A Diószegi utcaiak kálváriája folytatódik. Az állam 2024 tavaszán egy salátatörvénybe rejtve rendelkezett lakásaik kisajátításáról a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővítése miatt. A váratlan törvénykezés keresztülhúzta a Pikó András vezette józsefvárosi önkormányzat Dió2030 nevű rehabilitációs programját, ám a kerület vezetése így is készen állt a lakók megfelelő elhelyezésére. A történetnek itt nincs vége, ugyanis a kormány egy újabb salátatörvény mellékletébe rejtve most ismét kitolta az államosítás végrehajtását, így az már a választások után fog csak megtörténni. Ennél aggasztóbb fejlemény, hogy egyúttal kivették az önkormányzat kezéből a cserelakások intézését, ezt az állam fogja levezényelni. További részleteket erről egyelőre nem lehet tudni, egy majdani kormányrendeletből derülhet ki  – de az szinte biztos, hogy a lakók így rosszabb helyzetbe kerülnek.

Hogy mindez mit jelent a gyakorlatban, és pontosan hogyan érinti az itt lakókat, arról dr. Balázs András szociológust, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt helyi önkormányzati jelöltjét kérdeztük, aki több mint 10 éve foglalkozik Középső-Józsefvárossal, az időközi választáson való indulása előtt pedig a Józsefvárosi Bérlői Érdekvédelmi Közösség munkatársa volt. Azzal kapcsolatban, hogy mikor fogadhatja el a törvényt a parlament, Jámbor András, a terület országgyűlési képviselője nyilatkozott lapunknak.

Felülírt tervek, elbitorolt ajtófélfák

A Diószegi utcában és környékén sok önkormányzati lakás van, nem egy épület úgynevezett „százas ház”, azaz 100%-ban önkormányzati tulajdonban áll, minden lakás önkormányzati lakás, gyakran határozatlan jogviszonnyal, örökbérlettel. A legtöbb ház azonban igen rossz állapotú, századfordulós épületekről van szó, süllyednek (mocsaras terület volt ez korábban), jellemző a penészedés, salétromosak a falak, az elektromos hálózat legjobb esetben is ’50-60-as évekbeli, vannak félkomfortos vagy komfort nélküli lakások is – meséli Balázs András. Nagyon időszerű tehát az itt élő önkormányzati lakók helyzetének rendezése, életkörülményeik javítása.

A józsefvárosi önkormányzat 2023-ban jelentette be az átfogó Dió2030 programját. Ezt egy hosszú egyeztetési folyamat előzte meg, amelybe bevonták az itt élőket. A programhoz megvoltak már az önkormányzati és az EU-s források is, és elkészültek a látványtervek. Az önkormányzat például a Diószegi 18-at és 20-at összenyitotta és felújította volna, az épület kapott volna liftet és új lépcsőházat. Az önkormányzat arra is ügyelt volna, hogy a legrégebbi épület, a szintén süllyedő Diószegi 22. eredeti főhomlokzatát megmentse. Az elbontott kisházak helyén pedig park lett volna, azaz a tervek része volt egy olyan zöldfelület-fejlesztés is, amely az egész környék javára vált volna. A lakók úgy jutottak volna jobb – összkomfortos és energiahatékony – lakhatáshoz, hogy gyakorlatilag ugyanott maradnak, nem borul fel az életük. Nem így történt, jött az államosítás.

A kisajátítás 8 lakóépületet, egy hulladékudvart és egy iskolát érint (mind az önkormányzaté), és nagyjából 200 családot, ~400 embert. Eredetileg már 2024 októberétől el kellett volna kezdeni a kisajátított lakások kiürítését, ám a kormány a kiköltözés határidejét kitolta 2026. január 31-ére.

Az önkormányzat a kisajátításért pénzt kap az államtól, a lakóépületekért összesen körülbelül öt milliárd forintot és további két milliárdot a többiért. Ebből kellett volna kigazdálkodni a lakók elhelyezését, amely számításaik szerint 17 milliárdba került volna. A Fidesz  sokallta ezt a összeget. Hozzáállásukat jól mutatja, hogy amikor a lakók egy október végi közmeghallgatáson a környék fideszes képviselőjét, Kecskeméti Lászlót kérték meg, hogy járjon közbe a források biztosítása érdekében, ő inkább az önkormányzatra tolta a felelősséget:

„Azt megértem, hogy polgármester úr várja a pénzt, azt kevésbé, hogy emellett alternatív megoldási lehetőségeket nem keres mondjuk az önkormányzat saját lakásállományából.” (forrás: Józsefvárosi közmeghallgatás 2024, 1:38:00-tól)

Ám Kecskeméti és a Fidesz hiába mutogatott az önkormányzat üres lakásállományára, azok a lakások gyakorlatilag lakhatatlanok, a kerületnek az önkormányzat álláspontja szerint mindenképp új lakásokra lett volna szüksége az emberek józsefvárosi elhelyezéséhez.

