A régen várt fizetésemelés kapujában újra hozzányúl a kormány a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) egykori kutatóhálózataihoz: négy, kormánnyal gyakrabban kritikus, bölcsész- és humántudományi központot az egyébként is forráshiányos Eötvös Loránd Tudományegyetemhez csatol. A döntés nem csak megbontja a megtépázott kutatóhálózat egységét, de valószínűleg rövid távon több mint 1100 tudományos dolgozó fizetésemelését lehetetleníti el, középhosszú távon pedig az állásukat veszélyezteti. A váratlan gyorsasággal, a dolgozók akarata ellen végigvitt döntés további kérdéseket is felvet, a bérfeszültségtől kezdve a párhuzamosságokon át a dolgozói önrendelkezésig. A kialakult helyzetről kérdeztük Gerő Mártont, a kutatóhálózat dolgozóit képviselő Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (TDDSZ) elnökségi tagját és Gregor Anikót, aki a Felsőkoktatási Dolgozók Szakszervezetének ELTE Intézményi Szervezetét (FDSZ-ELTE) vezeti.

A kutatóhálózat dolgozói nem járulnak hozzá leszalámizásukhoz

A június közepi döntés értelmében, amely már kormányhatározatokban is megjelent Orbán Viktor szignójával, a 19-ből 4 kutatóközpont, a Bölcsészettudományi, a Nyelvtudományi, a Társadalomtudományi és a Közgazdaság- és Regionális Tudományi szakad ki az egykor az MTA-hoz tartozó intézeteket összegyűjtő Magyar Kutatási Hálózatból (HUN-REN). Összesen így 20 intézet 1121 dolgozója kerül át az ELTE-hez. Az átalakulást hivatalosan, a kormányhatározat megfogalmazása szerint az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora és kancellárja kezdeményezte, és a HUN-REN Irányító Testülete is rábólintott már. A helyzetet bonyolítja, hogy habár az ELTE szenátusának ezekben az ügyekben csak véleményezési joga van, még csak ezzel sem volt lehetősége élni, hisz az egyetem közös vezetőségi szerve (és a dolgozók) utólag értesültek a fejleményekről. A szenátus egyébként azóta sem döntött az álláspontjáról, a kormányhatározat megjelenését megelőző nap lett volna egy szavazás, már a hírek és egy ELTE-s közlemény megjelenése után, de végül részben dolgozói nyomásra ezt elhalasztották (hivatalos beszámoló erről az ülésről itt). A képet tovább árnyalja, hogy a HUN-REN Irányító Testületéből hárman lemondtak az öncsonkító döntés után.

A döntést a négy érintett kutatóközpont dolgozói határozottan nem támogatják.

Egy központilag megrendelt felmérés eredménye alapján 80-90 százalékos arányban elutasítják azt.

Gerő Márton, a dolgozókat képviselő TDDSZ elnökségi tagja szerint ez nem meglepő. Habár arról a szakszervezetnek sincsenek információi, hogy vajon miért született ez a döntés, a következményekből nem nehéz kitalálni a célt a szakszervezeti vezető szerint:

„Összeterelik a kritikus intézmények dolgozóit, hogy ellehetetlenítsék a munkájukat. A mostani helyzet alapján e négy kutatóközpont kivégzése a cél.”

Hisz a két kormányhatározat sajátos helyzetet teremt: megkapja végre a HUN-REN a rég várt 18 milliárdos forrásnövelést, melyet azonnali 35-40 százalékos béremelésre fordítana a hálózat a vezetőség ígérete szerint, ám kérdéses, ebből a most kiszakítandó intézetek dolgozói is részesülnek-e majd. Elvileg ebből a pénzből az ő fizetésüket is meg kéne emelni, ráadásul a korábbi ígéretek szerint áprilisig visszamenőleg, ám az ELTE csak a négy központ jelenlegi működési költségét kapja meg (7,6 milliárdot). A szakszervezet számításai szerint ebbe sehogy nem fér bele a bérelemés, vagy csak nagyon csekély mértékben.

„Hiába lesz bármilyen béremelés idén, ha e négy központ esetében annak fenntartása nincs benne a tervezett összegekben.”

Gerő elmondta lapunknak, hogy jelenleg bruttó 350-400 ezer forint a kutatóhálózati tudományos munkatársak alapbére, amit kiegészíthetnek teljesítményértékelések alapján, és vannak egyéb projektpénzek is. A többség fizetése viszont még így sem éri el az egyébként is éhbérnek számító bruttó 530 ezres eltés adjunktusi garantált bérminimumot. Azaz az átkerülő közel 1200 dolgozó és az ELTE mostani állománya között bérfeszültség alakul ki, az átkerülők kevesebbet fognak keresni, mint az azonos területen és hasonló beosztásban dolgozó, egyébként is keveset kereső kollégáik. Béremelésükre vagy béremelésük fenntartására nem látszik keret az ELTE költségvetésében – hangsúlyozta a szakszervezet képviselője.

„A konfliktus borítékolható, rengeteg ember ott fogja hagyni az állását.”

