A kormány igyekszik hülyének beállítani az iváncsai dolgozókat, mintha azok mindenféle munkáltatói nyomásgyakorlás és manipuláció nélkül mondanának fel önként.
Régen látott, sikeres társadalmi mozgósítás tetőzte be a Magyar Orvosi Kamara kampányát, de a rendszer gerincét adó munkavállalók iránti szolidaritás hosszú távon nem spórolható meg.
Az elmúlt év során a közszférát kemény érvágások érték. Mire számíthatunk idén? Sikerülhet megszervezni a dolgozókat?
A gondoskodáspolitika a költségek és lehetőségek radikális csökkentéséről szól a képzett szakemberek szervezett segítségnyújtása helyett.
A nehézipar összeomlása során a munkásoknak akkor van esélyük nem a legrövidebbet húzni, ha kollektív szervezeteik erősek, nem hisznek a főnökök dajkameséiben, és ügyükhöz társadalmi és politikai támogatást nyernek.
Vendéglátásban dolgozók beszélgettek a kéretlen beszólogatókról, erőszakoskodókról, és az ilyen helyzetek kezeléséről.
Egészen a múlt hétig teljesen jogszerű volt Magyarországon juttatás nélkül parkolópályára helyezni a meggyengült egészségi állapotú munkavállalókat, és „kifárasztással” felmondásra kényszeríteni őket.
Ezzel próbálják meg leplezni az egyre csúnyuló megélhetési válságot.
A már egyébként is méltánytalan bónuszrendszer átszervezése és a felmondási idő egységes növelése kiverte a biztosítékot az autóipari beszállító dolgozóinál.
Az egészségügy, az igazságszolgáltatás, a közügyek intézése, a szociális ellátás mind veszélyben a méltatlan bérek miatt.
Megélhetési válság, ingázás, szegregáció – összetett problémakörrel segíthet szembeszállni tagjainak egy elkötelezett szakszervezet.
„Addig itt nem lesz béke, amíg a kuratórium kézi vezérléssel irányítja az egyetemet.”