Nem mellesleg épp Kecskeméti mandátumfosztása miatt lesz időközi választás Józsefvárosban hamarosan, az ő egykori képviselői helyéért indul a lapunknak nyilatkozó Balázs András kutyás színekben. Kecskemétiről ugyanis nemrég a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen kimondta, hogy méltatlanná vált képviselői tisztségére, mert elbitorolt önkormányzati lakását nem hagyta el. Az exképviselő végül nagy nehezen visszaadta az önkormányzat tulajdonát, de még a konnektorokat és az ajtófélfákat is kiszerelte belőle, és magával vitte.

A Fidesz-kormány és a helyi Fidesz tehát finoman szólva sem volt együttműködő eddig a kerület vezetésével. Mindennek ellenére, és szűkös erőforrásokkal ugyan, de az önkormányzat készen állt a kényszerfolyamatra, megpróbálta volna a legtöbbet kihozni a helyzetből.

Balázs András elmondása szerint minden jelenlegi önkormányzati lakó több józsefvárosi cserelakás közül választhatott volna, és mindenki összkomfortos lakást kapott volna.

„Ha ennyi embert elköltöztetünk, akkor annak csak akkor van értelme, ha kapnak is valamit, ha jobb helyre kerülnek” – mutatott rá a szociológus.

És épp ez az, ami most a kormány legutóbbi döntése nyomán veszélybe került.

Száműzetés

Június eleji hír – amit a nyilvánossággal és a helyiekkel nem a kormány, hanem Jámbor András és Pikó András volt kénytelen közölni –, hogy a kormány eltolja a kisajátítást másfél évvel, a választások utánra. Az új ütemterv szerint a cserelakásokat 2027. július 31-ig kell felajánlani; a lakók, akik már készültek a költözésre, így csapdába esnek: nem mehetnek tovább, de nem is javíthatják, szépíthetik lakásukat, hisz hamarosan nem lesz már az övék. Továbbá a kormány kiveszi az önkormányzat kezéből a folyamatot, semmissé téve az eddigi munkát.

Mindez még nem végleges, június 11-én, szerdán döntött volna a parlament arról salátatörvényről, amelyben ezek a változások szerepeltek, de végül a zárószavazást indoklás nélkül elhalasztották 17-ére. Jámbor András, a terület ellenzéki országgyűlési képviselője szerint az ilyen halasztások esetében módosító javaslat szokott érkezni, de mivel egy salátatörvényről van szó, kevés az esély rá, hogy pont ezt a részét akarnák módosítani. Valamennyi remény viszont van még a képviselő szerint.

„Remélem észreveszik, mit csinálnak, van még egy kis idejük rá, hogy kijavítsák a törvényt, megelőzzék azt az embertelenséget, amit el akarnak követni” – nyilatkozta lapunknak.

Balázs András szerint a legsúlyosabb fejlemény az önkormányzat kizárása a folyamatból. A képviselőjelölt hozzátette, hogy az önkormányzat kapcsolatban van a helyiekkel, évek óta építi a bizalmukat, tisztában van a lakók igényeivel, emberségesen le tudta volna vezényelni az elhelyezésüket.

„Én nem tartom valószínűnek, hogy az államnak erre a finommunkára lenne kapacitása. Az állam szempontjából darabszámok vannak, nem tudja, kik ezek emberek, milyen problémákkal küzdenek.”

Pedig Balázs szerint ahhoz, hogy minimalizáljuk a kényszerköltöztetés társadalmi kockázatait, közel kell menni az emberekhez, mentorálásra és szociális munkára van szükség.

„Ha szociológusként nézem a döntést, felsikoltok” – értékelte a képviselőjelölt a fejleményeket.

Arról, hogy az állam mennyire figyel majd a lakókra és életkörülményeikre, ízelítőt kaptunk akkor, amikor az eredeti kisajátításba nem került be a Diószegi 20-as épület, feltehetőleg azért, mert habár az itt található lakások szintén mindegyike önkormányzati tulajdonban van, telekkönyvileg társasházként van bejegyezve. Csakhogy minden épületet le terveznek bontani körülötte, és ha ez megtörténik, akkor a Diószegi 20-as, mivel süllyed és a körülötte lévők tartják, összedől. A terület országgyűlési képviselőjének és a kerület polgármesterének, Jámbor Andrásnak és Pikó Andrásnak több mint fél évig kellett küzdeniük azért, hogy a kormány felismerje a hibát, és bevegye a kisajátításba az épületet.

