ITM, trianon • A konferanszié az ITM előtt bejelentette a programpontokat:

• Először két beszéd fog elhangozni
• majd felolvassák a petíciót, melyet átadnak az ITM képviselőjének

Elsőként Orosz Ferenc enzimológus lép fel, ki csaknem negyven éve dolgozik így vagy úgy az Akadémián.

Orosz elmondta, két hónapja az ADF elfogadta első nyilatkozatát, melynek első mondata, hogy tartsák tiszteletben az MTA és kutatóintézeteinek egységét és függetlenségét mit sem vesztett érvényességéből.

Jelen helyzet szerint a kutatóhálózat még ha egyben is marad egy darabig, nem marad egységben az MTA-val, emellett függetlenségről szó sincs, a kompromisszumos megállapodás szerint testület elnökét a miniszterelnök nevezi ki.

A kutatók azonban ragaszkodnak eredeti követelésükhöz, elutasítják a kizsarolt szándéknyilatkozatot.

Orosz szerint kéthónapos küzdelmük azt mutatja, ha együtt lépnek fel, eredeményesek lehetnek. Mint mondta, elsöprő többséggel utasították el a Palkovics-féle pályázati rendszert, mely azóta ennek megfelelően a szemétdombra is került.

Mint kifejtette, elfogadhatatlannak tartják, hogy az Akadémia testületeinek a döntéseit a hatalom önkényesen figyelmen kívül hagyja – emellett a Palkovics-Lovas megállapodásra utalva elmondta, az Akadémia dolgozói egyes vezetőiknél tisztábban látják a helyzetet, melyet a következő, Deák Ferenctől származó idézettel szemléltetett:

„Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”

Orosz úgy látja, egyesek szerint a szándéknyilatkozat jó kompromisszum, azonban az enzimológus szerint az nem megfelelő, nem tartalmaz elfogadható garanciákat az integritás és a függetlenség megőrzésére.

Orosz kifejtette: habár a kutatóhálózat által működtetett vagyon az MTA tulajdonában marad, az érték nem az eszközökben, hanem a kutatóhálózatban dolgozó emberekben van, és mint mondta,

„ha minket elcsatolnak, az a magyar tudomány Trianonja lesz!”

Ezután újabb történelmi példaként egy mohácsi kitérővel felemlegette 1848-49et, majd világosra utalva kifejtette, nem szabad elfogadnunk a vereséget.

Orosz elmondta, racionalitáshoz szokott természettudósként, nem érti a döntések irracionális voltát – azonban hatalmas élmény megtapasztalni a különböző területeken dolgozók és különböző korosztályok szolidaritását és összefogását. Szónoklatát „nem hagyjuk magára az Akadémiát, nem hagyjuk elvenni a jövőnket!” felkiáltással, valamint a tömeg

„nem hagyjuk!”

skandáltatásával fejezte be.