Nagy Erzsébet, a PDSZ választmányi tagja elmondta, rendkívüli öröm, hogy megtöltötték a Kossuth teret, bár kétségeik voltak, hogy merjék-e vállalni ezt a teret, de úgy látja sikerült a tiltakozóknak megtölteniük.

Hozzátette, hosszú utat tettek meg eddig a napig: a pedagógusoknak 2014-től, más oktatással foglalkozó munkatársaknak pedig 2008-tól nem emelkedett a bérük. Ezek pedig nem javíthatóak a morzsaként odadobott pótlékokkal. Tömeges a pályaelhagyás, az alacsony bérek mellett rengeteg órát, kifizetetlen helyettesítéseket, megnövekedett adminisztrációt kell végezni.

„Rólunk azt hitték, a hátunkon fát lehet vágni, ez eddig igaz is volt, a közoktatás rendszere már rég összeomlott, a hivatástudat és az ingyenmunka tartja fent a működés látszatát.”

Akivel a sztrájkbizottság tárgyal, váltig állítják, hogy nincs pedagógushiány, a januárban kiesett kollégákat, akik nem mind térnek vissza, simán lehet pótolni. Mióta sztrájkba kezdtek, az ígéretek száma nőtt. Ha annyi energiát fektetett volna a kormány a pedagógusok helyzetének javításába, mint a sztrájk megakadályozásába, már itt lenne a Kánaán – mondta el Nagy.

Március 16-tól határozatlan idejú sztrájk indult, amiben a mostani adatok szerint 20 ezernél is többen vettek részt.

„És ez csak egy nap adata, amiben nincsenek benne azok, akiket megakadályoztak a sztrájkban”

– mondta el Nagy Erzsébet.

A Fidesz által módosított sztrájktörvény már eleve akadályozta a jogszerű sztrájk megszervezését. Januárban az időhúzás miatt nem születhetett jogszerű döntés a szakszervezetek által tett ajánlat szerinti sztrájkról.

A bíróság kimondta hogy járványra hivatkozva nem lehet a sztrájkjogot korlátozni, a kormány félelmében mégis ezt tette, rendeletben hozott egészen abszurd szabályokat. „Mert a kormány fél, még egy alig látható sztrájktól is fél, és még jobban fél a tömeges polgári engedetlenségtől” – mondta el Nagy, aki hozzátette:

„Ki gondolta volna, hogy eljutunk odáig, hogy az oktatásban dolgozók ehhez az eszközhöz fognak folyamodni?”

A sztrájkolókat fenyegetik a teljes napibér levonásával – még akkor is, ha nem egész nap sztrájkolnak. A sztrájkolókat megalázzák, volt olyan intézmény, ahol be sem engedték a sztrájkolókat.

Három nyomós okot említett Nagy Erzsébet a sztrájk folytatására:

• Nem szabad, hogy a választások után elsikkadjanak a követelések, bármilyen kormány alakul, azonnali változásokra van szükség, különben nem lesz kinek adni a beígért béremelést.
• A szomszédban dúló háború még inkább súlyosbítja a szakemberhiányt, mert még több gyereket, diákot kell ellátni a közoktatás és a szakképzés rendszerének.
• A szakszervezeteknek is végig kell vinni a sztrájkjoggal kapcsolatos jogi folyamatot, ha itthon eredménytelenek lesznek, akkor az Emberi Jogok Európai bíróságához fordulnak.

Rendkívüli a társadalmi támogatottság. Minden sztrájkoló, minden engedetlenségben részt vevő az egész népet tanítja – nem középiskolás fokon – állampolgári jogokra, demokráciára, felelősségvállalásra. Ők pedig bennünket összefogásra és szolidaritásra.

Ez megnyilvánul a szakképző intézményekben részt vevő szolidaritási sztrájkolók is.