Ritkán látott módon hátrált meg a kormány a múlt héten a rákosrendezői „mini-Dubaj” ügyében. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti kormányinfón jelentette be, hogy elfogadják a főváros elővásárlási jogát a területre, így egyelőre biztosan nem valósul meg ott a dubaji befektető építkezése. Bár a döntést még biztosan hosszas tárgyalások követik, és a főváros sem lesz teljes jogú tulajdonos a teljes, nagyjából 51 milliárd forintos vételár megfizetéséig, Karácsony Gergely és a látképet teljesen átrajzoló tornyok ellenzői sikerként könyvelhetik el a NER meghátrálást.

Azt, hogy mi állhat a kormányzati fordulat hátterében, nem tudjuk, de tény, hogy a bő egy éve húzódó ügy a terület fővárosi tervek szerinti hasznosításával zárulhat – amire biztosan nem a közeljövőben kerül sor. 

Azonban a területtel kapcsolatos viták részleges lekerekedésével nem zárul le az itt található MÁV szolgálati lakásokban lakók ügye. A tervek bejelentésével együtt megkezdődött kiürítések során a házak nagy része megüresedett, mára alig néhány család maradt csak itt, akik az álllami vasúttársasággal pereskedve remélnek méltó elhelyezést több évtizedes ittlakásuk után. Az ő jövőjükkel kapcsolatban megkerestük jogi képviselőjüket, Szepesházi Pétert és a fővárost is.

Érdektelenséget mutathat a területről családokat elüldöző MÁV a megmaradt lakók ügyében

Szepesházi Péter, a MÁV területen maradó lakók jogi képviselője a Mérce megkeresésére elmondta, nem sokkal azután sikerült áttörést elérni az ügyükben, hogy új vezető került a MÁV Ingatlangazdálkodási Igazgatóságának élére. Ezután sikerült a cserelakásaik bérleti  szerződéseit úgy módosítani, hogy a kifogásolt passzusok kikerültek abból. A problémás rész lehetőséget adott volna arra, hogy az új ingatlanokból is rövid határidőn belül kelljen költözniük egyoldalú felmondás esetén. Ezzel az ügyvéd által képviselt lakók többsége már át tudott költözni olyan lakásokba, amik megfeleltek az igényeiknek.

A jogász elmondta, hogy egy ügyfele, Máté Péter még a területen maradt, mivel számára nem tudott az állami vállalat olyan alternatívát mutatni, amit megfelelőnek, a jelenlegi ingatlannal egyenértékűnek talált volna. Így ő továbbra is perben áll a MÁV-val.

„Elég nagy ebben a kérdésben a jogbizonytalanság, de mi úgy véljük, hogy kijár nekik legalább a jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználói státusz”

– fogalmazott Szepesházi. Elmondta azt is, hogy azután, hogy sikerült a többi lakóval megállapodni, Mátééknak két lakást mutattak meg, amelyek állapota nem volt megfelelő, de azóta „csend van”. Arról, hogy mikor veheti át a területet és azzal a pereket a főváros, illetve ez mit jelent a lakók számára úgy nyilatkozott:

„Lehetséges, hogy azelőtt véget ér a per, hogy a főváros mindhárom részletet megfizetné, és ezáltal tulajdonossá válna. De innentől teljesen kiszámíthatatlan az ügy. Az is lehetséges, hogy amikor a főváros, helyesebben a BKM nonprofit Zrt. rákerül a széljegyre, hogy majd egyszer tulajdonos lesz, akkor a jelenlegi felperes, a MÁV Zrt. érdektelenséget mutat majd a per folytatása iránt.”

Szepesházi szerint érdekes kérdés az is, hogy az írásbeli szakaszt követően mit mondanak az első tárgyaláson a MÁV képviselői. Vagy végigviszik jogi úton a kiürítési eljárást, vagy azt mondják, hogy „ehhez nincs kedvük, indítson új eljárást a főváros, ha akar”.

Az ügyvéd kiemelte azt is, hogy a többi lakó esetében és Máté Péteréknél is végig jelen volt a Szikra Mozgalom, valamint az AVM és a zuglói vezetés is felajánlotta segítségét.

Miért marad valaki ott, ahol már nincs szomszédja?

