Volt a Vértesben egy 23 éve felhagyott bánya után kialakult bányató. A barnakőszénbánya bezárásakor a területet nem rekultiválták, csak otthagyták úgy, ahogy volt – a természet viszont elvégezte a munkát, elkezdte visszafoglalni a bányagödröt, így értékes, Natura 2000 minősítésű, fokozottan védett vizes élőhely jött létre, amely számos védett állat- és növényfajnak valamint gombáknak adott otthont. Egy Mészáros Lőrinchez köthető cég ennek ellenére „rekultiváció” címén elkezdte – többek között veszélyes – hulladékkal feltölteni az egykori tavat. Ez nemcsak az elővilágot, de mintegy negyedmillió ember ivóvíz-ellátását is veszélyezteti – ennek ellenére a hatóságok szerint minden rendben van. Szerveződik azonban a petícióval és tüntetésekkel megtámogatott ellenállás.

Az egyedülálló, környezetkárosító rekultiváció

Az egyébként igen bájos Cica-homok néven ismert egykori bányaterület a Vértesben, Pusztavám közelében található, természetvédelmi területen, nyolc kilométer mélyen az erdőben. Itt kapott működési engedélyt a Mészáros Lőrinchez köthető Envirotis Holding Zrt. tulajdonában álló Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. elvileg „rekultiváció”, azaz az eredeti állapotok visszaállítása céljából, aminek jegyében feltöltik a tavat. A rekultiváció szükségessége már eleve kérdéses, tekintve hogy a területen kialakult bányató már értékes vízi élőhelynek számított Natura 2000 besorolással. Többek között emiatt tett rendőrségi feljelentést az érintett környéken élő Kárpáti Tímea természetvédelmi szakmérnök, környezetvédő aktivista, amelynek melléklete szerint az egykori bányagödörben összesen 29 védett állat- és növényfaj, köztük két fokozottan védett, a méhbangó (Ophrys apifera), valamint az erdei sikló (Zamenis longissimus) telepedett meg. Jelen volt emellett a területen négy gombafaj is, amit Magyarországon csak ott regisztráltak.

Sőt mi több: a terület alatt értékes karsztvíz-bázis is található. Az élőlények, valamint az élőhely elpusztítása az egyedenként kiszabandó bírságok mellett büntetőjogi felelősséget is maga után von.

A Cica-homok és a Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. másik, szintén Natura 2000 terület mellett fekvő erdei telephelyének környéke továbbá népszerű kirándulóhely, üdülők, vendéglátóhelyek, a horgászok által használt Dobai tó és az Égeresi tavak is itt találhatók – ezek igénybevevői, üzemeltetői ugyancsak kritikusak a környezetszennyező „rekultivációval” szemben.

Mindezek ellenére, mint ahogy a lapunkhoz eljuttatott dokumentumokból is kiderül, a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal 2023-ban kiadott határozata engedélyezte a veszélyes hulladékból előállított, „termékké” minősített fedőanyag használatát a pusztavámi Cica-homok bányaterületen.

Nem is akármilyen mennyiségben. Az engedély helyi (vagyis egyedi) határértéket állapít meg a Natura 2000 területre az egyes mérgező anyagok tekintetében, amire vízvédelmi szempontból az úgynevezett „B” határértékek lennének érvényesek. Ehhez képest a kormányhivatal szelénből 50-szeres, cinkből 12,5-szörös, összes alfás szénhidrogénből 40-szeres, kadmiumból és higanyból pedig 10-10-szeres kilónkénti mennyiséget engedélyezett. Ami önmagában is furcsa, már csak akkor is, ha feltételesen elhisszük, hogy rekultiváció céljából töltik fel a tavat – hisz ez esetben miért engedélyeznék a mérgező vegyi anyagok sokszoros koncentrációját? Hovatovább: az engedély maga is kimondja, hogy a hasznosítási tevékenység nem eredményezhet kedvezőtlenebb állapotot, mint a felszín alatti víz és a földtani közeg B szennyezettségi határértéke. Ez a feltétel tehát jogsértő módon nem teljesül, de a kiadott engedély egyébként is hemzseg az önellentmondásoktól, hibás jogértelmezésektől és egyéb anomáliáktól.

