európai szociális modell, hanem ismét csak a harmadik világ.

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 125 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!