Szerdán gyors ütemben  járta be a nemzetközi sajtót, hogy új tűzszüneti tervvel jelentkezett be az Egyesült Államok Ukrajna- és Gáza-ügyi megbízottja, Steven Witkoff Zelenszkij elnöknél. A piszkozatban maradt tervet a hírek szerint főként az amerikaiak erőltették, és Vlagyimir Putyin amerikaiakkal tárgyaló különmegbízottja, az orosz Állami Vagyonalap irányítója, Kirill Dmitrijev és Witkoff által külön láttamozott javaslat lehetett.

A terv Ukrajna és az ukrán hadsereg számára lesújtó feltételekkel szivárgott ki a sajtóba. A Financial Times által megszerzett piszkozat szerint a tűzszüneti megállapodás része lenne többek között

• olyan ukrajnai területek átadása Oroszországnak, amelyeket az orosz hadsereg még el sem foglalt,
• az ukrán hadsereg lényegi lefegyverzése,
• valamint a nagy hatósugarú, amerikai ATACM rakétarendszerek Ukrajnából való kivonása.

A javaslatról Washingtonban úgy fogalmaztak, Trump ezt mindenképpen át akarja verni Ukrajna vezetésén, és ezzel bízta meg Witkoffot. A tervezet a hadi helyzetet is tükrözi, hiszen az oroszok maximalista, azaz egyenesen szemtelen feltételeket kötöttek ki azért cserébe, hogy a katonai előrenyomulásukat és téli, a lakosság és az energiatermelés elleni terrorbombázásaikat felfüggesszék.

Kutyaszorítóban az EU és Ukrajna

A híradások arról is szólnak, hogy Zelenszkij – aki kedden még maga ígérte a tűzszüneti tárgyalások felújítását – a sajtóban kiszivárgott „titkos” amerikai-orosz javaslat után dühbe gurult. Az ukrán kormány vezetői azonnal külföldre utaztak, és még a mai nap folyamán is folynak az egyeztetések, amelyekkel Kijev megpróbálja elkerülni azt, hogy a Trump-kormányzat egy katasztrofális, a kapitulációtól csak néhány pontban különböző megegyezésbe kergesse bele őket.

Elképzelhető viszont, hogy Zelenszkij elnöknek erre már nem lesz mozgástere.

Egyrészt a feltételek, amelyek hasonlítanak az orosz fél 2022-ben, közvetlenül az ukránoknak tett ajánlatához, már nem olyan előnyös helyzetben találják őket, mint három évvel ezelőtt. Az ukrán hadsereg ugyanis emberekből, anyagiakból is hiányt szenved. Egy, ugyancsak a héten, a londoni Spectatorban publikált riport pedig rámutatott arra is, az Európai Unió, amely 2025 folyamán szinte egyes-egyedül folyósított támogatásokat Ukrajna számára, szinte teljesen kimerítette anyagi lehetőségeit. Az USA nélkül egyszerűen nincs több pénz, amit az unió biztosítani tudna a védekezésre.

Egyetlen lehetőség kínálkozik, a 2022 elején befagyasztott EU-s orosz vagyonelemek elkobzása és Ukrajna védekezésére költése. De a Spectatorban író Owen Matthews szerint ez pénzügyi „apokalipszissal” járna Brüsszel részére. Az ehhez megteremtendő kisajátítási precedens után ugyanis közel-keleti, ázsiai befektetők teljes sorozata vonná ki az EU-s piacról vagyonkezelők által ott fialtatott javait, attól tartva, ezekkel is az történhet később, ami az oroszokkal. Az Európai Bizottságnak tehát úgy tűnik, a nyilatkozatokkal ellentétben, ebben az ügyben továbbra is meg van kötve a keze.

De Zelenszkij elnöknek és nagyhatalmú kabinetfőnökének, Andrij Jermaknak ennél súlyosabb gondja is van. Belső nyomásgyakorlással is szembe kell nézniük.

A tehetséges miszter Mindics

November elején Ukrajinszka Pravda szellőztette meg a korrupcióellenes ügyészség, a NABU kijevben indított nyomozását Zelenszkij és Jermak belső körének korrupciós ügyeiben. A nyugati NGO-khoz és cseh befektetője, Tomáš Fiala révén a Soros-féle alapkezelőhöz is közel álló (Magyarországon a kormány döntése nyomán immár elérhetetlenné tett) lap cikke sokként és szenzációként hatott az ukrajnai közvéleményre. A nyomozás, amit a nyáron a Zelenszkij által már korlátozott NABU indított, egy kifejezetten felháborító belső üzleti kör szerepére világított rá.

A lényegében formális pozícióban ülő Timur Mindics üzletemberről és energiaügyi miniszterről ugyanis kiderült, hogy az ukrajnai, állami Energoatomnak folyósított amerikai támogatásokból egy gyanús üzleti körnek juttatott legalább 100 millió dollárnyit, ami így sohasem jutott el az állami cégekhez. Mindics és több társa a nyomozás elől Izraelbe menekült, és végleg elhagyta az országot. A pénzek kitalicskázásában pedig egy másik régi motoros, Andrij Derkacs cégei játszottak szerepet. Derkacs, aki az immár Moszkva mellett nyugdíjas éveit töltő orosz maffiafőnök, Szemjon Mogiljevics, azaz „Szeva bácsi” régi ukrajnai kijáróembere volt, régebben az ukrán országgyűlés, a Rada képviselőjeként is tevékenykedett. 

