A fasiszta politika nem éri be annyival, hogy „ingyenélőként”, „bűnözőként” bélyegzi meg az ellenségnek kikiáltott csoportot, hanem szociálpolitikai eszközökkel is igyekszik a „másikról” alkotott mítoszt valósággá alakítani. Ennek egyik leghatásosabb módja az érintettek megfosztása a munkalehetőségektől.
Válogatás másfél évszázad szerzőinek és művészeinek reflexióiból a fekete lobogóról, a lázadás és tagadás anarchista zászlójáról.
A felkelés története, munkástanácsok, a hadi szerepvállalás kérdése, a „proletariátus viharverte mennyországa”. A 4 részes sorozatunk befejező részét olvashatjátok.
A felkelés története, munkástanácsok, a hadi szerepvállalás kérdése, a „proletariátus viharverte mennyországa”.
Hogyan fordult ki a világ a sarkából 1956-ban? 4 részben közöljük a Mouvement Communiste írását az 1956-os forradalomról.
’56 igazi üzenete, hogy az a bizonyos másik világ lehetséges.
Előbb a kapitalista fejlődést figyeltük meg, majd a munkások küzdelmét. Ez hiba. Arra van szükségünk, hogy visszatérjünk az alapokhoz, az alapot pedig a munkásosztály küzdelmei jelentik.
A két munkáspárt szervezeteinek a jelentősége a közelmúltban jóformán a nullára apadt. Ők még mindig komolyan versenyeztek a mandátumokért, holott a reakció pártjai már nyíltan kutyába sem vették a parlamentet.
Az iparilag előállított áru a kapitalizmusban minden, csak nem szűkös, csakis a pénz felől tekintve számít valami szűkösnek, annak értelmében, hogy ki fizetőképes (és ki nem), vagyis nem természeténél fogva adott.
A jövendő társadalom egyéne képes és motivált is arra, hogy kapcsolatrendszerét tudatosan, szándékoltan maga alakítsa. A radikális munkásmozgalom pedagógiai célja tehát értelemszerűen ilyen emberek nevelése.