A munkabeszüntetést széles körű, nem hivatalos szabotázs- és hiányzáskampány előzte meg. Előfordult, hogy a motorblokkok úgy kerültek ki negyven munkás keze alól, hogy egyikük sem nyúlt hozzá.

Az öt hónapig tartó sztrájkkal – amelyet a húszezrek felkeléseként emlegettek – a munkásoknak sikerült magasabb béreket kiharcolniuk, de a szakszervezet elismerését nem.

Az Ipari és Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetébe szerveződött szexmunkások kollektív tarifaemelésért kezdtek harcolni, válaszként a magas inflációra.

Ramsay MacDonald munkáspárti miniszterelnök a szükségállapotról szóló törvényre hivatkozva teljes erővel lesújtott a sztrájkolókra – de a munkások kitartottak.

A titlakozók kiszabadították Shadrach Minkinst – egy bebörtönzött szökevény rabszolgát –, majd Kanadába csempészték, ahol szabad emberként élhetett tovább.

Elsősorban roma emberek vettek részt a juttatások csökkentése elleni tiltakozásokban – amelyek végül minden munkanélküli számára jobb körülményeket teremtettek.

A Gundry háló- és kötélgyártó vállalat nő dolgozói a fizetés és a munkakörülmények miatt indítottak vadsztrájkot – sikeresen.