„Nem akarjuk a Soros-félék úgynevezett nyitott társadalmát”, nem akarják a marihuána legalizálást sem, a férfi pedig maradjon férfi, a nő pedig nő….. Ők tartsák magukat az önmegvalósítás legmagasabb fokához, „unokákat szüljenek nekünk” – mondta Kövér László a Fidesz kongresszusán.

(Fotó: Kovács Tamás / MTI)

Én pedig jó magyar állampolgárként meg is világosodtam, már tudom, az öt hónapos Gitta lányom mit kap karácsonyra. Először is Kövér László fotójával együtt bekeretezem ezt az idézetet az ágya fölé, hogy sose felejtse el, mi lehet egyedül számára az önmegvalósítás. Másodsorban van egy üveg házi pálinkám, zuglói főzésű (szerencsére nem a Karácsony Gergely rémkorszakából, hanem a tisztakezű Papcsák terméke), szépen nemzeti színű szalaggal átkötve, ezt adom a szeretett Gitta lányomnak, nehogy rászokjon a marihuánára. Harmadsorban pedig utasítom a barátnőm, hogy az összes terheskönyvét ajándékozza Gittának, hogy már kisgyerek korától kezdve felkészülhessen az önmegvalósítás legmagasabb fokára. Ha pedig nem teszi meg, ráhívom az Anti-Gender rendőrséget, egy jófajta ördögűzés érdekében.

Persze tudom, a feladataim nem állnak meg itt. Ha a lányom kisautókkal akar játszana babák helyett, atyai szigorral kell majd lesújtanom, ha füvezik, kitagadom, ha leszbikus vagy transz lenne, szintúgy. Hiszen akkor értéktelen lesz a legmagasabb szintű önmegvalósítás szempontjai szerint (nyilván akkor is képes lenne gyereket vállalni és boldogan felnevelni, ám az egy ilyen genderdiktatúrás család lenne).

Azt is tudom, nem állhatunk meg egy önmegvalósító kis robotnál, meg hát jó lenne kenyérkereső is a családban, úgyhogy további gyerekeket kell nemzeni. Bár eltartani, megfelelően iskolázni nem tudjuk őket, de hát ez a lányoknál úgyis mindegy, ha meg sok fiú születik, akkor maximum felveszünk jófajta forintosított hitelt.

Komolyra fordítva a szót, nem pontosan értem, hogy Kövér László miért gondolja azt egy Fidesz-kongresszus emelvényén, hogy bárkinek is megmondhatja, hogy kell élni, sőt lényegében Soros katonájának nevezzen mindenkit, aki nem úgy kívánja nevelni a gyerekét, mint ahogy ő elvárja.

Én is szeretnék unokákat, de sosem fogom nyomasztani a gyerekem, amiért mondjuk egyetemre jár vagy karriert épít szülés helyett. Meg fogja kapni azokat az értékeket, amelyek mentén ő képes lesz dönteni, mit akar az életétől. Attól, hogy nem verem a fejébe minden nap, hogy a drog rossz, hogy egy gyereknek életet adni milyen csodálatos dolog. Attól, hogy a nevelése középpontjában, nem egy megugorhatatlan erkölcsi mérce lesz felállítva, még remélhetőleg egy csodálatos ember fog válni belőle.

Persze el fogom mondani, hogy a kábítószerek veszélyesek is lehetnek. Én is fogyasztottam huszonéves koromban kábítószereket, több fajtát is, mégsem lettem drogfüggő, köszönhetően például annak, hogy anyám, nem egy „a drog rossz” mondattal intézte el ezt a problémakört, hanem megpróbált felkészíteni azokra a helyzetekre, amik szembejönnek velem. Nem görcsösen tiltani akart, hanem magyarázott, a kábítószerről, az alkoholról, a cigarettáról.

És nincs olyan kormány, amely megtilthatja nekem, hogy elfogadjam és szeressem a gyerekem, ha például a saját neméhez vonzódik majd. Az én világomban az a legcsodálatosabb szülő, aki nem önmagát és elképzelt unokáit akarja megvalósítani gyerekén keresztül, hanem engedi, hogy a saját útját járja.

Lehet persze engem ezek után liberálisozni, sorosozni, genderezni, de valójában ezek sokkal kevésbé érdekelnek, mint az, hogy a lányomból tisztességes és korrekt embert neveljek, és csak reménykedni tudok, hogy mire felnő, a társadalom teljes egésze nem csak kiröhögni fogja az olyan embereket, akik egy pártkongresszusról mondják meg, hogy neveljem a gyerekem, hanem el is küldik a a jó büdös francba!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!