A kilencvenes évek káoszos ukrajnai világában mind Mindics, mind pedig Derkacs, valamint a Mindicset Zelenszkijnek is bemutató Ihor Kolomojszkij is az úgynevezett „dnyepropetrovszki körhöz” tartoztak. A kelet-ukrajnai város a brezsnyevi, szovjet időktől egészen a 2014-es Majdan-forradalomig uralta Ukrajna – és részben a posztszovjet Oroszország politikáját is. Az 1964-ben a szovjet párt és az ország élére kerülő Leonyid Brezsnyev ugyanis Dnyepropetrovszkban volt párttitkár, innen is származik, a Kremlben hatalmát pedig „földijeire” (azaz ukrajnai nagyvállalat-igazgatókra és már akkor is illegális üzleteiket intéző emberekre) bízta. Ennek a korszaknak az öröksége a Kijevben még mindig jelentős befolyással rendelkező Mindics-kör.

Orosz kapcsolatai azonban annyira nyilvánvalóak voltak, hogy a 2022-es orosz invázió után Derkacsot, sokakkal együtt Ukrajna kormánya a „nép ellenségének” nyilvánította, Derkacs pedig nem egyszerűen távozott Oroszországba, de azóta egyenesen a moszkvai parlament, a Duma képviselőjévé vált.

Ennél is súlyosabban érintette Zelenszkij imidzsét, hogy a házkutatás során a nyomozók feltárták: Mindics úr kijevi rezidenciáján hasonló „arany vécé” volt mint amilyet megbuktatása után Viktor Janukovics Putyin-párti elnök palotájában találtak, 2014-ben.

Hogy az ő érdekeltségeihez Mindicsen és társain keresztül hogyan kerülhetett ennyi nyugati segélypénz, azt az Events in Ukraine blog szerzője, Petr Korotajev magyarázta el a leginkább érzékletesen. A dolog nagyjából úgy működött, hogy minden támogatás után felvett az üzleti kör 10-15 százalék illegális jutalékot, és mivel az Energoatom „háborús stratégiai állami vállalat”, ezért még bíróságon sem lehet kiperelni, hogy kinek milyen címen történtek onnan kifizetések. A NABU szivárogtatott nyomozati anyagából az is kiderült, Mindics, aki a Zelenszkij 2019-es megválasztásában kulcsszerepet játszó Kolomojszkij révén került be az elnöki kabinet legbelsőbb köreibe, csupán az „intéző” lehetett a bonyolult és kiterjedt korrupciós ügyben, a szálak pedig Zelenszkij egyre népszerűtlenebb és egyre többet kritizált kabinetfőnökéhez, Jermakhoz vezetnek, akinek lemondását a Radában az ellenzék, és a Zelenszkijhez eddig hű képviselők egy része is követelni kezdte.

Ukrajnában külön botrányt okozott az is, hogy Mindics egy korábbi katonai közbeszerzésben is szerepet játszott, melynek során üzleti kapcsolatai Kínából szereztek be sok pénzért igencsak silány golyóálló mellényeket a fronton harcolóknak. Timur Mindics és kormányzati kapcsolatai így a katonákon és a hátország szenvedő lakosságán nyerészkedő, gyűlölt hadimilliomosok szimbólumaivá váltak.

Az ügy mostani megszellőztetésével és botrányosításával kapcsolatban Korotajev értékelése szerint viszont nem áll meg az az elmélet, hogy Trump Zelenszkij köreire nehezedő nyomásgyakorlása összefüggésben állna az ukrajnai NGO-k és a NABU által megfogalmazott vádakkal. . Egyrészt, mint jelezte, a NABU-nyomozás 2024 óta folyamatos a Mindics-ügyben (ezt Mydas-ügyiratnak nevezték el), tehát már Biden elnöksége alatt kitették a képletes pisztolyt az asztalra, csupán most került nyilvánosságra – hovatovább a Kijevben csak „Soros-szervezeteknek” nevezett politikai intézményhálózat sokkal inkább az EU vezetésével mozog együtt mint a jelenlegi washingtoni kormánnyal. Eközben a Trump és Witkoff által újonnan megszellőztetett tervezet ugyancsak nem most született, ez lényegében az orosz-ukrán fegyverszüneti terv 2022 áprilisában Isztambulban, majd 2025 augusztusában, Alaszkában is felvetett verziójának benyújtása ismét, a megváltozott politikai helyzetben.

Korotajev inkább azt feltételezi, Zelenszkij és Jermak éppen a NABU és az EU háború folytatására vonatkozó nyomásgyakorlása elől menekül Trumphoz, tehát lényegében pártfogókat keres az őt megbuktatni és a társadalom nagyobb részét a háborúra mobilizálni szándékozó nyugatos-nacionalista körök ellenében.