Ráadásul így, hogy az állam vezényli majd le a költöztetést, nincs arra garancia, hogy több lakás közül is választhatnak majd a lakók (a törvény szerint elég egyet felajánlani), sem arra, hogy jobb komfortfokozatú lakást kapnak, sem arra, hogy józsefvárosi lakásba költözhetnek. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy Budapesten kívül helyezné majd el őket az állam.

„Ha az állam száműzi ezeket a lakókat Józsefvárosból, akár Budapestről, az azt jelenti, hogy megfosztja őket a jelenlegi életlehetőségeiktől” – mutatott rá szociológus.

Balázs szerint ezek az emberek, illetve a felmenőik jellemzően egy felfelé ívelő pályán érkeztek Budapestre korábban, a munka vonzotta őket a városba, és egy jobb élet lehetősége. Szociológusként sok ilyen történetet látott már: ha egy így feltörő család kiszorul a városból, jellemzően visszamegy oda, ahonnan érkezett. Ám egykori településén hamar szembesül azzal, miért kellett korábban hátrahagyni azt – mert ott nincsenek kilátásai. Azaz a mostani lakóhelyükről a fejlemények nyomán kiszoruló emberek nemcsak a lakhatásukat veszíthetik el, hanem az egzisztenciájukat is.

De emellett is számos kérdés felvet a kényszerköltözés. Sok lakó egy egész életet ledolgozott, rossz egészségügyi állapotban van. „Két sztrók után nem mindegy mennyit kell sétálni az orvoshoz.” Arról nem is beszélve, hogy a szegény szomszédságok egyfajta szociális védőhálóként működnek, a szomszédok segítenek egymásnak, megosztják az erőforrásaikat, vigyáznak egymás gyerekeire stb. A társasági aspektus sem mindegy: vannak olyan idős hölgyek, akiknek az utolsó társasága a mostani szomszédai. A szomszédok különköltöztetésével ez a létfontosságú szociális háló szertefoszlik – hangsúlyozza a képviselőjelölt.

Az sem megoldás, ha a lakók a cserelakás helyett a kifizetést választják. Ez esetben az önkormányzati lakásukért, mivel igen rossz állapotú házakban találhatóak, feltehetőleg nem kapnának akkora összeget, amennyiből másutt Józsefvárosban lakhatáshoz jutnának – azaz ez szintén száműzetést jelent valójában. Ráadásul – teszi hozzá Balázs – nem biztos, hogy mindenki jól tud majd gazdálkodni az így kapott pénzzel. Ezt a kockázatot megint csak a mentorálás, a szociális munka, a külső, szervezett, intézményes segítség csökkenthetné a szociológus szerint, ilyet az állam jelenleg nem képes nyújtani.

Mindezek miatt Józsefváros polgármestere, Pikó András az önkormányzati megoldás ellehetetlenítését „gazemberségnek” nevezte. A döntés Jámbor András szerint is felháborító, nyílt levelet fogalmazott meg ellene.

Jámbor emellett meghívta a józsefvárosi kisajátítást tárgyaló június 10-i parlamenti bizottsági ülésre a Józsefvárosi Bérlői Érdekvédelmi Közösséget, hogy mint érintettek vegyenek részt, de a Fidesz frakció képviselői leszavazták a közösség felszólalását. A közösség Facebook-posztja szerint az alábbi követeléseket vitték volna a bizottság elé:

1. Ne tolják ki az átköltözés határidejét! Maradjon 2026. január 31.
2. A kárpótlási összeget emelni kell! A most tervezett pénz nem elég 200 háztartás tisztességes elköltöztetésére.
3. Emberhez méltó elhelyezést követelünk! Ne dohos, penészes lakásokba kerüljenek az emberek, hanem egészséges, akadálymentes, összkomfortos otthonokba.
4. Aki Józsefvárosban vagy Budapesten szeretne maradni, maradhasson! Ehhez megfelelő csereingatlan vagy reális, a budapesti ingatlanárakat követő pénzbeli megváltás kell.
5. Transzparens és érthető kommunikációt kérünk! A kisajátítási folyamat minden lépéséről világos, rendszeres tájékoztatást várunk az államtól.

A Józsefvárosi Bérlő Érdekvédelmi Közösség, Balázs András és Jámbor András tüntetést is szervez a kisajátításban érintett lakók mellett. A vasárnap délután, 17 órakor a Diószegi Sámuel utcában tartott tüntetésen a bérlők és a szervezők is felszólalnak.