A 10. Lakásmenet második felszólalója, Kiszely Tibor, az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársa arról beszélt, megtiszteltetés számára, hogy felszólalhat, majd a szervezőknek is köszönetet mondott.

Elmondta, mielőtt az ULE szociális munkása volt, bejárta a hajléktalanellátás összes állomását, ahol a tömegszállások világát és a „a rendszer összes hibáját” is megtapasztalta: „lepusztult épületek, bogarak, agresszió, a privát szféra hiánya”.

Hozzátette, az idei télen mindezt a rezsiválság is súlyosbítja, „a tömegszállásokon nem lehet méltósággal élni. (…) a rendszer sokszor kiskorúként kezeli az ott élőket.” – mondta el.

Kilépni a tömegszállások rendszeréből pedig – hangsúlyozta Kiszely – a szociális bérlakásrendszer hiánya miatt nagyon nehéz. Hozzátette, csak óriási krízisek idején megfelelőek a tömegszállások, a mostani rendszert a rendszerváltás szociális krízisére hozták létre, mégis, máig is léteznek.

Hangsúlyozta, ennek nem kell így lennie, és egyesülete az alternatíva felmutatásán dolgozik, azonban csupán nagyjából száz embernek tudnak otthont nyújtani. Kiszely szerint mindez elsősorban az állam kötelessége lenne.

„Ehelyett mit csinál az állam? Stadionokat és luxuslakásokat épít, a jobb módúakat támogatja, a szegényeket pedig kilakoltatja” – mondta el, hozzátéve, ezért vett részt két hónapja is kilakoltatás elleni akcióban, ahol egy egyedülálló édesanyát lakoltattak ki.

„Mi volt erre a helyi DK-s polgármester válasza? Nem számít, ki kell lakoltatni őket. Velem szemben például sokkolót alkalmaztak. Higgyétek el, nem volt jó érzés.” – mondta el Kiszely, hozzátéve, „a névleg baloldali pártok a Fidesz szegényellenes politikáját folytatják kicsiben.”