Míg az amerikai baloldal a New York-i előválasztás eredményének örül, Trump és a Republikánus Párt az Egyetlen Nagy Gyönyörű Törvényjavaslat („One Big Beautiful Bill Act”) fantázianevű csomaggal 11 millió embertől zárta el az alap egészségügyi ellátást (Medicaid), ami a hatvanas évek óta az Egyesült Államok egyik legfontosabb intézménye volt.

Emellett az új törvény bebetonozta a leggazdagabbak óriási, 2017-ben ideiglenesen bevezetett adókedvezményét, korlátozza az évi 500 000 dollár alatt keresők számára biztosított adólevonási juttatásokat, minden eddiginél nagyobb  költségvetést biztosít az illegálisnak számító bevándorlók deportálására, gyűjtőtáborba terelésére, mialatt a hadsereget is irdatlan mértékben feltőkésíti.

A javaslatot Trump már kampánya alatt megígérte (innen ered a törvény neve, az elnökjelölt azzal kampányolt ugyanis, hogy az ország gondjait „egyetlen nagy, gyönyörű törvényjavaslatban” oldja majd meg, és ebben a kérdésben a kezdetektől számíthatott a Republikánus Párt képviselőinek, szenátorainak többségére is. Nem csoda, hiszen az óriástörvény lényege: az Egyesült Államok története legnagyobb gazdagok felé irányuló vagyonátmentésének szentesítése. Ezen túl fontos része még a külső és belső fegyveres szervezetek példátlan költségvetési pénzekből való megerősítése is: ezen összegek nagy része a techoligarchák és az automatizált-robotizált fegyverviselés fejlesztésére megy el.

Tehát összességében:  8 ével ezelőtti adókedvezmények és a 2020-as  Covid-törvénycsomag további – a nagy cégek és milliárdosok adóit iszonyatosan megvágó – intézkedései immár nagy részben beépülnek az amerikai gazdaságba, nem csupán ideiglenes intézkedések.

És hogy ki fizeti az újabb ajándékokat a leggazdagabbaknak? A republikánusok által Ronald Reagan óta kritizált Medicaid kormányzati program a legszegényebbek és a legalacsonyabb jövedelműek, illetve munkanélküliek részére 1965 óta a legalapvetőbb egészségügyi ellátást nyújtja. Az új törvény szerint viszont ebből 930 milliárd dollárt vágnak le, ami 2034-ig becslések szerint 11 millió amerikai egészségügyi ellátásból való kikerüléséhez vezethet el.

Ez a megvágás a legszegényebbeket sújtja a leginkább, hiszen rajtuk kívül a Medicaidet alig tudja igénybe venni bárki. A legújabb hatástanulmányok szerint ez a visszavágás emberek ezreit fogja egyszerűen meggyilkolni ellátás hiányában a következő évek során. 

Sőt a Nagy Törvény által bevezetett szociális megszorítás egy másik tanulmány szerint évente 51 000 amerikai halálához fog hozzájárulni, ez pedig már a várható élettartamot is jelentős mértékben befolyásolja majd.

Musknak elege lett

A törvény ellen volt némi lázadás a jobboldalon. Elon Musk például hivatalosan azért hagyta ott Donald Trumpot, mert nem ért egyet azzal, hogy a monstre milliárdosoknak célzott adókedvezmények és a hadsereg támogatása (és nem mellesleg Irán megtámadása) ismét megemeli az amerikai államadósságot, holott azt szerinte éppen ő és volt hivatala a DOGE (A Kormányzat Hatékonyságáért Felelős Minisztérium – Department of Government Efficiency) volt hivatott a szövetségi rendszer visszagöngyölítésével csökkenteni.

A nézeteltérés akkorává duzzadt, miután a Trumphoz lojális republikánus kongresszusi többség megszavazta a költségvetési módosítót, hogy Musk személyesen ígérte meg: a félidős választások során „minden republikánus politikus, aki támogatta ezt […] el fogja veszíteni a székét”, ha addig él is.

Musk később az állami költekezés-ellenes Amerika Pártját is meghirdette. A milliárdost mostanában még csupán pár radikálisan piacpárti politikus, mint a kansasi Thomas Massie támogatta.

A probléma világos: a radikálisan piacpárti oligarcha Musknak sok minden fáj, de persze egyáltalán nem bánja a Medicaid lényegi kibelezését és a nyomában járó szociális katasztrófát.

Ő csupán abban áll vitában Trumppal, hogy a szegények mellett a gazdagoknak sem adna állami pénzt, mindenki boldoguljon az „őserdőben”, ahogyan csak tud.

Hol van az ellenzék?

Ennél súlyosabb kérdés, hogy a törvényjavaslat benyújtása és törvénnyé válása közötti időben hol volt a Demokrata Párt fősodra és progresszív csoportja?

