Grúziát ne Orbánból és ne a kelet–nyugati szembenállásból próbáljuk megérteni
Előbb próbáljunk ezt-azt megérteni Grúziából, aztán kardoskodjunk.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Előbb próbáljunk ezt-azt megérteni Grúziából, aztán kardoskodjunk.
Hogyan kezelik a múltat a a ’80-as és ’90-es évek időutazós filmjei?
Amíg 1956 kapcsán Orbán az övéihez beszélt, Magyar a nemzeti egységet hangsúlyozta. Riport a Tisza megemlékezéséről.
A Tisza-Fidesz párharc árnyékában a Mi Hazánk és Toroczkai olyasmit kínál, amit jelenleg senki más.
A tegnapi nap alapján mind a már a Fidesszel nagyjából egy támogatottsági szinten mért TISZA vezetője, mind a miniszterelnök a régi recepteket igyekszik új körítéssel tálalni.
A rendszerváltás után csak nagyon lassan ébredt rá Magyarország, hogy 1956 legfőbb sajátosságainak egyikét a jugoszláv példa alapján megalakult munkástanácsok képezték.
Először a miniszterelnök kezdett el arról beszélni, hogy lakhatási válság van. De mire jutott?
Fargeat filmje egy hibrid monstrum, amelynek „végre mindene a helyén van”, és a szeméből is mell buggyan ki. Kritika.
Öt évvel ezelőtt Orbán Viktor bejelentette: létrejött az illiberális magyar állam. Hogy néz ki ez az állam?
Didier Eribon Visszatérés Reimsbe című félig önéletrajzi, félig szociológiai jellegű munkája szembesít bennünket a jelen munkásosztályával.