A háború sújtotta Gázai övezet lakosságának éheztetése az utóbbi napokban széles körű nemzetközi felháborodást szült, miután az izraeli hadsereg július folyamán megújította szárazföldi támadásait az enklávé ellen.
Július 21-én 30 ország, tételesen Ausztrália, Ausztria, Belgium, Kanada, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Izland, Írország, Olaszország, Görögország, Japán, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc és az Egyesült Királyság külügyminiszterei közös nyilatkozatot adtak ki, melyben felszólítják Izraelt a gázai háború azonnali befejezésére, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy „a gázai lakosság szenvedése új mélységeket ért el”.
A felhívás leszögezi, hogy immár a gázai emberek a legalapvetőbb emberi méltóságuktól is meg vannak fosztva, az izraeli kormány segélyezési programja veszélyes, és a legfontosabb humanitárius segítségeket sem nyújtja az éhező lakosságnak.
Mindezzel egy sor atlanti ország is felzárkózott a világ jelentős részéhez a Gázában elkövetett atrocitások elleni felszólalásokban.
Az Egészségügyi Világszervezet Genfben és 109 nemzetközi szervezet nyílt levélben két nappal később, július 23-án felszólították az izraeli kormányt a humanitárius segélyek Gázába való szállításának és tényleges, szakszerű kiosztásának azonnali engedélyezésére.
„Gáza határainak közvetlen közelében, raktárakban – és még Gázán belül is – tonnaszámra áll érintetlenül az élelmiszer, tiszta víz, orvosi ellátmányok, menedékhelyekhez szükséges felszerelések és üzemanyag, miközben a humanitárius szervezetek nem férhetnek hozzájuk és nem tudják kiszállítani őket (…) Az izraeli kormány korlátozásai, késleltetései és a teljes ostrom alatt kialakult zűrzavar káoszt, éhezést és halált okozott”
– fogalmaztak a nemzetközi humanitárius, orvosi és emberi jogi szervezetek, többek közt az Oxfam, az Orvosok Határok Nélkül és az Amnesty International.
A rákövetkező napon, július 24-én vezető sajtóorgánumok, így az Agence France-Presse (AFP), a Reuters, az Associated Press (AP) és a BBC közösen követelték az izraeli kormánytól, hogy garantálják újságíróik biztonságát, és engedjék, hogy a Gázai övezetben ki- és bejárhassanak, mert sokuk szintén képtelen hozzájutni az alapvető élelmiszerekhez is.
Az AFP azt is közölte, hogy a Gázában dolgozó 10 munkatársa azonnali beavatkozás nélkül hamarosan éhen fog halni.
A hírügynökség kiemelte, hogy vesztettek már el kollégákat háborús összecsapásokban, előfordult olyan is, hogy megsebesültek vagy fogságba estek munkatársak, de „olyanra nem emlékeznek, hogy valaha éhhalált halt volna bármelyik újságírójuk”. 23-án hajnalban légicsapások során továbbá ismét meghalt egy helyi újságíró, miközben aznap több mint 120 célpontot támadtak az izraeliek, melyek során több mint százan vesztették életüket.
A Guardian értesülései szerint Gáza lakosai közül egyre többen esnek össze az utcákon az éhségtől, miközben a kijelölt segélypontok felé tartanak. A háború előtti körülbelül 500-hoz képest jelenleg mindössze mintegy 28 segélyszállító kamion érkezik az elosztópontokra, ezeknek kellene a közel 2 milliós lakosságot élelmiszerrel ellátnia.
Időközben az amerikai mainstream médiában is változások kezdődtek, és immár a New York Times-on megjelent egyik vezércikk is amellett érvel, hogy a Gázai övezetben zajló események kimerítik a népirtás fogalmát az izraeli fél részéről. A cikket egyébként Dr. Omer Bartov jegyzi, aki izraeli holokauszt- és népirtás kutató. A fordulat azért is figyelemre méltó, mert épp ez a vezető lap volt az, amelyik belső jegyzékben megtiltotta munkatársainak még tavaly – egy kiszivárgott dokumentum alapján –, hogy a helyzettel kapcsolatban a „népirtás”, „etnikai tisztogatás”, illetve „megszállt területek” kifejezéseket használják.
Több hónapja tartó szisztematikus éheztetés
Amikor „praktikus és diplomáciai” okokra(!) hivatkozva május elején Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök bejelentette a „Gázai Humanitárius Alapítvány” indulását, a gázai lakosság éheztetése már közel fél éve tartott.
