December elején tette közé a KSH azt az adatsorát, ami a 2014-es adatok alapján jellemzi az állampolgárok anyagi helyzetét. A különböző grafikonokat szételemezték, de az egyik grafikon egyik elemét, ami a legjobban mutatja meg, hogyan éljük fel a jövőnket, még nem nagyon mutatta be senki.

(Forrás: KSH)

A grafikonon az egy főre jutó éves jövedelem látszik, munka, társadalmi és tőkejövedelemre bontva. Minket viszont most ebben a cikkben csak a narancssárga, a társadalmi jövedelem érdekel. Észrevesz valamit a kedves olvasó? Igen, minél jobban keres valaki, annál több társadalmi jövedelmet kap az államtól. És a leggazdagabb tíz százalék több társadalmi jövedelmet, az adókból visszaosztott állami támogatást kap, mint amennyit az ország legszegényebb húsz százaléka összesen munkával, vagy állami támogatással kézhez kap. A leggazdagabbak majd négyszer annyi állami támogatáshoz jutnak, mint a legszegényebbek.

A társadalmi jövedelem legnagyobb részét a nyugdíjak teszik ki, de ide tartozik a táppénz, a munkanélküli ellátások, a rendszeres és nem rendszeres segélyek, a családdal kapcsolatos ellátások – mint a gyermekgondozási díj (GYED), a gyermekgondozási segély (GYES), a gyermekgondozási támogatás (GYET), a családi pótlék, a terhességi gyermekágyi segély, valamint az egyszeri anyasági segély – és az ápolási díj, de az olyan támogatások, mint az ösztöndíjak is ebbe a kategóriába kerülnek.

Persze a statisztika ilyen elemzését torzítják a nyugdíjak, de mivel a nyugdíjasok 90%-a 150 ezer forint alatti, és 300 ezer forint feletti nyugdíjjal csupán pár ezren rendelkeznek, a torzítás feltehetőleg nem nagy, a nyugdíjon kivűli állami támogatások egyenlőtlen eloszlásának szempontjából.

Tehát ha megnézzük a grafikont, azt láthatjuk: az állam több támogatást ad azoknak, akik gazdagabbak, és kevesebbet azoknak, akik szegényebbek. Ezzel pedig óriási problémák vannak.

Ugyanis a szegénység nem bűn, a gazdagság nem erény, a rászorultság pedig nem önhiba, ha legtöbbször az egyén fölött álló gazdasági és társadalmi folyamatok eredménye, és egyben egy olyan egyéni élethelyzet, amelyből a közösség számára is a legjobb az, ha ki tud törni az ember. Az állam feladata pedig az, hogy ehhez a kitöréshez minél több segítséget megadjon. De ha az állam a gazdagoknak ad több lehetőséget a szegényebbekkel szemben, akkor a szegénység újratermelődik, kvázi bűnként, a gazdagság pedig megdicsőül a mi adóforintjainkból, és még nagyobb gazdagsághoz juttatja az embereket. Ez pedig nincs jól így.

Ez a grafikon azt mutatja meg, hogy Magyarországon ma egy perverz újraelosztás folyik. A családi támogatás azoknak jár, akik amúgy is el tudnák tartani a gyerekeiket, az állami adókedvezmények azoknak fialnak többet (lásd családi adókedvezmény, rezsicsökkentés, személyi jövedelemadó-csökkentés vagy nyugdíjnövelés), akiknek így is több van az átlagnál. Nyilvánvalóan a cél nem az, hogy a jómódúbbaktól mindent elvegyünk, de az államnak az lenne a feladata, hogy a közösség minél több tagja számára hozzáférhetővé tegye a jólétet, vagy legalább annak esélyét.

Mert a pénz, a megélhetés, a jövedelem egyenlőtlen elosztása újratermeli az oktatási egyenlőtlenségeket, a kapcsolati tőkében lévő hátrányokat, ami pedig segít tartósítani a jövedelem egyenlőtlen eloszlását. Vagyis hosszú távon bebetonozza a jövedelmi kasztrendszereket, amiben szülőről szülőre öröklődik a szegénység. Amíg az ország szegényebb felében születetteknek a rezsifizetés okoz gondot, és a jobb helyre születetteknek a magántanár kiválasztása, addig egyszerűen már gyerekkortól kódolva lesz, ki hova való, és meddig juthat el. És nem csupán a mélyszegénységbe született gyerekekről van szó. Hogyan versenyezzen az ingyenes felsőoktatás legtöbb perspektívát nyújtó szakjaira való bejutásért az a gyerek, aki soha nem kapott megfelelő tanszereket, és éhesen ment be iskolába, azzal a gyerekkel, aki Párizsba, Londonba, Berlinbe járt a szüleivel, magántanárt kapott, ha rosszak voltak a jegyei, van saját számítógépe, és gyerekkorától az interneten lóg?

A fenti számsor nem csupán a néha elvontnak tűnő egyenlőtlenséget kódolja magában, hanem közép- és hosszú távon a társadalom szétszakítását is – érdemesekre és érdemtelenekre. És mindezt nem valamiféle elvont jóság vagy tehetség, hanem kőkemény anyagi lehetőségek alapján.

Ez a fajta állami újraelosztás, ami ma Magyarországon kialakulóban van, magával hozza milliók gettósítását és generációkra történő elzárását a jólét bármilyen lehetőségétől. Az pedig, ha milliók nőnek fel úgy, hogy esélyük sincs az előrehaladásra, hosszabb távon nem fog semmi jót jelenteni azoknak sem, akiknek lesz esélyük. Mert a szegénység, az esélytelenség kilátástalanságot szül, nyomort szül, és tudatlanságot szül. Amit a grafikonon látunk, csupán egy ketyegő bomba időzítőszerkezete.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!