Havas-Kovács Dominika, tanár szólalt fel következőként. Amikor eldöntötte, hogy tanár lesz, édesapja megkérdezte, hogy „éhen akarsz halni?”. A képzés felénél megkérdezték, „és most mit fogsz csinálni?”. Válasz: tanítani szeretnék! Ahogy a tűzoltókat sem az adrenalin motiválja, úgy a tanárokat sem a nyári szünet miatt mennek tanárnak.

A hivatástudat viszont nem tart ki, ha nem tudja fizetni a gázszámlát, ha éjszakába nyúlóan javítja a dolgozatokat, ha egy héten nyolcvan órát dolgozik, ebből negyven órát fizetetlenül.

Attól még, hogy tudták, ezzel jár a tanárszakma, attól még nem kötelesek elviselni, nem hagyhatják. Nem hagyhatják, hogy megfosszák őket a legalapvetőbb joguktól, a sztrájktól. Egy ismerőse mellékállásban dolgozik gyorsétteremben, mert a tanári állásából nem tud megélni, és abban reménykedik, hogy sosem kell meglátnia másik munkahelyén egy diáknak. A bérek elfogadhatatlanul alacsonyak, a mindenkori minimálbérhez kéne kötni őket. A munkaterheket csökkenteni kellene. Egy pedagógus maximum 22 tanórát bír el az összes többi feladattal együtt.

Az iskolák autonómiájának elvesztéséről, a nemzeti alaptantervről és az összes többiről is beszélni kell. Csatlakozni kell a szakszervezetekhez, hívta fel a figyelmet a tanárszakos hallgató.