Az utolsó pillanatban sikerült megakadályoznia az A Város Mindenkié (AVM) csoportnak két rászoruló pesterzsébeti lakos kilakoltatását komfort nélküli, 19 négyzetméteres lakásukból, ahol mindketten születésük óta éltek. A 62 éves, rokkantsági ellátásban részesülő nő és közfoglalkoztatottként dolgozó fia lakásának kiürítését egy többek között visszaélésektől és bűncselekményektől terhelt folyamat előzte meg. De az AVM segítségével benyújtott kérelem alapján a bíróság 3 hónapra felfüggesztette a végrehajtást.

„Már felállt az élőláncunk, amikor – negyed órával a kilakoltatás kitűzött időpontja előtt – a bírósági végrehajtó tájékoztatott minket a bíróság utolsó pillanatban meghozott döntéséről”

– írja a ma reggeli eseményről szóló posztjában az AVM.

A helyszínen jelenlévő kollégánk Misetics Bálint szociálpolitikust, a szervezet aktivistáját kérdezte az ügyről, aki a Mércének elmondta, az ügyfelüknek segítettek összeállítani egy felfüggesztési kérelmet, amire bármikor lehetőségük van, viszont ennek önmagában halasztó hatálya nincsen. 

„Ezért is volt nehéz az elmúlt két nap. Azt reméltük, hogy a kilakoltatás előtt döntést hoz a bíróság, és az ügyfelek néhány óránként telefonon érdeklődtek efelől, de még péntek reggel 8-kor is azt a tájékoztatást kaptuk, hogy nem született döntés, ezért ebben egyre kevésbé bízhattunk”

– fogalmazott Misetics. A kilakoltatás 10 órás hivatalos kezdete előtt alig 15 perccel érkezett a hír, hogy a bíróság 3 hónapra felfüggesztette azt. Az ehhez hasonló méltányossági kérelmeknél a bíróság azt mérlegeli a végrehajtási törvény alapján, hogy van-e valamilyen méltányosságra okot adó körülmény, ami indokolja a felfüggesztést, illetve, hogy a felfüggesztés időtartama alatt valószínűsíthető-e olyan változás, ami javítja az ügyfelek helyzetét.

A konkrét ügyben, amelynek részleteiről az AVM a Mérce társoldalán is beszámolt, ezek a körülmények adottak voltak. Az ügyfelek már több alkalommal nyújtottak be lakáspályázatot a kerületi önkormányzat felé, illetve egy méltányossági lakáskérelmet is benyújtottak a fővárosi önkormányzathoz.

„A bírósághoz benyújtott kérelemben a lakáspályázatok mellett több mindenre hivatkoztunk, a folyamatban lévő büntetőeljárásokra, az ügyfelek rossz egészségi állapotára, de arra is, hogy van remény arra, hogy a hajléktalanná válásuk megelőzése érdekében akár a kerületi önkormányzat (amelynek egyébként ez a feladata volna), akár a fővárosi önkormányzat lakást biztosít”

– mondta el Misetics. Hozzátette, a nyári igazgatási szünetek miatt a lakáskérelmekről döntő bizottságok hosszabb ideig nem ültek össze. A pályázatok elbírálására az AVM szerint ilyen rövid idő alatt egyébként sincs lehetőség, és  úgy tűnik, hogy ezt az érvelésüket a bíróság is elfogadta – noha a Mércének adott nyilatkozatuk előtt az írásbeli végzést még nem olvasták, csupán a végrehajtói tájékoztatásra tudtak hagyatkozni.

Az AVM aktivistája elmondta azt is, hogy a továbbiakban is kapcsolatban maradnak a családdal, már csak azért is, mert nagyon röviddel a kilakoltatás időpontja előtt kerültek csak kapcsolatba velük, így a bonyolult ügyet sem tudták még teljes mélységében átlátni. 

Az eddigiek alapján a lakhatási szervezet úgy látja, az általában jellemző szociális és lakásügyi mulasztások mellett konkrétabb visszaélések is felmerülnek az ügyben.

A családot már évekkel a mára kitűzött lakáskiürítés előtt megpróbálták elüldözni az otthonukból: 2021 márciusában hamisított meghatalmazással eljárva adta el egy férfi a lakásukat egy ingatlanértékestőnek. Az ingatlanos elmondása szerint 2,5 millió forintot adott át ennek a személynek (tehát nem a családnak), és a tulajdonjoga a tulajdoni lapra is bejegyzésre került.

„Az adás-vétellel kapcsolatban nehéz bármilyen jóhiszeműséget feltételezni, hiszen a vételár messze elmaradt még a lakás később meghirdetett elárverezését megelőző, hivatalból elvégzett értékbecslés során megállapított ártól is, ráadásul a vevő maga is elismerte, hogy a család sosem említette számára, hogy eladnák a lakásukat, noha hosszú évek óta ismerték egymást”

– írta az üggyel kapcsolatos bejegyzésében az AVM. Az otthonuk tőlük csalással elvett tulajdonjogát a családnak sikerült a bíróságon visszaszereznie: a 2023 májusában megszületett bírósági végzés megállapította, hogy az adás-vételi szerződés semmis, és intézkedett a család tulajdonjogának a visszaállításáról. Az ügyben csalás bűntette és más bűncselekmények miatt az ügyészség idén májusban nyújtott be vádiratot a Budapest XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bírósághoz. 

