Köszönöm, hogy eljöttetek, de én nem hozzátok akarok beszélni. Mi már ismerjük egymást jól, akkor is, ha sose találkoztunk, pontosan tudjuk, hogy mit érez a másik, és azt is tudjuk, hogy nem tudunk egymásnak sok okosat és bíztatót mondani.

Azokhoz szeretnék beszélni, akik a fennálló rendszert, bizonyára mint kisebbik rosszat, de támogatták és támogatják. Tudom, hogy könnyű a szavaimat lepattintani, hiszen ti vagytok a győztesek, tietek az ország, a hatalom és a dicsőség, még az is lehet, hogy mindörökké, amit nem is vitatok el. Mégis egy perc tűzszünetet kérek, amikor tudunk egymással beszélni.

Magyarországon most senki sem érzi jól magát. Ti sem. Ennek elég oknak kell lennie arra, hogy néhány dolgot újra gondoljunk.

Azt szeretném mondani és kérni, hogy ne az ellenséget lássatok azokban az emberekben, akik nem a kormányt támogatták. Ez a rendszer jórészt a lopásról, csalásról, hitegetésről és félelemkeltésről szól, azt ti is tudjátok, a legtöbben „csak” azért támogattátok, mert cserébe legalább megvéd a menekültektől. Én azt mondom, hogy nem szabad azokat ellenségként kezelni, akik a sok lopás és a menekültek állítólagos veszélyének kombinációjából más következtetést vontak le. Ferenc pápát idézném: a közel-keleti háborúk és az afrikai nyomor elől menekülő nagyszámú ember által előidézett helyzet valóban kelthet félelmet, én magam is azt gondolom, hogy ebből még nagy bajok lesznek.

Ettől még nem szabad őket gyűlölni, többek között azért se, mert a helyzetükben szinte biztos, hogy mi is ugyanazt a döntést hoztuk volna amit ők. És még kevésbé szabad azt gyűlölni, aki a jézusi parancsot követve menedéket adna a háborúból menekülőknek. Azt se szabad gyűlölni, aki nem hitte el a tévéből és az újságokból áradó tengernyi hazugságot arról, hogy ezek az emberek milyen veszélyesek, és ezért nem gondolta jó ötletnek elnézni a kormány sok lopását. Elnézést, hogy ezt mondom, de az mind tényleg hazugság volt, hihettek nekem, egy olyan városból mondom ezt, amelyik egy évben 80 ezer menekültet fogadott be, és egy olyan fizimiskával, amivel könnyen megtalálnak azok, akik nem sajátították el az európai értékrendet. Nem szabad gyűlölni azokat a honfitársainkat, akik erre a helyzetre más választ adtak. Egyébként pedig senkit sem szabad gyűlölni.

Ezek ellen a honfitársaink ellen, köztük számos egészen csodálatos ember, a barátaim és volt szerelmeim ellen most olyan terveket sző a kormány, amik vörös vagy náci diktatúrák bevezető szakaszaiban volt szokás a diktatúrák ellenségeivel szemben.

Hazaárulóknak mondják őket, de nem azok.  Csupán olyan emberek, akik a menekültekkel való riogatás ellenére sem fogták be a szájukat, ha valakit igazságtalanság ért, amikor a számláikat fizető szegény embereket akar kilakoltatni az önkormányzat.

Ha az iskolákban a gyerekeinket évtizedek óta elavult tudással gyötrik agyon. És az orvosok szerint többen halnak meg a kórházakban elkerülhető, ott beszerzett fertőzések miatt mint közlekedési balesetben. Azért ez durva, ugye? Itt nem csak az én családtagjaimat fenyegető veszélyről van szó, hanem a ti életetekről és a ti szeretteitekről is.

Biztos, hogy gyűlöletet érdemel az, aki a menekültektől való félelemnél fontosabbnak tartja, hogy több a patkány a műtőkben mint az orvos? Biztos, hogy gyűlöletet érdemel az, aki nem akarja félteni a gyermekét, csak azért mert az egy azonos nemű embert szeret?
Erre kell és lehet leszűkíteni a mostani közös problémánkat.

