A német szövetségi országgyűlés, a Bundestag szerdán határozatot fogadott el, melynek deklarált célja az egyetemeken tapasztalható antiszemitizmus elleni kiállás. A „Határozott fellépés az antiszemitizmus és az Izraellel szembeni ellenséges magatartás ellen az iskolákban és egyetemeken, valamint a szabad diskurzus biztosítása” című dokumentumot a CDU, az SPD, a Zöldek és a Szabad Demokrata Párt (FDP) nyújtotta be, és minden nagyobb párt megszavazta, a szélsőjobboldali AfD-t is beleértve.

A határozat szövege szerint a jogalkotó szándéka, hogy megvédje a „zsidó és izraeli tanulókat, tanárokat és alkalmazottakat [akik] személyesen egyre erőszakosabb ellenségeskedéssel és fenyegetésekkel szembesülnek”.

A Neues Deutschland szemlézett több kívánalmat és követelést, amelyek megjelennek a határozat szövegében:

• Több kutatási támogatást a szövetségi kormánytól az antiszemitizmus kutatásának területén;
• Következetes fellépést az oktatási intézményekben tapasztalható „antiszemita magatartás” ellen és együttműködést a biztonsági hatóságokkal;
• Több oktatási lehetőséget a köztisztviselők számára „az antiszemitizmusról, a zsidó történelemről és jelenről, valamint Izrael Állam történetéről szóló alapvető ismeretek elsajátítására”;
• Finanszírozást kizárólag a tudományos kiválóság alapján lehet odaítélni. Az antiszemitizmus kizárja a tudományos kiválóságot;
• Meg kell szüntetni az „Izraelhez kapcsolódó antiszemitizmust terjesztő csoportok tevékenységét, amelyek eszközei közé tartozik a bojkottra való felhívás, a delegitimáció, a dezinformáció és a zsidó állam démonizálása.

Bár az antiszemitizmus elleni küzdelem alapvető morális igény egy demokratikus jogállamban, a határozat és az annak alapját képező, a Nemzetközi Holokauszt-Emlékezési Szövetség (International Holocaust Remembrance Alliance, IHRA) által megfogalmazott antiszemitizmus-definíció több tudományos és civil kritikát is kapott.

Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy pontosan miben határozza meg az egyes jogalkotó az antiszemitizmus tényét, tekintve, hogy viszonylag könnyű politikai fegyverként használni a fogalmat bizonyos kritikák elhallgattatására.

Az antiszemitizmus elleni harc mint politikai eszköz

Mint arról a Mérce is többször beszámolt korábban, a nemzetközi holokauszt-kutatás és a zsidósággal foglalkozó tudósok sora tiltakozott már 2016-ban a fent említett IHRA által kiadott antiszemitizmus-definíció ellen. Egy, legalább 128 neves antiszemitizmus-kutató által aláírt, ENSZ-nek címzett nyílt levél pár éve kitért rá, hogy az IHRA definíciója valójában nem az antiszemitizmus, hanem az Izrael kritizálása elleni harc eszköze. A nyílt levelet aláíró tudományos személyiségek a korábbi kritikákhoz csatlakozva kijelentették, hogy Izrael hivatalos képviselői rendre antiszemitizmussal vádolnak szinte minden, Izrael államát vagy kormányát illető kritikus megszólalást, és ebben a taktikájukban az IHRA igen tág antiszemitizmus-értelmezése a segítségükre van.

A definíciót a német Bundestag 2019-ben elfogadta, és a mostani határozat elvi alapját is ez adja.

Az IHRA-definíciót kiegészítendő, és az antiszemitizmus politikai leszámolás eszközeként való alkalmazását elhárítandó, holokauszt-kutatók, Izrael- és a Közel-Kelet történelmével foglalkozó tudósok 2021-ben „Jeruzsálemi Nyilatkozat” címmel új definíciót adtak ki, amelyet a Mérce is megjelentetett. A Nyilatkozat szerint az IHRA-definíció az antiszemitizmussal kapcsolatban „kulcspontokat nem tisztáz és számos eltérő értelmezést megenged, zavart okozott és ellentmondások forrásául szolgált, ily módon pedig az antiszemitizmus elleni küzdelmet gyengíti.”

A Bundestag mostani határozatát is több kritika érte. A Szövetség a Kritikus és Szolidáris Tudományért (Krisol) tudományos szervezet szerint a határozat azon célja, hogy az antiszemita diszkrimináció és erőszak ellen fellépjen az iskolákban és egyetemeken helyes és szükséges, ám szerintük ezt a célt a szöveg nem tudja elérni, míg egyes részei kifejezetten problematikusak. A Krisol szerint a határozat az antiszemitizmust önállóan célozza, és azt nem helyezi el a rasszizmus és a kirekesztés elleni küzdelem szélesebb kontextusában.

„Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a rasszizmus antiszemitizmussal való kapcsolatai (és az attól való eltérései) elhanyagolódnak a kutatásban és az oktatásban, különösen a finanszírozás csökkenése miatt”

– fogalmaztak.

A finanszírozást illető kitételt, vagyis azt, hogy „finanszírozást kizárólag a tudományos kiválóság alapján lehet odaítélni, az antiszemitizmus kizárja a tudományos kiválóságot” túl szűkítő megfogalmazásnak tartják, szerintük az első része bőségesen elegendő. A pályázat szövege a kutatók szerint tisztázatlan megfogalmazása miatt a tudományos kutatók és a kutatás szemléletének ellenőrzését eredményezheti.

A kutatók azt is kritizálták, hogy a határozat kizárólag Izrael történelmére és jelenére fókuszál, kihagyva az összefüggésekből a palesztin és arab, és a tágabban értelmezett közel-keleti történelmet is.

A Jeruzsálemi Nyilatkozat egyik megfogalmazója, Peter Ullrich szociológus is kritizálta a Bundestag lépését a TAZ-nak adott interjújában. Ullrich szerint

„Ez egy kísérlet az antiszemitizmus bizonyos értelmezésének adminisztratív meghatározására. Az IHRA definícióját használva az Izraellel kapcsolatos nem antiszemita kritikus álláspontokat, beleértve a baloldali zsidókét is, ismételten antiszemitizmusnak minősítik.”

A kutató arra is kitért, hogy a hasonló határozatok a szélsőségesen menekült- és bevándorlóellenes politikai csoportoknak is kedvez, hiszen könnyen össze tudják kapcsolni politikai indíttatásból az antiszemitizmust a bevándorló csoportokkal:

„Az AfD sikeresen tolja jobbra az antiszemitizmus-diskurzust: a Bundestag állásfoglalásában például az antiszemitizmust elsősorban a migránsoknak tulajdonítják, és az antiszemitizmus-probléma megoldására elsősorban az állampolgársági és a tartózkodási jogban jelölnek meg mozgatórugókat”

– szögezte le Ullrich.