Januárban az izraeli hatóságok megtiltották, illetve erősen korlátozták egy sor alapvető cikk bejutását a háború sújtotta övezetbe, így a humanitárius konvojokról ettől kezdve lemaradtak higiéniai termékek, gyógyszerek, főzőgáz, lisztet csak kijelölt pékségeknek szállíthattak, stb. Márciusban aztán még ennél is keményebb korlátozásokat vezettek be, teljesen leállítva a humanitárius konvojokat a gázai határnál. Az állapotot májusig tartották fent, amikor is – szembemenve a nemzetközi joggal és a háborús övezetek humanitárius ellátásának gyakorlatával – Izrael egy, a saját hadseregéhez bekötött, amerikai magánszervezetnek, az idén február óta létező amerikai Gázai Humanitárius Alapítványnak (Gaza Humanitarian Foundation – GHF) adta át a helyi segélyezést.
A GHF eredetileg egy volt amerikai tengerészgyalogos, Jake Wood vezetésével jött létre, deklarált célja szerint a Gázai övezet lakosságának humanitárius ellátására. A szervezet eredeti programja már eleve élesen eltért a nemzetközi szervezetek és az ENSZ addigi segélyezési gyakorlatától: míg ezek sok kisebb elosztóponton igyekeztek ellátni a lakosságot a legfontosabbakkal, a GHF stratégiája a kevés, jóval nagyobb elosztási központ létrehozása volt. A terv szerint a közvetlen biztonságért amerikai magáncégek fegyveresei felelnek, míg a távolabbi pontokon az izraeli hadsereg alakulatai vigyáznak a rendre.
Az eredmény ismert.
Július 13-ig ezeken az elosztási csomópontokon legalább 875, alapvető élelemre váró embert öltek meg, főként az IDF katonái.
Jake Wood már május végén, az első segélyosztás előtt lemondott a GHF vezetéséről, arra hivatkozva, hogy a szervezet „politikailag független működése és a humanitárius alapelvek betartása” nem történik meg. A szervezetet jelenleg egy protestáns vallási vezető/üzletember, Johnnie Moore Jr. vezeti, aki Donald Trump korábbi tanácsadója és lelkes híve – többek között – az azeri elnöknek is, aki szerinte megvalósította a „békés együttélést”.
Az „elosztó központokat” a helyiek hamarosan „halálcsapda” néven kezdték emlegetni, ahol a segélyosztásra várók szögesdrót kerítés mögé kényszerülnek a tűző napon, és a tumultusban néha tüzet nyitnak rájuk a katonák.
Az élet módszeres ellehetetlenítése és az izraeli ellenállás
Mindeközben Gázában az „elosztópontokon” kívüli általános helyzet is disztópikus: több ENSZ-ügynökség, köztük a FAO és a WHO is arról számoltak be az utóbbi időben, hogy a lakóépületek 92%-a, a kórházak 94%-a és Gáza infrastruktúrájának közel 70%-a megsemmisült vagy megrongálódott; a mezőgazdasági területek mindössze 4,6%-a maradt művelhető.
Mindebből erősen kiviláglik, hogy a nemzetközi körözés alatt álló izraeli kormányfő, a vele együtt utazó döntéshozók és a hatóságok jó úton haladnak afelé, hogy a gázai palesztin lakosság számára totálisan ellehetetlenítsék az alapvető életfeltételeket. Gáza annektálását és a helyi lakosság elüldözését már tavaly év elején „győzelmi konferencián” hirdette az izraeli kormánykoalíció több minisztere és prominens politikusa a telepes mozgalom fanatikus vezetőivel karöltve. Bár ezen az eseményen Netanjahu maga nem vett részt, a folyamatok elég egyértelműen épp ebbe az irányba haladnak.
A nemzetközi közösség, szakszervezetek, civil szervezetek, jogászok, kormányok és segélyszervezetek körében általános a felháborodás, és az izraeli polgárok egy része is egyre hangosabban követeli a módszeres éheztetés és kegyetlenkedés leállítását.
Ez utóbbira július 23-án, az izraeli hadsereg tel-avivi főhadiszállása előtt került sor, ahova a demonstrálók liszteszsákokat vittek, és súlyosan alultáplált gyerekek fényképeit tartották a magasba. A sajtónak nyilatkozó résztvevők arról számoltak be, hogy a kormány folyamatosan hazudik az éhínségről.
„Azért vagyunk itt, hogy kimondjuk: elég volt!”
– mondta a Telesur tudósítójának az egyik tüntető.