Utóbbiaknál a kérdés még keményebben merül fel: miközben a progresszívek nagyvárosi csoportjai május és június folyamán végigszurkolták az Amerika Demokratikus Szocialistái (DSA) által a demokrata előválasztáson indított New York City-i polgármesterjelölt, Zohran Mamdani sikeres kampányát, országos politikával szinte alig foglalkoztak. Így semmi nyoma sem volt annak, hogy a Medicaid-visszavágások ellen a Trump-többséget összehozó munkásosztályban és szegények között bármiféle ellenállást, mozgalmat megpróbáltak volna megszervezni a törvény elfogadása, illetve visszavonása érdekében. Ugyanez vonatkozik a szinte minden amerikai államban az absztrakt „oligarchia” ellen szervezett nagygyűlések fő szónokaira, Bernie Sanders szenátorra és Alexandria Ocasio-Cortez képviselőre. 

Noha nagy vonalakban volt szó erről az ügyről, a Demokraták igényeit azért figyelembe vevő „Oligarchia-körút” egyenesen egy kihagyott lehetőség volt arra, hogy a Trump-csomag ellen bárhol valódi ellensúlyt tudjanak képezni a progresszívek. Mamdani, Sanders és Ocasio-Cortez így – látszólag a szimbolikus ügyek terepét választották a 2026-os félidős választások előtt, ezzel önmaguk gyengítették le később kiépítendő pozícióikat.

Mert szép dolog, ha New York City palesztinpárti, egyenlő hozzáférést hirdető  polgármesterjelöltre szavaz,

a baloldali politika viszont az egész világon ott kezdődne, hogy legalább látszólag megpróbálunk valamit tenni a társadalom legalsó rétegeiért, ami jelen esetbena Medicaid-károsultak (akik éppen emiatt a liberális hozzáállás miatt 2024-es Trump szavazók is többségében) megszólítását jelentené

Mindezt a Demokrata Párt mostanában erősen ostromlott és gyengülő centruma sem ismerte fel – itt viszont már a politikai számítás szerepe is még erősebben felmerül. Chuck Schumer, a szenátusi demokrata kisebbség és Hakeem Jeffries a képviselőházi ellenzék vezetői látszólag a teljes májust és júniust a DSA és a baloldal elleni keresztes háborújukkal töltötték, és a párt számára szimbolikus New York-i előválasztásra fókuszáltak.

Eközben a Medicaid-visszavágás elleni fellépés igencsak erőtlen obstrukciós beszédekben (filibuster) és közösségi médiás kiállásokban merült ki.

Benjamin Studebaker, a baloldali mozgalmakat jelenkorban kutató szociológus és filozófus egyenesen úgy értékelte: mind a baloldal, mind a demokrata centristák feltett kézzel várták Trump kataszrofális szociális rombolást okozó terveit. A „fellépés” és a Medicaiddel való kampányolás viszont csupán a törvény elfogadása után merült fel komolyan. Studebaker szerint ezt úgy kell érteni: a 2026-os félidős voksoláson Trump amúgy Bident is megszégyenítő alacsony számaival és a Medicaid visszaállításával fognak kampányolni. De úgy, hogy a megszorítás már törvény, és mindenképpen meg fog történni. Kicsit olyan ez mint a művi terhességmegszakítást 2022-ben eltörlő Legfelsőbb Bíróság elleni demokrata taktika: minden évben megígérik, hogy visszaállítják az abortuszhoz való jogot, de ez 4 év Biden-kormányzás alatt sem történt végül meg., A pár ényegében magát a törvény létezését aknázzák ki, szavazatokat gyártó kampányeszközként.

Trump pedig a maga részéről – most úgy tűnik – a harcot befejezte. Éppen a héten keltett óriási felháborodást hívei között az, hogy a vád szerint befolyásos embereknek fiatalkorú lányokat üzletszerűen közvetítő Jeffrey Epstein ügyének aktáit mégsem hozza nyilvánosságra kormánya. Mivel a teljes Trump-párti mozgalom a „mélyállam” elleni küzdelemre épült fel, az ügy mérhetetlenül nagy szimbolikus jelentőségre tett szert. Trump  eközben nyíltan lehülyézte azokat a híveit, akik ezt követelték tőle, annak ellenére, hogy a kampány alatt ő és az általa immár kormányzati pozícióba emelt influenszerei (Kash Patel FBI-igazgató és az Igazságügyi Minisztériumban az aktáért felelős Dan Bongino, illetve a miniszter, Pam Bondi) Epstein 2019-es tisztázatlan öngyilkossági ügyéhez kapcsolódó összeesküvés-elméletekkel kampányoltak. A felháborodás most a nyílt tagadás miatt óriási, de miért is törődne ezzel Trump?

Mindez csupán azt jelzi, a Big Beautiful Bill elfogadása után a nyolcvanadik életévéhez közeledő elnök immár főbb feladatát bevégezte: segít megnyerni az osztályharcot az amerikai uralkodó osztálynak. Újraindulni nincs joga, és látszólag kedve sem a posztért, az pedig különösebben nem érdekli, hogy aki utána indul, milyen esélyekkel vághat ennek neki majd 2030-ban.

Lelkes rajongótábora, a MAGA (Make America Great Again!) pedig megtette kötelességét, így most ők azt kapták jutalmul, amit  a Trump ellen szavazók büntetésül: a még létező egészségügyi ellátás és az eddig ismert amerikai szövetségi állam szociális hálójának eltűnését.