A lerakni szándékozott hulladék teljes volumene is látványos. A cégnek ugyanis évi 150 ezer köbméter hulladék elhelyezésére van engedélye 250 ezer tonna össztömeggel. Ezt 25 tonna teherbírású kamionokkal szállítják a Cica-homokhoz, ami évente 10 000 járművet jelent. Kárpáti Tímea szakmai állásfoglalása szerint „[é]vi 260 db, 8 órás munkanapot véve alapul, napi 38 db teherautó jár az utakon, az oda-vissza utat számolva 9-10 percenként közlekedik tehergépjármű az erdei utakon. Hat év alatt 60.000 fuvar, azaz 120.000 áthaladás az utakon. Bármelyik adatot nézzük, döbbenetes.” Kárpáti a Mérce megkeresésére azt is hozzátette, hogy nem tudni még hogy a cég megtölti-e 6 év alatt a gödröt, így az is elképzelhető, hogy 8 évig mennek majd fel-alá a teherautók a területen, ami 2 millió tonna hulladékot jelent – ennyire is kaptak engedélyt.

Ráadásul a veszélyeshulladék-szállítmányok valóban nem maradnak el. A Kárpáti által szerkesztett Volt egyszer egy tó – A Cica-homok története nevű Facebook-oldalon dokumentálták, hogy az egykori bányatóhoz rendszeresen hajtanak be súlyosan környezetveszélyes anyagokat szállító, ADR-jelzésű teherautók, nem egyszer külföldi, például lengyel vagy olasz rendszámmal. Bár ezekről nem lehet bizton megállapítani, hogy a Cica-homokhoz, vagy a Natura 2000 területnek „csak”a szomszédjában lévő telephelyre viszik a veszélyes hulladékot, még mindig felmerül a kérdés, hogy vajon mekkora összegtől éri meg, hogy akár ilyen messziről szállítsák ide, hogy aztán ökológiai szempontból értékes területen helyezzék el.

Hatóságilag engedélyezett kútmérgezés

Csárdi Antal és Keresztes László Lóránt országgyűlési képviselő is feljelentést tett a rendőrségen. Nem „csupán” a környezetkárosítás miatt, de azért is, mert a veszélyes vegyszerek, hulladék lerakása mintegy negyedmillió ember ivóvízellátását és összességében a régió élővizeit is veszélyezteti.

Bár a cég először kiszivattyúzta a tó vizét, majd vízzáró betonnal kitöltötte – ennek keretében elpusztítva a vizes élőhelyet és valószínűleg az élőlények túlnyomó többségét – ez a valóságban nem jelent biztos védelmet a föld alatti vizeknek. A beruházó az Átlátszó cikke szerint arra hivatkozik, hogy a tavat esővíz töltötte fel alapvetően, és a vízzáró rétegek miatt nem jelent veszélyt a környező területek vizeire a feltöltés. A térség azonban hidrogeológiai és földtani szempontból érzékeny terület. Valójában a tóba legalábbis részben a környező karsztvizek szivárogtak be; ezekkel tehát élő összeköttetése van. Magyarán a szennyező és egészségre ártalmas nehézfémek és egyéb, veszélyes hulladékokból kioldódó anyagok utat találhatnak a kitűnő minőségű karsztvízhez, elszennyezve az ivóvízkészletet.

A hulladéklerakót Kárpátin kívül más szakemberek is ellenzik, egy lapunkhoz eljuttatott, Gerstenkorn András okleveles geológus által jegyzett augusztusi dokumentum megállapításai szerint a Cica-homok nem tekinthető vízzáró rétegekkel lehatárolt, szinte izolált területnek, déli és keleti irányból jó vízáteresztő mészkőrétegek határolják, amelyekben karsztvíz áramlik. De az is szerepel a megállapítások között, hogy a kőzetösszetételnek köszönhetően akár északi irányba is jelentősen szivároghat az elszennyezett víz.

Ez pedig baj. A Vértes karsztrendszere látja el ugyanis kitűnő minőségű karsztvízzel a régiót. Nem véletlen, hogy július 31-én még maga V. Németh Zsolt fideszes országgyűlési képviselő, az Energiaügyi Minisztérium víziközmű-ágazatért felelős államtitkára és „magyar életmód és nemzeti értékeink védelméért felelős miniszterelnöki biztos” maga büszkélkedett el Európa egyetlen, Tatabányán működő vízbányájával. Jogosan: ahogy a közösségi médiás jelenléte szerint a vízvédelem és általában a környezetvédelem, vízmegtartás (és a fideszes propaganda) mellett határozottan kiálló politikus említette, a vízbánya összesen 57 község és 5 város mintegy 250 ezer lakóját látja el kiváló, kitermelési pontján ásványvíz minőségű vízzel. A „rekultivációs” botrány kirobbanása óta azonban nem ejtett szót a vértesi karsztról a vízügyi kérdésekben – már csak pozíciójánál fogva is – oly aktív államtitkár.

