Az ellenzéki pártok és a közel-keleti eszkaláció: pedáns egyensúlyozás egy végzetesen aszimmetrikus konfliktusban
Megkerestük a nagyobb hazai liberális és baloldali pártokat, hogy részletesebben is kifejthessék véleményüket a gázai helyzet kapcsán.
Megkerestük a nagyobb hazai liberális és baloldali pártokat, hogy részletesebben is kifejthessék véleményüket a gázai helyzet kapcsán.
Se áttörésről, se megbékélésről szó nincsen, mitöbb, itt éppen a békefolyamat ellenkezőjéről beszélhetünk.
Csak találgathatjuk, hogy amit most látunk, az egy újabb globális katonai konfliktus előszele-e.
Az európai és észak-amerikai vállalati média az elmúlt hetekben az izraeli szenvedésre összpontosította a figyelmet, ahelyett, hogy feltárta volna azt az eseménysorozatot, amely ehhez a helyzethez vezetett. Az álláspontok túlnyomó többsége Palesztinán kívülről érkezik. Fontos, hogy közvetlenül a palesztinoktól is halljuk, hogyan jutottunk ide.
Az elmúlt évtizedek minden közel-keleti összeomlása után a teheráni rezsim hatalma erősödött.
A civilek szándékos célba vétele háborús bűntett, ám ez semmilyen módon nem igazolja a palesztin nép kollektív büntetését.
Több nemzetközi szakszervezet szólította fel tagjait, hogy ne járuljanak hozzá az Izraelbe vagy a palesztin területekre irányuló fegyverszállításokhoz.
Ha az amerikaiak háborút akartak volna, akkor annak idején, 2008-ban nem Barack Obamát választják, hanem John McCaint.
A „biztonság a békéért” elve se biztonsághoz, se békéhez nem vezet.
Fél tucat riportot vetettünk egybe, hogy kiigazodjunk, mi történt október 17-én.