Az sem lehet véletlen a szakszervezeti vezető szerint, hogy pont azokat a központokat bünteti a döntés, ahol a legtöbb kormánnyal kritikus hang volt. A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontnak például a közmunkaprogram miatt volt vitája a kormánnyal – meséli a szakszervezeti vezető. Az is feltűnő, hogy társadalom- és bölcsészettudományos területen a Fidesz párhuzamos intézményeket épít (Magyarságkutató Intézet, VERITAS Történetkutató Intézet, a Schmidt Mária féle XXI. Század Intézet, az MCC intézetei, Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány stb.). Ezek sokkal jobban illeszkednek a kormány politikájához, jóval több forrást is kapnak, miközben csekélyebb vagy semmilyen külföldi beágyazottsággal nem rendeleznek, és sokszor még az állami intézmények sem őket keresik meg, amikor egy kutatást el kell végezni – teszi hozzá Gerő.

Még távolabb lépve pedig az is tény szerinte, hogy abba a szabadalom és innováció-alapú, a piaci hasznosulást előtérbe helyező tudománypolitikai koncepcióba, amit a kormány jelenleg erőltet, nehezen vonhatóak be ezek az intézetek. De – mutat rá Gerő – a többi, természettudományos központ is rendeltetése szerint alapkutatást végez, tehát a legtöbb esetben nem az azonnali, piaci értelemben hasznosítható innovációk kifejlesztése a célja az ott végzett munkának sem. Ráadásul – teszi hozzá – az innováció-orientált természettudományos kutatáshoz is elengedhetetlen a bölcsész- és társadalomtudomány, arról nem is beszélve, hogy a digitális bölcsészet korában az innováció ezektől a területektől önmagában sem idegen. A Nyelvtudományi Kutatóközpont például már igen régóta foglalkozik úgynevezett nagy nyelvi modellekkel, melyeket a közbeszédben „mesterséges intelligenciának” neveznek sokan. Végezetül pedig másik oldalról nézve az is durva leegyszerűsítés, hogy minden természettudományos kutatás piacorientálttá tehető varázsütésre.

A TDDSZ mindezek miatt határozottan kiáll a döntés ellen, és Gulyás Balázs, a HUN-REN elnökének lemondását követeli.

A szakszervezet álláspontja szerint bármilyen szervezeti átalakulás elképzelhetetlen és zsákutca a központok vezetőségének és dolgozóinak bevonása nélkül. A szakszervezet szerint a kutatóhálózatnak egyben és állami tulajdonban kell maradnia. Emellett biztosítani kéne a megfelelő munkakörülményeket, kezdve az azonnali, 50 százalékos béremelés bevezetésével, aztán pedig minimum elvárás lenne, hogy a fizetés kövesse az inflációt. Persze ezektől a követelésektől nagyon távol van jelenleg a valóság, de enélkül nem lesz szabad a tudomány.

„Röviden: hagyjanak minket végre békén, hagyjanak dolgozni. Lassan havonta hozzányúlnak a struktrúrához, miközben folyamatosan kivéreztetnek minket. Ezek nem következmény nélküli, elvont döntések, az itt dolgozók életéről van szó, és a hazai tudományról”

– foglalta össze a szakszervezet álláspontját Gerő Márton.

Nem lehet tudni, hogy pontosan mi lesz az ELTE-re kerülő dolgozók sorsa

Az ELTE-nek jelenleg több mint 4000 dolgozója van. A döntés értelmében pedig közel 1200 dolgozót venne át az egyetem, ez 25 százalékos növekedés. Alapjaiban át fog tehát alakulni az egész intézmény működése. Ez a folyamat minden bizonnyal rengeteg feszültséghez fog vezetni – ráadásul nem sok részletet osztott meg eddig a terveiből az ELTE vezetősége. Így a dolgozókban joggal lehet bizonytalanság Gregor Anikó, a Felsőkoktatási Dolgozók Szakszervezetének ELTE Intézményi Szervezetének (FDSZ-ELTE) elnöke szerint.

A szakszervezeti vezető rámutatott, hogy nem túl szerencsés, hogy egy ilyen horderejű, már az új egyetemvezetéshez tartozó (az ELTE-n nemrég volt rektorválasztás) átalakulásról az ELTE dolgozói a sajtóból kellett értesüljenek. „Ez nem épít bizalmat a tervek és a leendő egyetemvezetés felé” – fogalmazott.

A szakszervezet szerint az is kifejezett rossz szájízt hagy, hogy az ELTE vezetősége ahelyett, hogy a meglévő és jövőbeli kutatások ELTE-s feltételeinek javítását segítené elő, ezzel a tervvel óhatatlanul is azt kommunikálja, hogy inkább új kutatókra van szükség – rögtön ezerre. Gregor értékelése szerint az sem a jelenlegi tudományos dolgozók megbecsültségéről árulkodik, hogy a vezetőség mindezt a céges világra jellemző folyamatos bővülési kényszer szervezetfejlesztési ideológiájával tálalja. Ahogy az sem, hogy a dolgozók azon aggályait, hogy párhuzamos munkakörök alakulhatnak ki, amelyek idővel elbocsátásokhoz vezethetnek, egyelőre inkább bagatelizálja, amellett, hogy hangsúlyozni igyekszik: a fúzióval célja nem ez. Pedig tény, hogy a négy központ és a húsz intézet többségének van már megfelelője az ELTE-n, ott eddig is folytak társadalomtudományi vagy bölcsészettudományi kutatások, hisz az ELTE tudományegyetem, a tanszékeken oktatók hagyományosan mind kutatók is.