Az ügy legfelháborítóbb mozzanata, hogy azt a 2,5 millió forintot, amit az utóbb semmisnek nyilvánított adás-vételi szerződés nyomán az ingatlanos állítólag a hamis meghatalmazással eljáró személynek átadott, 

a csalás áldozatain, vagyis a lakás valódi tulajdonosain követelte – ügyvédi költségekkel együtt összesen 3 millió forintot.

„Ráadásul, a hasonló visszaélésekre sajnos lehetőséget adó fizetési meghagyásos módszerrel sikerült elérnie, hogy a jogosulatlan követelés végrehajthatóvá váljon”

– számol be az AVM, hozzátéve, ezt is nehéz jóhiszeműen értelmezni, hiszen azt a rendőrségi meghallgatásán ő is elismerte, hogy a hamis meghatalmazással eljáró személy sosem igazolta számára a vételárnak a család részére történő átadását.

Később, jórészt a társasház felé kialakult tartozások miatt a bíróság elrendelte a család otthonának az elárverezését. Ezzel kapcsolatban fontos körülmény, hogy a család már 2018-ban a kerületi jegyzőhöz fordult panasszal amiatt, hogy 

a társasház olyan nagy mértékben és indokolatlanul emelte meg a közös költséget, hogy az ellehetetleníti az alacsonyabb jövedelmű tulajdonosokat.

A társasház 2018 novemberi közgyűlésének a jegyzőkönyvében pedig az szerepel, hogy „a tulajdonosok ismét felemelték a szavukat a közös költség ingatlanértékesítő által javasolt összege ellen”, majd a szavazáson kizárólag 514/1000 (az ingatlanközvetítő irodája) eszmei hányad szavazott igennel a javasolt összegre. Az ingatlanközvetítő a későbbiekben több alkalommal a társasház képviselőjeként írt alá iratokat. Időközben az ingatlanoshoz kötődő személyek a társasház más lakásait is megszerezték: az egyiket szintén árverésen, egy olyan végrehajtási eljárásban, amelyben a követelés jogosultja egy, az ingatlanoshoz köthető cég volt (a kapcsolódó végrehajtási eljárásokat pedig a korrupciós bűncselekmények miatt a végrehajtási rendszert átszövő korrupció vezető alakjaként elhíresült Dr. Schadl György folytatta le). 

A végrehajtó 2023 decemberében lakottan 9,1 millió, beköltözhetően 13 millió forintban állapította meg a család otthonának a becsértékét.

Az ingatlanos végrehajtási kifogást nyújtott be annak érdekében, hogy ennél alacsonyabb kikiáltási áron értékesítsék a család otthonát. A hamis adásvételi szerződés nyomán rajtuk jogosulatlanul követelt 3 millió forint mellett valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy az árverésen befolyt vételár végül nem fedezte az összes állítólagos követelést, így a családot még azt követően is adósságok terhelik, hogy elvesztették a lakásvagyonukat.

Magával a kilakoltatásra irányuló végrehajtási eljárással kapcsolatban is komoly visszásság merül fel. Az eljáró végrehajtói iroda annak ellenére tűzte ki 2025. július 11-ére a kilakoltatást, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság egy korábbi végzésében az ingatlan árverezése esetén az ingatlanból történő kiköltözésre a sikeres árveréstől számított öt hónap halasztást engedélyezett. Az ingatlan árverezésére 2025. március 24-én került sor, vagyis a bíróság által a kiköltözésre engedélyezett 5 hónapos halasztás csak augusztus végén járna le.

Ezt a nyilvánvaló problémát a család által megbízott ügyvéd már korábban jelezte a végrehajtó felé, aki azonban nem válaszolt a beadványára.

A fentiek nyomán a család messze a létminimum alatti jövedelemből él, egészségi állapotuk megromlott – részben éppen azért, mert évek óta azért kellett küzdeniük, hogy legalább egyetlen szerény vagyonukból ne forgassák ki őket, hogy ne veszítsék el a mindösszesen 19 négyzetméteres komfort nélküli lakásukat, hogy legyen valahol otthonuk. 

Az AVM szerint ez az ügy – alulnézetből – számos rendszerszintű problémára felhívja a figyelmet a magyarországi jogrendszer működésével, ezen belül különösen a közbizalmat jelentős részben elvesztett végrehajtási rendszer visszásságaival és átláthatatlanságával kapcsolatban. Rámutat a közös költség kivetésével, valamint a fizetési meghagyásos eljárással való visszaélés rendszerszerű kockázataira, és ezek súlyos következményeire.

Rávilágít arra is a lakhatási szervezet szerint, hogy miként növekedhet évek alatt egy kezdetben adósságrendezéssel még elvben kezelhető mértékű tartozás akkorára, hogy az egy adott ponton túl az adósok teljes ellehetetlenüléséhez, kisemmizéséhez és gyakran hajléktalanná válásához vezet, és arra, hogy ezzel az adósságcsapdával szemben legtöbben nem férnek hozzá semmilyen érdemi segítséghez. 

„Mindez akkor is igaz, ha a követelések egyébként jogosak. Nem gondoljuk azonban, hogy volna bárki, akinek a jogérzéke megengedné, hogy egy hamis adásvételi szerződés nyomán másnak kifizetett vételárat azokon hajtsák be, akiket a hamis adásvételi szerződéssel ki akartak forgatni az egyetlen vagyonukból, és el akartak űzni az otthonukból.”

A történetük a magyarországi jogrendszer és végrehajtási rendszer működése mellett abban is tünetértékű, ami hiányzik belőle: egy olyan szociálpolitikai és lakáspolitikai rendszer, ami érdemben segített volna nekik annak megelőzésében, hogy hajléktalanná válás fenyegesse őket.