„Érdemes körülnézni a munkaerőpiacon, könnyen lehet ugyanis, hogy most éri meg elszegődni a Magyar Postához”
– ezzel a felütéssel ismertette a Világgazdaság online magazin a Magyar Postánál esedékes béremelést.
A Mediaworkshöz tartozó gazdasági lap beszámolója – mely kisvártatva a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) egész birodalmát bejárta – megragadja a figyelmünket. Nem pusztán azért, mert az írás hangvétele nehezen egyeztethető össze a postához kapcsolódó utóbbi évek híradásaival, vagy az elmúlt napok csüggesztő fejleményeivel. Érdekes a megfogalmazás is: az archaizáló és népieskedő kifejezésmód – „elszegődni” –, mely a kiszolgáltatott cselédek, mester keze alá dolgozó gyerekek, kizsákmányolt fizikai munkások munkára kényszerülését jelölte valaha, öntudatlanul is utal a postával kapcsolatos problémákra.
Körülnézni
A béremelés első pillantásra nem tűnik csekélynek. A posta közleménye szerint idén és jövőre 7-7 százalékos „bérfejlesztés” történik, nő a cafeteria (béren kívüli juttatás) és az egyszeri juttatás összege is.
A hét százalékos „bérfejlesztés” ígérete azonban csalóka. Postásoktól arról értesültünk, hogy a bejelentés dacára pusztán a hozzávetőlegesen 3 százalékos fizetésemelésre lehet biztosan számítaniuk. A 3 százalék fölötti résszel a több kisebb postáért felelős postavezetők rendelkeznek. Bizalmi feladat ez, amely teret nyit a személyes szimpátiának, az átláthatatlan megfontolásoknak. A körzeti vezetőknek pusztán a bérfejlesztés átlagát kell szem előtt tartaniuk,
de hogy ki kap csak 3 százalékos béremelést, ki ötöt, ki hetet vagy tízet, ez a postavezető döntésétől függ.
Az átlagosan 7 százalékos béremelés sem kiemelkedő, ha megfontoljuk, hogy 2024-ben alanyi jogon pusztán 4,7 százalékkal (átlagosan 8 százalékkal) nőtt az alapbér, az az előtti évben pedig átlagosan tízzel – tavaly az infláció 3,7 százalékot tett ki, 2023-ban 17,6 százalékkal nőttek az árak, 2022-ben pedig 14,5 százalékkal. S mivel a postai dolgozók bére alacsony összegről emelkedik szerény mértékben, továbbá a fizetésüket nagyrészt a pénzromlás átlagos mértékénél is nagyobb mértékben inflálódó élelmiszerekre költik, így az infláció hatása még kifejezettebb az esetükben. A Mérce idejekorán figyelmeztetett, hogy az elmúlt évek megállapodásai még az inflációt sem kompenzálják. Nem véletlen, hogy a postát tömegével hagyják ott a dolgozók.
Könnyen lehet
A felmondások mellett a fű alatt hónapok óta tartó elbocsátások tovább faragják a posta dolgozók számát. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter tavaly áprilisban azzal dicsekedett, hogy 354 postahely zárt be és 2300 dolgozót bocsátottak el a postáról. A „hálózat- és létszámracionalizálás”, azaz mindközönségesen a posta leépítése valójában még jelentősebb.
Látni ezt abból is, hogy Balczó Barnabás volt elnök-vezérigazgató tavaly decemberben már arról beszélt a Világgazdaságnak, miszerint a
A nagy garral bejelentett bérfejlesztésekhez szükséges összeget részben a postai dolgozók termelték ki, akik az elbocsátott/kényszerből felmondott munkatársaik helyett – sokszor pluszfeladatokat és további munkaköröket vállalva – is megpróbálják színvonalasan ellátni a munkájukat. A bérfejlesztés másik része sem feltétlenül a költségvetést terheli: az elmúlt fél évben kétszer is megemelt postaköltségekből adódhat. Júliusban az infláció mértéke fölött drágultak a postaszolgáltatások, idén januárban pedig 6-23 százalékos áremelkedés várta a postára befordult embereket.
A 24.hu-t idézzük tavaly júliusból:
„a Magyar Posta 2022 júliusa óta … öt lépcsőben vezetett be áremeléseket. 2022 júniusában még 200 forintba került egy 50 grammos belföldi elsőbbségi levél feladása, idén ezért már 365 forintot kell fizetni.
Azóta az elsőbbségi levél ára tovább nőtt, immár 390 forintba kerül a feladása.
Most éri meg
A Magyar Posta ma aligha hasonlít ahhoz, ami még pár éve is volt: országos lefedettségű, gyors, értékelhető feladatokat ellátó szolgáltató. Bár a posta leépítése nem most kezdődött – a vagyona elprédálása (öt éve az utolsó postaüdülő is bezárt) és az értékes egységei (legutóbb: a Magyar Posta Életbiztosító Zrt. és a Magyar Posta Biztosító Zrt.) magánosítása már hosszabb ideje folyik –, az utóbbi évek postabezárásai és a létszámleépítés immár a postai szolgáltatások fenntartását veszélyeztetik. Árulkodó, hogy míg a rendszerváltás során 65 ezren láttak el postai feladatokat, s míg 2000-ben is 44 ezren dolgoztak a postánál, 2022-ben már csak 24 ezer ember tartozott a postához, s számításaink szerint mára a számuk húszezer alá esett. Kétségkívül a rendszerváltás óta csak bővült szolgáltatások körét lehetetlen jól ellátni harmadannyi munkaerővel.
A posta leépítése a leglátványosabban a postahelyek bezárásában nyilvánul meg. Emlékezhetünk: 2023-ban fejetlenül 366 postahely bezárásáról döntöttek, 2024 augusztusában pedig újabb száz postahely ajtajára került lakat. A megszűnő munkahelyeken túl több is veszik ilyenkor: a postának, mint a szociális élet egyik utolsó helyszínének bezárása az adott kistelepülések további elsorvadásával járhat. A bezárások pedig hatással vannak a megmaradt dolgozók munkakörülményeire is. Nő a helyettesek, a naponta ingázó postai dolgozók száma. Nem tudunk róla, hogy a romló munkakörülmények hatását is vizsgálta a posta a nyáron elhunyt kelebiai és szanki kézbesítők esetében.
Elszegődni
Az egymást évente-kétévente váltó, a menedzseri-közgazdász világból érkezett új elnök-vezérigazgatók irányításával eközben a postai dolgozók versenyeztetése is zajlik a munkabérezés ún. teljesítményhez kötésével, ami alapvetően aláássa a munkások közti szolidaritást.
Az előbb említett rendszer teljességében 2023-ra épült ki, s azt célozza, hogy a postahelyeken dolgozók az általuk elvégzett szolgáltatások után kapott pontok alapján jutnak pluszbérezéshez. A termékpont-rendszer (TÉR) egyik elve, hogy akár a postai szolgáltatásokat háttérbe szorítva a pénzügyi és banki alapszolgáltatások felé is nyisson a posta. A legmagasabb pont ugyanis például a folyamatos díjas biztosításért jár, a postai dolgozóknak pedig – az MBH Bank javára – a számlanyitáshoz, a hiteligénylés felvételéhez is érteniük kell. A postások banktisztviselővé képzése azonban nem ment zökkenőmentesen. A banki feladatok ellátását egy kétnapos, vizsgával végződő kurzus alatt kellett elsajátítaniuk a nyilvánvalóan a hitelügyletekben nem jártas postai dolgozóknak.
Csakugyan nem gondolhatták, hogy postásnak „szegődve” végül hitelintéző válik belőlük.
