Noha egy kedden kelt parlamenti válaszban még arra hivatkozott az Energiaügyi Minisztérium, hogy az állami szemétkoncesszor, a MOHU új budapesti lomtalanítási modellje nem végleges, ebből adódóan pedig a kormány még nem alakította ki azzal kapcsolatos álláspontját, szerdán már kész formában prezentálta a reform részleteit Lantos Csaba tárcavezető Szentkirályi Alexandrával, a Fidesz-KDNP fővárosi képviselőcsoportjának vezetőjével és Világi Oszkárral, a Mol csoport vezérigazgató-helyettesével. Az új rendszer bevezetésének részleteiről a Világgazdaság számolt be.  

„Fenntartható, méltányos és növeli az újrahasznosítást” a MOHU reformja – fogalmazta meg a kormány álláspontját Lantos Csaba miniszter, és ahogyan azt Világi Oszkár is megerősítette, a kormány, a Fidesz és a MOL keddi egyeztetésén – amiről Szentkirályi Alexandra, a budapesti Fidesz frakcióvezetője posztolt is Facebook-oldalára – az a döntés született, hogy Budapesten be kell vezetni a gyűjtőpontos rendszert.

Azokban a budapesti kerületekben ugyanakkor, amelyek ragaszkodnak a lomtalanítás jelenlegi formájához, egyelőre nem lesz változás, a gyűjtőpontos rendszer regisztrációja ugyanis a korábban jelzett 2025-ös szezonhoz képest csak 2027-től, fokozatosan indul.

A várakozásoknak és az eddig megjelent sajtóhíreknek megfelelően az új lomtalanítási gyakorlatban a legfontosabb változás, hogy a fővárosi lakosok – az eddigi gyakorlattal ellentétben – „nem megy házhoz” a lomtalanítás, hanem az egyes kerületekben ideiglenes jelleggel kialakított gyűjtőpontokon adhatják le a háztartásokban felhalmozott lomhulladékokat, ahonnan azokat elkülönítve juttathatja el majd a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. a hulladékhasznosítókhoz. 

A szerdai tájékoztatás szerint a gyűjtőpontok gyűjtési sugara körülbelül 800 méter lesz, a pontok az évenkénti ingyenes lomtalanítás alkalmával mindig 3 napon át lesznek nyitva. 

Világi Oszkár reflektált a december óta felmerült lakossági aggályokra is:

a helyi polgármesterek segítségével tervezi a MOHU összegyűjteni azon lakosok adatait, akik nem képesek elvinni a lomot a gyűjtőpontra, hozzájuk a Mohu ingyen kimegy a lomért.

(Vagyis  az önkormányzatokra hárítja majd a szociálisan rászorulók meghatározásának és kijelölésének a felelősségét.) Kimegy azokhoz is, akik arra nem szorulnak rá, de tőlük köbméterenként 7600 forintot kér a szolgáltatásért.

Két éven át átmeneti állapot lesz a lomtalanításban, ami azt jelenti, hogy az új, gyűjtőpontos rendszer párhuzamosan működhet a jelenlegivel. A reformokat egyelőre azokban a kerületekben vezetik be, amelyek azt kérik. Az évente egyszer ingyenes házhoz menő rendszerre történő címenkénti (például társasházankénti) regisztráció bevezetése ugyanis csak 2027-től fokozatosan indulna. Azért nem most, mert a kiépítése időigényes: például mintegy 400 ezer cím elérését kell megszervezni. Ám mivel a bevezetés fokozatos, még 2027 után is maradhat a jelenlegi lomtalanítás azokban a kerületekben, akik ahhoz ragaszkodnak.

A lomtalanítási reform kapcsán december óta kialakult vitában egészen a szerdai tájékoztatásig nem derült ki, hogy kinek az oldalára áll kormány azt követően, hogy fideszes polgármesterek sőt a budapesti Fidesz-frakció is ellenezte az új rendszer – legalábbis előzetes egyeztetések nélküli – bevezetését. Erre éppen nem adott választ az Energiaügyi Minisztérium kedden kelt közlése, amellyel eredetileg Vadai Ágnes DK-s képviselő írásbeli kérdésére reagáltak, mondván:

„Az új lomtalanítási modell 2025. évi bevezetéséről a koncessziós társaság részéről még nem született végleges döntés. Ebből adódóan – ellentétben az Ön által kijelentő módban megfogalmazott kérdésével – a kormányzati álláspont kialakítására sem kerülhetett még sor.”

(Vadai kérdése szó szerint így hangzott: „Miért engedi meg a kormány, hogy a MOHU állampolgár-ellenes lépéseket vezessen be a lomtalanítás terén? – B. B.)

