Tisztelt Zsidó Honfitársaim!

Ahogy a teremtés történetében a Mindenható megáldja és megszenteli a hetedik napot, úgy a naptári évben is kiemel és megszentel bizonyos időszakokat.

Most, hogy Európában egyre nehezebb megvédenünk határainkat, különösen fontos, hogy összetartozásunkat és közös alapjainkat megerősítsük.

A közelgő zsidó újév alkalmából tisztelettel köszöntöm Önt és a magyarországi zsidó közösséget.

Kívánom, hogy Mindannyian a jó esztendőre legyenek beírva.

Tisztelettel:
Orbán Viktor

Ezekben a hónapokban Magyarországon valami bizarr dolog magyarnak lenni. Mikor szögesdrót mögé szorított, trükkel táborokba vonatoztatott, kiéheztetett emberekkel van tele a média, vagy amikor a kormány rendkívüli állapotról szóló törvénycsomagot kíván megszavazni egy neofasiszta, bocsánat, nagy támogatással rendelkező, demokratikusan az Országházba delegált radikális párttal közösen, akiknek Horthy Miklós és azok a katonák a hősök, akik mellett munkaszolgálatosként honfitársaink tízezrei vesztették életüket. Akkor, amikor a keresztényiség nevében vagy arra hivatkozva tagadná meg az ország miniszterelnöke emberek tízezreitől a menekülés vagy a tisztességes élet jogát. Amikor plakátkampányban uszítanak az „idegenek” ellen. És persze nem lehet hasonlítgatni, és nem is érdemes, de amikor az embernek összeszorul a gyomra és arra gondol, hogy ezúttal, hogy most, csak most ne rontsuk el mi magyarok, ebben a picit sem, de talán mégis egy picit összehasonlítható helyzetben, akkor hirtelen meg leszel szólítva, mint Zsidó.

És ekkor, ilyen minőségben, közös értékekről meg közös alapokról és összetartozásól lesz szó hirtelen. És ha viccesebb kedvemben lennék, megkérdezném, hogy annak az emlékműnek a közös alapjáról beszélünk-e, amit egy éve megpróbáltunk lebontani, vagy arról az összetartozásról, melynek nevében felmerül roma honfitársaink újraelosztása vagy mi, sic! vagy inkább sick…

Mindez a közelgő zsidó újév alkalmából. Amikor a zsidók, még azok is, akik nem hangoztatják vagy letagadják, elmennek a kis vagy nagybetűs, vagy csak a lélekben létező zsinagógába, lehet azért, hogy egy kicsit valóban elgondolkozzon a baráti csevej és az ebből következő zajt elkeseredetten csillapítani próbáló rabbi kiáltása mellett az évről, hogy mit lehetett volna jobban csinálni, hogy mit rontott el, a tisztességről és tisztességtelenségről, az életről és elmúlásról. Arról, hogy tényleg mindent megtett-e, minden tőle telhetőt, hogy a hely, ahol a családja, a barátai, polgártársai, embertársai élnek jobb hely legyen egy picivel, és hogy megbánja, ha ez idén nem sikerült. Nos, akkor jön a levél az összetartozásról és a közös alapokról, a megvédendő határokról, a szögesdrótról, a trükk-vonatról, a kizárásról, a megalázásról, a minden határ átlépéséről.

Nem, ez nem lehet, hogy ezt a levelet, mint nagybetűs Zsidó Honfitárs megkapjam. Mert nem szeretnék nagybetűs lenni, nem engedhetem meg magamnak, amíg vannak kisbetűsök. És ha az egész évemet elbasztam és gonosz voltam, azt bánom, és ha bárkit megsértettem, azért most mindenkitől elnézést kérek, és ígérem, minden nap elmondom magamnak, hogy ebben az országban nem a távolságot kéne keresni egymástól, hanem a közös alapot, és tudom, hogy ezt én mindig elrontom, pedig kell az ÖSSZETARTOZÁS nekünk, a nagybetűs NAGYON, de a kirekesztés, a megalázás, az M1-esen vagy az M7-esen bandukolni kényszerítés, a Röszkén parlagon hagyás, a szögesdróttábor nem lesz a közös alap nagybetűs SOHA. Soha a nagybetűs ÉLETBEN.

És akkor most nem tudom, hogy ide kell e írni a végére, hogy tisztelettel.

Schönberger Ádám

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több hasonló reakciót olvasni a kormány gyűlöletpolitikájára, támogass minket!