Vannak még nagy magyar államférfiak. Ez derült ki ma reggel a Kossuth rádió 180 perc című műsorában. Balog Zoltán emberierőforrás miniszter legalábbis valamikor 7 óra tájban tett csodát, miniszteri principiumát kihasználva, amikor az  alábbiakat mondta:

„Ma már kizárt, hogy egy gyerek éhezzen Magyarországon; az oktatási intézményekben garantált a napi három étkezés, illetve biztosítottak a források a szünidei étkeztetésre is.”

Azt mégse gondolhatjuk, hogy egy miniszter több tízezer embernek belehazudott volna a képébe, így minden bizonnyal pontban 7 órakor, de legalábbis Balog beszéde előtt több tízezer magyar gyerek gyomrának meg kellett telnie, sőt a téli szünetre elégséges ételnek kellett az otthonukban feltornyosulnia, hogy Balog szavai igazzá váljanak.

Tehát Balog vagy csodát tett vagy hazudott, és bár én bízom a kormány mágikus teljesítményében, mégiscsak számolni kell azzal az eshetőséggel is, hogy hazudott, és nem lettek egyik pillanatról a másikra jóllakottak az éhesek, nem melegedtek meg a fázók, és nem teltek meg az üres kamrák.

Ugyanis Balog állítása nem teljesen fedi a valóságot. A Költségvetési Felelősség Intézet számításai szerint például hiába költ tényleg többet a kormány gyerekélelmezésre, ez csupán az elvont önkormányzati források központi költségvetési forrásból való pótlása. Ha a központi költségvetés és az önkormányzatok gyerekélelmezésre költött forrásait együtt nézzük, nem sokkal jobb a helyzet mint 2010-ben, miközben tudjuk, hogy a szegények vagy szegénységben élők száma nőtt, méghozzá leginkább a legfiatalabbak körében. És ahogy Szél Bernadett kiszámolta, tudjuk azt is, hogy miközben a kormány 318 ezer gyerekről beszél, akiknek szerintük a 90%-a kap iskolai étkezést, addig a valóságban több, mint egymillió 10 év alatti gyerek van Magyarországon a legutóbbi népszámlálás adatai szerint.

De még ha nem is tudnánk ezeket a számokat, akkor is ott van a Tárki és a Máltai Szeretetszolgálat közös kutatása, amely szerint közel 50 ezer gyerek van hazánkban, aki rendszeresen éhezik, és ennyire teszi a számot a Gyerekétkeztetési alapítvány vezetője is.

De a valóságban a gyerekéhezés csak a probléma csúcsa, beszéltem olyan ápolóval a tavaszi tüntetéseken, aki elmondta, a fizetése arra elég, hogy néha éhesen menjen dolgozni, hogy a két gyerekének jusson ennivaló. Vagy megemlíthetjük Andreát, akit ősszel lakoltattak ki rákos betegként a nyolcadik kerületben, és betegsége mellett hiába dolgozik egy multi élelmiszerláncnál, volt, hogy ő sem evett, hogy a gyerekeinek jusson. Ez ma nem egyedi példa, hanem sok tízezer embert érintő kérdés Magyarországon. A gyerekéhezés csak a szegénység egyik, a felszín fölé emelkedő jéghegye.

Balog emberminiszter tehát vagy mágus, és akkor köszönjük, hogy a Kossuth rádióból megoldotta a szegénység kérdését, vagy szimplán hazudik, ahelyett, hogy cselekedne, vagy cselekvésre ösztönözné a kormányt.

Egy kormánynak nem a rádiónyilatkozatok, a helyzet bagatellizálása, és saját maga megvédése kellene, hogy a fő feladata legyen, hanem a problematikus helyzetek megoldása. Főleg, amikor vannak ráadásul szép számmal olyan civilek, akik akarnak tenni egy ilyen helyzetért, mint a nemzeti Minimum projekt tagjai, akiket politikai indokkal utasított el a kormány.

Ugyanis nem szép dolog, ha a hamis ígéreteket és hazugságokat tesz a kormány azoknak a karácsonyi asztalára, ahova nem csupán szépen villogó karácsonyfa, de lehet, hogy se hús, se hal nem kerül.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!