Éppen ezért a hagyományos ankarai „erkélybeszédet” sem tartotta még meg senki. Igaz, ezt a megválasztott török miniszterelnök szokta parlamenti választások után elmondani, miniszterelnök viszont holnaptól már nincs.

Jogköreit az új, rendkívül széles körű hatalommal felruházott elnök kapja meg, aki, most úgy tűnik, valószínűleg Recep Tayyip Erdoğan lesz.

Nemzetközi és törökországi kommentárok mindenesetre kiemelik, hogy az elnök talán még sohasem vitt ilyen gyenge kampányt, igaz, uralma alatt olyan állami hitelválság sem volt még, mint most. Az ellenzék viszont sokkal többet várt ettől a választástól, az utolsó hetek milliós gyűlései és lelkesedése után a világi törökök nagyon nehezen tudják elhinni azt, hogy Erdoğan ennyivel nyert.

Muharrem İnce személyében pedig bajnokra is találtak, hiszen nemcsak üres nosztalgiából vitte a CHP kampányát, nem is egyedül iszlamistaellenes szólamokat pufogtatott (bár a menekült szíriai arabok ellen rendszeresen hergelte közönségét,) hanem több demokráciát és nemzetiségi békét is ígért.

Ezt a – mindenesetre kétes kimenetelű – választási eredményt ő és hívei biztosan nem hagyják annyiban, ez pedig komoly kihívás elé állíthatja az AKP-t és ultranacionalista csatlósaikat.

A HDP öröme sem lehet felhőtlen, hiszen lehetséges, hogy támogatásukat szinte hiánytalanul megőrizték (Demirtaş Diyarbakir tartományban közel kétharmadot szerzett a börtönből, de Isztambulban is 12% választotta,) sokat ez nem ér, ha az AKP új, autoriter elnöki rendszerében kell túlélniük.

Élő közvetítésünk ezzel mára zárul, holnap beszámolunk a fejleményekről. Az egész estés figyelmet nagyon köszönjük.