Ha az egykori bányató veszélyes hulladékkal való feltöltése tovább folytatódik, és elszennyeződik ez a különleges környezeti érték, ez mind mehet a levesbe. Azt persze talán már említeni sem érdemes, hogy a hatályos törvények a karsztvizeket is védik, hovatovább az egészséges környezethez való, alaptörvénybe foglalt jog szellemiségével is határozottan szembemegy a hatóságilag ellenjegyzett kútmérgezés. Ahogy a szennyező hulladék importálása is, már ha nem „terméknek” hívják.

Mindenképp a mérgező vizek városává kell válnia Tatának?

Kárpáti Tímea és Csárdi Antal feljelentésének sorsát nem ismerjük, és valószínűleg egy darabig nem is fogjuk. Még ha foglalkozik is a rendőrség az üggyel, az ügymenet várhatóan lassú lesz, a veszélyes hulladékok lerakása pedig zavartalanul folytatódhat. Kárpátiék megkeresték azonban a jövő generációk szószólóját, aki átfogó vizsgálat keretében méri fel, hogy jogosak-e az aggodalmaik. Ami persze nem garancia semmire még akkor sem, ha jogosnak találja őket, mindenesetre nyomásgyakorlás tekintetében hasznos lehet.

Nyomásgyakorlásra pedig van szándék. A vizeket védő civilek ugyanis szeretnék, hogy valamennyi érintett önkormányzat összefogjon, és hivatalos fórumokon tiltakozzanak a környezetszennyező „rekultiváció” ellen, lépésre kényszerítsék a hatóságokat és a magasabb szintű politikai döntéshozókat. Ennek fontos állomása volt, hogy sikerült a tatabányai önkormányzat képviselő-testülete elé terjeszteni az ügyet, és ez a cél minden érintett önkormányzattal – Kárpáti most ezeket járja sorra, tájékoztatást adva a veszélyekről.

Tatán az Öreg-tó partjára tervezett szállodaépítést korábban megakadályozó mozgalom vezetője, Szalay Ildikó immár önkormányzati képviselőként áll ki az Öreg-tavat is veszélyeztető hulladéklerakó ellen. Jó hír, hogy kezdeményezésére a város Környezetvédelmi és Városüzemeltetési Bizottsága megszavazta a Tatabányán is tárgyalt állásfoglalás közgyűlés elé terjesztését, így hamarosan a fideszes polgármesternek, Michl Józsefnek is meg kell nyilvánulnia az ügyben. Bár az ellenzők szélesebb körének egyelőre nem sikerült személyesen kifejeznie véleményét a cég számára, a Greenpeace, a WWF, az MTVSZ és a Magyar Madártani Egyesület a napokban összehozott a céggel egy tárgyalást, ahol jelezték aggályaikat. Mint fogalmaznak, „a károkozás már megtörtént – most tehát kiemelt cél, hogy a további szennyezést, illetve más, hasonló eseteket megelőzzünk.”

A civilek mellett a települések vezetéseinek pedig már csak azért is foglalkozniuk kell az üggyel, mert személyesen és online összesen mintegy 25 ezer ember írta alá az egykori bányató feltöltése elleni petíciót, és tüntetéseket is tartottak már a beruházás ellen. Tehát van remény, hogy az önkormányzatok is a legitimitásukat adó nép mellé állnak a veszélyeshulladék-lerakó elleni küzdelemben.

Ugyanis ahogy Tatán, a – vértesi hulladéklerakó által szintén jó eséllyel veszélyeztetett – vizek városában egyszer már láthattuk: széleskörű társadalmi tiltakozással már sikerült kisiklatniuk a civileknek egy, a város és lakói érdekeit, valamint a természeti értékeket sértő szállodaberuházást a nagyhatalmú és tőkeerős Hell energiaitalgyártóval szoros kapcsolatban lévő beruházóval szemben.

Ha a hivatalos népképviselet nem az adott közösség érdekeit tartja szem előtt, nincs más hátra – a népnek magának, közvetlenül kell kiállnia azért, amit fontosnak tart.