Kerala állam november 1-jén bejelentette, hogy az indiai államok közül elsőként sikerült felszámolnia a mélyszegénységet. Pinarayi Vijayan miniszterelnök közleményben számolt be az eredményről, miszerint az „Extrém Szegénység Megszüntetési Projekt” (EPEP) sikeresen lezárult egy évvel a tervezett határidő előtt. A kormány 2021-ben indította el a programot, amikor még 103 000 mélyszegénységben élő embert tartottak számon, s akik számára négy év alatt biztosították az alapvető szükségletek – pl. élelmiszer, lakhatás, jövedelem és egészségügyi ellátás – stabil hozzáférését. Néhány régióban, például Ernakulam és Kottayam megyében, sikerült gyakorlatilag teljesen felszámolniuk a szegénységet. 

A dél-indiai, 33 milliós Kerala állam korábban India egyik legszegényebb régiója volt, de az 1971 óta regnáló baloldali kormányok évtizedeken át tartó szociális és fejlesztési politikái a földreform, az oktatás- és egészségügyi reform és az erős közellátási rendszer révén fokozatosan 60%-ról 0,7%-ra csökkentették a mélyszegénységben élők arányát. A kormányzat szerint a sikeres eredmény a hosszú távú szociális beruházásoknak és a célzott, „közösségalapú szegénységkezelésnek” köszönhető.

Közösségi erőfeszítések, állami keretek 

A keralai Kudumbashree kormányzati program alapvetően a szegénység felszámolására és a nők megerősítésére fókuszált. Három szintű struktúrával rendelkezik: a legalsó szinten a „Szomszédsági Csoportok” (NHG), középen az „Területfejlesztési Társaságok” (ADS), legfelül pedig a „Közösségfejlesztési Társaságok” (CDS) állnak. Ezek közül csak a legfelső struktúra működik önkormányzati alapokon, a többit helyi választókerületi szinten irányítják. India szövetségi rendszere széles körű autonómiát ad az államoknak többek között az oktatás, a szociális ellátások, a közlekedés és az infrastruktúra fejlesztése terén. A Keralában évtizedek óta regnáló kommunista és baloldali mozgalmak pedig az állami bevételeket nem a profitközpontú gazdasági növekedés ösztönzésére használták. 

A társadalmi jóléthez progresszív jogvédelem is járult. Noha Indiában általánosságban ritkaságnak számít hogy a szexuális kisebbségek hivatalosan elismert jogokat vagy egészségügyi ellátást kapjanak, Kerala – a hindu nacionalizmus térhódításával szemben – elkezdett egalitárius elveket érvényesíteni, illetve határozottan fellépni a vallási fanatizmus, valamint a nők és kisebbségek elnyomása ellen is.

Kerala erős közszolgáltatásokat tudott kiépíteni: jól működő egészségügyi rendszert, ami mások mellett elősegítette csecsemő- és anyai halálozások csökkentését. Emellett nagy hangsúlyt fektettek a szociális háló erősítésére is, többek között megfelelő megélhetést biztosító nyugdíjak, valamint közösségi támogatások révén.

A program vezetői immár más államoknak is segítenek kialakítani saját szegénységellenes projektjeiket, illetve több fajta krízishelyzet kezelésében is részt vettek – például pénzügyi támogatást nyújtottak a rászorulóknak a COVID-időszakban. Ugyanakkor az államnak napjainkban több kihívással is szembe kell néznie – például a fertőző betegségek visszatérésével – amelyek veszélyeztethetik a program sikerességét és az elért eredmények hosszútávú fennmaradását.

Szem előtt a nők érdekei, ahogy sehol máshol a szubkontinensen

A Kudumbashree kiemelten fontos szerepet játszott a nők anyagi helyzetének javításában azáltal, hogy hozzáférést biztosított számukra hitelekhez, képzésekhez, vállalkozási támogatáshoz és közösségi tanácsadáshoz is. Ezek a női tanácsadói csoportok a helyi önkormányzati körzeteken (wardokon) belül működnek, és a szervezők többek között önismereti tréningeket, válságkezelő, illetve családon belüli erőszakkal kapcsolatos képzéseket vezetnek.

A program több millió nőt vont be önsegítő csoportokba (Ayalkootam), így erősítve munkaerőpiaci részvételüket, vállalkozói kompetenciáikat, digitális ismereteiket, pénzügyi tudatosságukat, valamint kollektív érdekképviseletüket.

A program keretében a rászoruló nők helyzetén mikrohitelezési program ösztönzésével is igyekszik segíteni az állam. India különböző mikrohitelezési megközelítései közül jelen program az SHG (önsegítő csoport) modellt követi, amely a szomszédsági programok révén segíti elő a nők részvételét a gazdasági tevékenységekben. A projekt három fő pillére a Takarék-és Hitelszövetkezet, a Banki Program és a Számlázási Társaság, melyek a 2020-21-es évben például 4 billió rúpiát gyűjtöttek és osztott szét rászorulók számára.

Ugyanakkor a programot többen kritikával illetik, mert úgy gondolják, hogy továbbörökíti a hagyományos nemi szerepeket, a nőket kettős teher – házimunka és gazdasági feladatok – alá helyezi, a patriarchális berendezkedést érintetlenül hagyja, illetve a nőket még mindig ritkán engedi vezetői szerepekbe. A kritikusok szerint a program ellenére a kaszt- és osztálykülönbségek újratermelődnek, amelynek következtében marginalizált (az adivázi, őshonos törzsekből és más kisebbségi közösségekből származó) nők helyzete továbbra is kiszolgáltatott marad.

A kaszt és az osztályhelyzet például hatással van arra, hogy kinek van nagyobb beleszólása a megtakarítási ráták meghatározásába, azaz abba, hogy egy-egy vállalkozás működéséből származó bevételből milyen arányban tegyenek félre, és hogyan használják fel az egyes részeit. Az alacsonyabb kasztokhoz tartozó, szegényebb nők gyakran alacsonyabb pozícióban vannak, illetve engednek a magasabb kasztbeli nők tekintélyének, így az előbbiek érdekeit kevésbé veszik figyelembe a vállalatirányításban és a döntéshozás során. 

A marginalizált nők helyzetét hovatovább a mikrohiteles kezdeményezés sem javította számottevően, mivel a kapott pénzt gyakran sürgős anyagi problémák megoldására, s a mindennapi megélhetésre használták – szemben az eleve jobb helyzetben lévőkkel, akik akár mikrovállalkozásokat is indíthattak, vagyis bevételeikkel finanszírozhatják a törlesztőket.

Mit tanulhatnánk Európa közepén Orbán kedvenc indiai államától? 

Orbán Viktor a 2025-ös újév első hetében pont Kerala legnagyobb városába látogatott „pihenve tanulni”, melynek kapcsán arról is beszélt, hogy India gazdasága „robbanásszerű fejlődés előtt áll”.  Tóth Csaba Tibor akkori cikkében rámutatott azonban, hogy a „keralai modell” épp az ellentéte a jelenlegi magyarországi rendszernek. 

A korábban felsorolt, szegénységet minimalizáló kezdeményezések ugyanis nem erősségei a magyar államnak. Mások mellett sem a nők elleni erőszak áldozatainak támogatása, sem az egészségügyi, szociális és oktatási rendszerek nem működnek a társadalom szükségleteinek megfelelően. Sőt: ahogy jelenleg látjuk, a Fidesz-kormányzatnak Kerala vezetésével ellentétben nem is prioritása ezen területek fejlesztése.