Máté Péterrel, a MÁV telepen maradt egyik utolsó lakóval még az ősszel beszélgettünk, akkor elmondta, ugyan több lakást mutattak már neki, de azok között nem volt megfelelő, a jelenlegivel egyenértékű ingatlan. Sőt, az általuk feljavított, komfortosított és modernizált házért cserébe mutattak omladozó, penészes lakást is. Arról, hogy miért is fontos számára a jelenlegi házuk, úgy fogalmazott:

„1965-ben költöztünk ide a szüleimmel, én azóta itt vagyok. Minden ideköt, a barátaim, ismerőseim, a jó és a rossz emlékek egyaránt. Mész egy ipartelepen és néhány utcával beljebb olyan, mintha egy falu lenne. Még abban a szerencsés helyzetben is voltam, hogy a fiam is velünk szemben kapott lakást. Így legalább együtt maradt a család.”

Az Máté is elismeri, hogy ugyan volt egyszer lehetősége megvásárolni a házat, bő húsz évvel ezelőtt, akkor ezt több okból nem tette meg, így az maradt állami tulajdonban.

„Ez az állam tulajdona, ezt elismerem. Azt is elismerem, hogy az állami beruházás előnyt élvez. De azt nem ismerem el, hogy ha ennek az országnak, aminek az állampolgára vagyok, aminek mindent tisztességesen fizetek, ha van egy ilyen terve [a mini-dubaj beruházás – a szerk.] csak úgy kidobjanak az utcára, mint a kutyát. Szóval ezt nem tudom elfogadni.”

Máté az elmúlt évtizedekben több értéknövelő fejlesztést is eszközölt az ingatlanon – korábban csak lavórban tudtak fürödni, most saját kezűleg épített, szép fürdőszoba van a házban, légkondicionálót is beszereltek, amivel fűteni is tudnak – de számára ismeretlen okból a tulajdonos például a szigetelésre nem adott engedélyt.

A szükséges javításokat elvégezték, amikor a vállalat biztosításkötésre kötelezte őket, akkor annak is eleget tettek. Elmondta azt is, hogy évente tartottak lakásellenőrzést, amik során mindent rendben találtak, a számlák és a bérleti díj fizetve volt. Olyan is előfordult, hogy a vállalat azt jelezte, négyhavi elmaradásuk van, de a számláik átnézése után kiderült, ők fizettek négy hónapnyival többet.

„De én, mivel nem az enyém, én csak azt kértem, a mai napig azt mondom, hogy nekem adjanak egy lakást. Nekem nem kell pénz, én nem kértem tízmilliókat. Adjanak nekem egy kis lakást egy normális bérleti szerződéssel, és hagyjanak nyugodtan engem. Hogy biztonságban élhessek, hogy tudjam jövőre is, meg utána is fedél lesz a fejünk felett, hogy a feleségem és a fiam helyzete is rendezett legyen.”

A főváros az eddigi társadalompolitikai gondossággal tervez eljárni

A Fővárosi Önkormányzat részéről megkerestük Kiss Ambrus főigazgatót, aki lapunknak elmondta, a birtokbaadáskor részletes listát kell kapniuk arról, hogy milyen megállapodásai vannak a területre vonatkozóan a MÁV-nak. Hozzátette azt is, tudomásuk szerint ugyan a telepen lakók jogcím nélküli használók, de folyamatosan fizettek az állami cégnek.

„A főváros eddig sem alkalmazott elhelyezés nélküli kilakoltatást, így ha a beruházás olyan fázisba ér, amikor szükség van ezekre a területekre, akkor is velük megállapodva fogunk eljárni. Azzal a társadalompolitikai gondoskodással, ahogy 2019 óta kezeltük ezeket az ügyeket, úgy kívánunk ebben az esetben is eljárni”

– fogalmazott a főigazgató. Tudomása szerint nemcsak a lakókkal, de más felekkel is perben áll a terület jelenlegi tulajdonosa.

Arról, hogy egyébként mit terveznek az illegálisan használt, feltört házakkal, Kiss elmondta, az év végéig szeretnének egy olyan mestertervet készíteni, amiből kiderül, hogy milyen ütemezéssel valósul meg a területen beruházás. 

„Egy 85 hektáros terület több évtizedes projektet jelent. Elég a Marina Partra gondolni, ami jóval kisebb terület mégis milyen hosszan folyt, folyik ott az építkezés. Így nagyon korai lenne még most arról beszélni, hogy az egyes helyrajzi számokon pontosan mi fog épülni, mi fog történni”

– mondta a Mércének Kiss, hozzátéve, reményeik szerint már ebben az évben megismerhetik és véleményezhetik a budapestiek a terveket