A konkrétumok kapcsán csak kérdések vannak tehát, és a szakszervezet szerint sok információ hiányzik ahhoz, hogy megalapozott véleményt lehessen alkotni a tervről. A szenátusi ülésen megtartott tájékoztatás kitért például arra, hogy szeretnék az idejövő dolgozók bérét az eltés garantált minimumra emelni – kérdés, hogy legalább erre lesz-e fedezet a tervek szerint átkerülő kutatóközpontok költségvetéséből. Eközben a szakszervezet álláspontja az, hogy

„egy alulfinanszírozott állami intézményben, szorított helyzetben a továbbra is nagyon alacsony bérekre való felzárkóztatás nem valódi perspektíva.”

De a bérharcon túl is felmerülnek szempontok. Például, hogy az FDSZ-ELTE tagságának látványos növekedésével nemrég lépte át a reprezentativitás küszöbét, így már köthet a dolgozókat jobban védő kollektív szerződést. Ám nem tudni, hogy a tervek szerint idekerülő majd 1200 dolgozó miatt ez nem veszik-e el – a pontos jogi formuláció kérdése, hogy az idekerülők hogyan számítanak bele az összdolgozói létszámba.

Szerencsére, meséli Gregor, az átjövő központokban az FDSZ-ELTE-nél nagyobb szakszervezeti lefedettség van, „tudatos, szervezett dolgozók jöhetnek át az ELTE-re”. Ezzel együtt, ha kitisztul a helyzet, és valóban megvalósul a terv, praktikusan felmerül majd a kérdés, hogy hogyan dolgozzon össze a két szakszervezet, hisz az 1200 átjövő dolgozót az ottani szakszervezet, a TDDSZ képviseli, nem az FDSZ-ELTE.

A szakszervezeti reprezentáció mellett az is kérdés, hogy az egyetem önkormányzati szerveiben hogyan kapnak helyet a kutatóközpontok dolgozói. Gregor szerint az ügy bonyolult, nehéz önrendelkezési kérdéseket nyit meg arról, hogy mit jelent a dolgozói és intézményi autonómia vagy az egyetemi polgárlét.

„Ezek a kérdések mintha fel se merültek volna, attól tartok, a vezetőség a kutatóhálózatok hozzánk csatolását egyelőre csak technikai ügyként kezeli.”

Jelen pillanatban Gregor szerint nyitott kérdés az is, hogy ennek az 1200 embernek lesz-e bármilyen képviselete az egyetem parlamentjének is beillő szenátusban. Attól függően, hogy milyen konstrukcióban valósulna meg a kutatóközpontok ELTE-hez kerülése, az átalakulás „súlyos deficitet” is létrehozhat a dolgozói önrendelkezés tekintetében. De ha valóban teljesen különálló egységként kerülnek ide a kutatóközpontok, akkor az is elképzelhető, hogy külön-külön mindenki a saját ügyei felett dönt majd, és így valósulhat meg a szervezeti önrendelkezés. „Épp ezért kéne látnunk a részleteket, hogy a vezetőség megválaszolja a kérdéseket, eloszlassa a félelmeket.” – foglalta össze a helyzetet Gregor.

A szakszervezeti vezető azt is elmondta lapunknak, hogy távolabbról, nem csak az eltés dolgozói közvetlen érdekek felől nézve önmagában rossz üzenetnek tartja a kutatóhálózatok szétszakítását.

„Az universitas eszméje az egyetemes, egységes tudás. De úgy tűnik, a tudás oszthatatlansága már nem alapelv. Pedig a tudásterületeket össze kéne kapcsolni, nem szétszakítani.”

És azt sem szabad elfelejtenünk Gregor szerint, hogy az a döntés egy tágabb folyamat része, amely során az állam apránként kivonul mindenhonnan, miközben nagy felelőssége lenne a közszolgáltatások feltételeinek és működtetésének biztosítása terén, így például az oktatásban és a tudományos munka terepén is.

„Más területeken is megtörténik, hogy összevonnak régóta alulfinanszírozott intézményeket. Ott is hasonló konfliktusokat szül ez, ott is életek mehetnek tönkre.”

Gregor szerint minden tudós kötelessége nem csak akkor foglalkozni ezekkel a problémákkal, amikor pont a tudomány háza ég. Épp ezért arra ösztökél mindenkit, hogy szélesebb ágazati vagy azon is túlnyúló munkavállalói érdekképviselet megerősítésével is mutassuk meg, hogy a problémákon túl a cselekvés lehetősége is közös.