1819. augusztus 16.: A peterloo-i mészárlás
Tizenöten meghaltak és 700-an megsebesültek, amikor brit lovasság a manchesteri Szent Péter-mezőn összegyűlt 60–80 ezer munkásosztálybeli emberből álló, választójogot követelő tömegbe rontott.
Tizenöten meghaltak és 700-an megsebesültek, amikor brit lovasság a manchesteri Szent Péter-mezőn összegyűlt 60–80 ezer munkásosztálybeli emberből álló, választójogot követelő tömegbe rontott.
Míg a közismert narratíva szerint a függetlenségi mozgalom békésen zajlott Mohandász Gandhi vezetésével, addig a valóság egészen más.
A szegregált étkezdébe beülő fekete diákok a kiszolgálás megakadályozásával akkora gazdasági kárt kívántak okozni, hogy az étkezde rákényszerüljön a szegregáció megszüntetésére.
Több tízezer gyári munkás csatlakozott a sztrájkhoz, és ennek nyomán az ipar leállt. A kormány statáriumot hirdetett, de nem sikerült megtörnie a munkásokat.
Ward epeköves fájdalmai miatt ment kórházba; ekkor már másfél éve volt műtétre előjegyezve, ám azt mondták, további egy évet kell várnia – kivéve, ha ki tud fizetni 500 fontot magánkezelésre.
A Világ Ipari Munkásai szakszervezet több mint ezer rézbányászát felfegyverzett önbíráskodók toloncolták törvénytelenül ki.
A rendőrség az alkalmi munkaerő-felvételi módszerek ellen tiltakozó kikötőmunkásokra támadt, és három embert megölt, 115-öt pedig kórházba juttatott.
James Earl Chaney, Andrew Goodman és Michael Schwerner a „Szabadság nyara” kampányon dolgoztak, és afrikai amerikaiakat próbáltak szavazóként regisztrálni.
Több száz felfegyverzett rendőr és lovasrendőr támadt a munkahelyükről kizárt vancouveri dokkmunkások és támogatóik mintegy ezer fős tömegére.
Miután a rendőrök tüzet nyitottak a tömegre, zavargási hullám söpört végig az országon, és az így kialakuló felkelés új lendületet adott az apartheidellenes küzdelemnek.