A fenti kép 2025. november 12-én, a szociális munka napján készült, amikor a szociális szféra dolgozói a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete és az Új Szemlélet szociális szakmai műhely és akciócsoport szervezésében utcára vonultak, hogy felhívják a figyelmet az alacsony bérekre, illetve a kormány által meghirdetett 15%-os bérkompenzáció elégtelenségére. A képen megjelenik az alulfizetett, méltatlan munkakörülmények között dolgozó, többségében női szociális munkások aktív dühe, ami a dolgozói szerveződést is táplálja, másrészt pedig a tény, hogy a hatalom a szociális ellátórendszert évtizedek óta végtelenül alulfinanszírozza, takaréklángon tartja, ezzel pedig éppen hogy a dolgozók mindennapi megélhetésére és az ellátottak túlélésére – vagy arra sem – játszik.

Emellett a „Költözzetek TI tömegszállásra!” felszólítás kritikai választ ad az otthontalansággal kapcsolatos, közönyös és sorsáért kizárólag az egyént hibáztató narratívára, miszerint az otthontalanságban érintettek „miért nem mennek szállóra”. A legjobb az lenne, ha még létezniük sem kéne ilyen intézményeknek egy olyan rendszerben, ahol a lakhatás alapjog. A tömegszállások állapota és a szociális ellátásban dolgozók bérei ugyanannak a jelenségnek a tünetei: az állam nem végzi el a feladatát, nem véd meg senkit a lakhatási válságtól és az elszegényedéstől.

Az elmúlt évtizedek lakhatási válsága a kapitalizmus folyamatosan újratermelődő válsága, annak aktív alkotóeleme. A rendszer kitermeli azt a réteget, akik nem tudnak hol lakni, vagy lakhatási szegénységben élik le az életüket, és kitermeli azt a réteget is, akik elvégzik azt a munkát az állami ellátórendszer keretei között, ami az ő mindennapos támogatásukat és méltóságukban való megerősítését jelenti.

Miközben a nemzeti és nemzetközi tőkés elit tucatszám vásárolja fel a kastélyokat, és a 2025-ben is országszerte felhúzott újépítésű komplexumok lakásait „befektetési célokkal”.

A fotó egyúttal azt is tükrözi, hogy a társadalom szövetének aktív fenntartójaként a nők mindig jelen vannak a szervezésben. Miközben nélkülözhetetlen munkát végeznek a munkahelyeiken és az otthonokban, ők azok, akik a tüntetések, utcafórumok szervezésében is nagy számban vesznek részt.

A szociális munkások egy igazságos társadalomban a szolidaritás aktív cselekvői. Az ő munkájuk ellehetetlenítése a rendszer cinikus állásfoglalása – emellett mindannyiunk számára azt az üzenetet hordozza, hogy szerveződjünk a változásért, amit csak közösen érhetünk el – 2026-ban is.