Úgy tűnik, hiába várunk már a rock’n’roll, a punk vagy a hip hop felszínre töréséhez hasonló forradalmakra a popzenében, az új trendek inkább a korábbi stílusok különböző hibrid változatai. Adódik tehát az egyáltalán nem triviális kérdés, hogy ha a kapitalista popzeneipar tényleg mindent képes súrlódásmentesíteni, és Katy Perryvel bár a rendszert kritizálva, de „a ritmushoz láncolva” mégis tovább táncolunk, akkor hol marad tere a valódi ellenállásnak.