Izrael és én
Szerzőnk a gázai háború kapcsán felidézi, hogyan vált fiatalként a zsidó közösség tagjaként Izrael hívévé, és sajátította el fiatalon „tálib-reflexként” a közegben uralkodó, Izrael állam bűneit relativizáló nézeteket.
Szerzőnk a gázai háború kapcsán felidézi, hogyan vált fiatalként a zsidó közösség tagjaként Izrael hívévé, és sajátította el fiatalon „tálib-reflexként” a közegben uralkodó, Izrael állam bűneit relativizáló nézeteket.
A városból elüldözött palesztinok egyetlen folyosón hagyhatják el a menekültekkel zsúfolt területet, miközben a halottak száma napról-napra növekszik.
Nincsenek itt „jó” vagy „rossz” zsidók, „jó” vagy „rossz” emberek. Olyanok vannak, akik nem hajlandók elnézni a népirtást csak azért, mert zsidók követik el.
„Igenis lehetünk egyszerre zsidó- és palesztinpártiak.”
A kétállami megoldás a múltban is sok gondot okozott, a jelenben pedig végképp semmi értelme.
El fog jönni a pillanat, amikor a többség úgy tesz majd, mintha mindig is ellenezte volna a népirtást. Nem késő elkezdeni.
Halálcsapdaként emlegetik a helyiek a segélyosztó pontokat.
Ne dőljetek be a szavaknak! Recenzió Mark Mazower könyvéről.
A spanyol kormányfőt baloldali koalíciós partnere emlékeztette a saját ígéretére, a belügyminiszter kínos helyzetbe került.
„Ha azt akarjuk, hogy ez a terület Izrael Állam része legyen, akkor meg kell szabadulnunk a lakosság egy részétől, kerül, amibe kerül.” A mondat még 1971-ben hangzott el, egy izraeli „baloldali” kormány egyik miniszterétől.