Nem kérem tőletek, hogy változzatok meg, és nem kérem tőletek, hogy tagadjátok meg az elmúlt éveiteket. De azt igenis kérem, hogy senki ne gyűlöljön senkit, tehát a mostani választáson alulmaradottaktól is kérem, hogy bármennyire dühösek és kétségbeesettek is, ne gyűlöljenek benneteket. Tőletek a győztes felelősségére, a hatalom birtokosának felelősségére emlékeztetve kérem, hogy ne gyűlöljétek azt, aki másmilyen országban szeretne élni. Nem ellenségek, nem hazaárulók ők, csupán más problémákat látnak fontosnak és más megoldásokat keresnek.

Van itt egy barátnőm, ő mesélte, hogy se ő, se két testvére nem él Magyarországon, mert úgy érezték, hogy megfojtja őket ami otthon van. A szüleiknek a szavazáskor mégis inkább az volt a fontos, hogy ne jöjjenek be a menekültek, mint hogy a gyermekeik hazajöjjenek. Ugye mindannyian érezzük, hogy ez milyen abszurd? És hogy milyen szükségtelen?

Arra kérlek benneteket, hogy ha azt látjátok, hogy ellenségként, sorosbérencként, hazaáruló zsoldosként beszélnek bárkiről, ne higgyétek el. Akiken „elégtételt akarnak venni”, azokban lássátok meg a gyereketek kedvenc tanárát, a volt szerelmeteket. Akikről azt mondják, hogy az ellenségetek, azok általában csak az elesetteket és a jogfosztottakat akarják segíteni.

Ne fogadjátok el szitokszónak a jogvédőt, a liberálist, a baloldalit, mert ha jól megnézitek, semmi olyat nem csinálnak, amit ne tartanátok magatok is jónak vagy fontosnak. Ebben biztos vagyok. Próbáljátok minél közelebbről megnézni a másikat, ne higgyetek a közvetítőknek és a híreknek – és ezt azoknak is tanácsolom, akik a Fidesz-szavazókat egy sötét, gyűlölettel teli tömegnek gondolják.

Akiket a kormány most mint Soros-ügynököket el akar üldözni a hazájukból, azok azért dolgoznak, hogy ne verjenek kéthetente három nőt agyon Magyarországon párkapcsolaton belül. Ugye ti is érzitek, hogy ez egy fontos kérdés? Azért dolgoznak, hogy ne lehessen kirúgni embereket a munkahelyükről a politikai véleményük miatt. Ugye tudjátok, hogy ez még nektek is fontos lehet? Azok a diákok, akik ellen most az esti tévéműsorokban uszítanak, csupán olyan dolgokat akarnak tanulni, amikkel boldogulni tudnak az életben. Ugye tudjátok, hogy a ti gyerekeitek jövőjét is az oktatás határozza meg? Azok az újságírók, akiknek befogatják a szájukat, megszüntetik a munkahelyüket, azok azért dolgoznak, hogy a befizetett adóinkból ne termálvizes lówellnessközpont épüljön (ilyen tényleg épült, kétmilliárdból) és ne újabb üres stadionok épüljenek, hanem arra jusson, ami az embereknek fontos: hogy legyen elérhető jó iskola a gyerekeknek és legyen elég orvos és nővér, ha kórházba kerülünk. Ez ilyen egyszerű. Ezek az emberek azért küzdenek, hogy Magyarországon maradhassanak, hogy itt jobb legyen az élet.

Ne engedjétek, hogy mint Soros-ügynökök üldözzék őket, mert a gyűlölet boldogtalanná tesz benneteket is és őket is, és a termálvizes lówellness-központok között, szegényen és kiszolgáltatva, a menekültektől félve, az ország egyik felét elüldözve senki se lesz boldog.

Mert amikor az állítólagos Soros-hálózat emberei elleni harcról van szó, akkor a ti unokátokról beszélnek, vagy ha nem is, a ti unokátok fog Magyarországon jobbágysorban élni. Mert a ti gyerekkori barátotokról van szó. Vagy ha nem róla, akkor ő fogja az országból elmenekült gyermekeit és már kint született unokáit évente párszor látni.

Ne felejtsük el, összetartozunk, és mivel ti vagytok többségben, ti vagytok az erősebbek, ezért most ti tudjátok lefogni az ütésre lendülő kezeket.

A szöveg a Freie Ungarische Botschaft berlini szolidaritás-demóján hangzott el