Immár 12. éve tartják meg Budapesten az üres lakások menetét, avagy a lakásmenetet. A rendezvény mottója idén a „rohadt drága lakni” volt, ami igen tömören fogalmazza meg a lakhatással kapcsolatos legégetőbb problémát.
A rendezvényt A város mindenkié csoport valamint a Szikra szervezték, de számos más csoport is képviseltette magát, így a különböző, elsősorban lakhatási fókuszú szervezetek mellett jelen volt például a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma vagy a trockista Fáklya mozgalom is.
A menet a II. János Pál pápa (Köztársaság) térről indult, itt beszédeket is tartottak, a konferanszié Papp Réka Kinga volt.
Soproni Tamás, Terézváros polgármestere elmondta, kerületében országos szinten mérve nagyon drága a lakhatás. Neki pedig mint polgármester jól kell hogy ismerje a kerületiek problémáit – amelyek nagyjából fele lakhatási kérdés a tapasztalatai szerint. Példaként említette, hogy egy kerületi bérlőt a lakástulajdonos azért rakott ki, mert eladta a lakását – kétmillió forintos négyzetméteráron. Ezt az összeget pedig nagyon kevesen tudják kifizetni.
Soproni a platformkapitalizmus abszurd jellemzőire is felhívta a figyelmet – miszerint a világ legnagyobb taxitársaságának nincs egy kocsija sem, a legnagyobb szálláskiadó pedig nem tud felmutatni egyetlen saját szobát – kitérve a kerületben betiltott AirBnB sajátosságaira, miszerint „a piac torz, beteg logikája” a város lakói ellen dolgozik, holott a város az embereké kellene hogy legyen, nem a befektetőké. A polgármester szerint a kerület lakásainak uszkve tizedét szippantotta fel azt AirBnB. De arra is felhívta a figyelmet, hogy kerületvezetőként tehet ugyan lépéseket, de az államnak kellene kimondania hogy a lakhatás alapjog – és tennie is kellene azért, hogy mindenkinek legyen lakása, magyarán lakásokat kellene építenie.
Felszólalt Shakkour Aram, a körzet szikrás önkormányzati képviselője valamint Habóczki Orsolya, a Szikra Mozgalom elnökségének tagja. Shakkour beszédében többek között a jó önkormányzati lakáspolitika fontosságát hangsúlyozta, saját élményekkel illusztrálva. Elmondta, hogy anyaotthonban, szociális bérlakásban és piaci bérleményben is lakott úgy gyerekkorában mint felnőttként. Súlyos rendszerhibaként felrótta, hogy az egyik szociális bérház helyére ahol lakott luxusingatlanokat építettek, amelyek most üresen állnak vagy rövidtávon adják ki őket. A képviselő emlékeztetett, hogy nemrég épp a téren ahol állnak, neonácik vertek hajléktalan embereket.
Habóczki pedig azt mondta el, milyen jó megtapasztalni a lakhatási biztonságot (szintén saját élmények alapján). Habóczki és Shakkour azt is kifejtették, hogy a Szikra számára – ahogy eddig is – központi téma a lakhatás, a lakhatási szegénység elleni küzdelem, nem véletlenül szervezői az idei lakásmenetnek.
A nagyjából 300-400 fős menet innen a Népszínház utcán, majd a belső-hetedik kerületen keresztül vonult a V. kerületbe, ahol a polgármesteri hivatal előtt énekléssel emlékeztettek arra, hogy Szentgyörgyvölgyi Péter önkormányzata három éve kilakoltatta az Október 6. utcából Dr. Kovács Zsuzsa nyugdíjas kódexkutató, irodalomtudóst, aki négy hónapra rá meghalt. A lakás azóta is üresen áll, a házban jobbára AirBnB-k terjengenek.
Az Erzsébet téren először Jámbor András országgyűlési képviselő szólalt fel, aki szintén Kovácsra emlékeztetett beszédében, kiemelve, hogy az önkormányzat hajthatatlan volt, mikor az AVM alternatívákat kínált volna. Jámbor arra is felhívta a figyelmet, hogy az V. kerület önkormányzata egyébként sem a társadalmi érdekeket tartja elsősorban szem előtt a lakásgazdálkodási gyakorlatában.
A politikus beszélt a devizások tragikus sorsáról és a végrehajtások áldozatairól is. A gyerekvédelemről szót ejtve kiemelte, hogy az állami ellátásból kikerülő fiatalok jelentős része közvetlenül az utcára kerül, a budapesti hajléktalanok fele a gyerekvédelmi rendszerből került ki.
Szénási Szilvia, az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány roma aktivistája elmondta, hogy Magyarországon a lakhatás napjainkban nem alapvető jog, hanem kevesek kiváltsága – holott épp az ellenkezője lenne ideális. Kifejtette, hogy a romákat sújtó rasszizmus miatt lakhatás szempontjából is még nehezebb helyzetben vannak a többségi társadalomhoz képest. Az „önazonossági törvény” kapcsán elmondta, hogy a kitiltó-törvény különösen erősen sújtja a romákat, szegényeket.
Szénási emlékeztetett, 1,4 millió ember él ma a létminimum alatt, borzalmas lakhatási körülmények között. De azt is elmondta, hogy romaként sokszor még akkor sem lehet lakást bérelni, ha az embernek lenne pénze, a lakástulajdonosok rasszizmusa miatt. Romaszervezetként pedig 3 éven át kellett irodát keresniük, mire találtak olyan tulajdonost, aki hajlandó volt kiadni nekik.
Lakatosné Jutka és Misetics Bálint AVM-aktivisták is felszólaltak. Lakatosné elmondta, hogy dühös mert a lakhatás továbbra sem alapjog, továbbra is zajlanak a kilakoltatások, Misetics pedig a gyerekvédelem működésképtelenségére hívta fel a figyelmet, szétszakítják a szegény, roma családokat.
Lakatosné felhívta a figyelmet, hogy nagyon rossz minőségű a hajléktalanellátás is, valamint többek között arra, hogy a rossz minőségű, vizes, penészes lakások is súlyos betegségeket okozhatnak. Mint említette, sok nő amiatt marad benne bántalmazó kapcsolatban, mert ha kilépne, félő hogy az utcára kerülne, ahogy ő is járt, mikor kilépett bántalmazó kapcsolatából. Misetics kitért arra is, hogy a kirívó társadalmi egyenlőtlenségek képeződnek le a lakhatási körülmények terén is, a kormány pedig a gazdagokat támogatja a perverz újraelosztás útján.