Társadalmi egyeztetésre azonban ígéretet tett a Lantos Csaba miniszter nevében válaszoló Dr. Czepek Gábor államtitkár: 

„A kormány mindent megtesz annak előmozdítása érdekében, hogy a koncessziós társaság kizárólag az önkormányzatok bevonásával, és a lakosság érdekeinek figyelembevételével alakítsa át a lomtalanítás budapesti rendszerét úgy, hogy az a hulladékgazdálkodás hazai és európai uniós követelményeinek is megfeleljen.”

A tárgyalások előmozdítása az önkormányzatokkal azonban kevésbé tűnik sikeresnek, Karácsony Gergely legalábbis hiányolta azokat, rögtön a minisztérium írásbeli válasza keltének másnapján. A főpolgármester a közösségi oldalán szerdán azt kifogásolta, hogy a kormány a lomtalanítás rendszerének átalakításáról csak a Fidesszel egyeztet, a fővárossal és a kerületekkel nem, pedig a Fővárosi Közgyűlés egyhangúlag döntött arról: tárgyalni kell. Úgy fogalmazott: „jogállamban a kormány a megválasztott polgármesterekkel tárgyal, pártállamban meg a városi párttitkárral. Ez meg itt egy pártállam, még a lomtalanítás dolgában is.”

Miért kell reformálni?

Habár a MOHU hivatalos közleményt korábban nem adott ki a változtatásokkal kapcsolatban, különböző, többnyire kormányközeli újságoknak adott interjúkban, illetve az Energiaügyi Minisztérium közlése alapján nagyjából a következő érvrendszer rajzolódott ki az új rendszer mellett: 

• Magyarországot át kell állítani a „körforgásos gazdaságra”, amelyben egyre kevesebb termék válik hulladékká, és a keletkező hulladék a lehető legnagyobb arányban nyersanyagként hasznosul újra.
• A veszélyes hulladékokat rendezett körülmények között kell gyűjteni és kezelni, ami hozzájárul az Európai Unió által előírt hulladékgazdálkodási célértékek teljesítéséhez
• A megszokott lomtalanítási procedúra az újrahasznosítás szempontjából alacsony hatékonyságú volt.
• Az EU más tagállamaiban már sehol nem szokás a közterületre, ömlesztett jelleggel történő kihelyezés.
• A „házhoz menő” lomtalanítás rontotta az utcaképet.

Minderről Dr. Kiss Tibor a MOHU Budapest stratégiai és létesítményüzemeltetési főigazgatója korábban így nyilatkozott az Origónak:  „A jelenlegi lomtalanítási rendszer rendetlenséget eredményez a közterületeken, fennakadásokkal járhat, zavarja a lakókat, több napra megnehezíti a parkolást, és a városképet, tisztaságot is jelentősen rontja. Magam úgy vélem, hogy a csendes többség mindezt rettenetesen rosszul élte meg, vagyis azt, hogy – elnézést a kifejezésért, de – lomtalanítás idején úgy nézett ki a város, mint egy szemétdomb„.

Kiss Tibor észlelésének a ”csendes többség” vélt álláspontjáról jócskán ellentmond a Pulzus  reprezentatív kutatása, amelyet a 18 év feletti budapesti lakosság körében végeztek el ezer fős mintán, még a karácsonyi ünnepek előtt, december 18-án az Economx magazin megbízásából. A kutatás meglehetősen egyértelmű eredménye, hogy a Budapesten élők közel fele határozottan elutasítja az új, kontrollált gyűjtőpontos lomtalanítási rendszerre való átállást. 

Noha kézenfekvőnek tűnhet, hogy a koncesszorként szerződő magáncég, a MOHU számára spórolást is jelenthet, hogy nem kellene a finanszíroznia a házhoz küldött hulladékgyűjtő- és szelektáló dolgozók munkáját, ebben a vélt profit kérdésében a MOHU az Economxnak küldött részletes érvelésében sem foglalt állást. Az Indexnek adott decemberi interjújában Pethő Zsolt MOHU-vezérigazgató feltételes módban így fogalmazott: „ha már a költségeket kérdezte: csak a lomtalanítás utáni takarításra évente mintegy 500 millió forint ment, most ezt is arra lehet fordítani, hogy gyűjtőpontokat alakítsunk ki, szakembereket küldjünk, de ez csak egy része a költségeknek.” A MOHU Budapest képviselője, Mártha István a  városfejlesztési bizottság decemberi ülésén úgy fogalmazott, a korábbi feltételezésekkel szembent a MOHU-nak még többe is fog kerülni a lomtalanítás új formája.

Az új rendszer főbb elemei december közepén javarészt megjelentek már a sajtóban, elsőként a Szabad Európa írt a reformról kerületi polgármesterek – többnyire tiltakozó, felháborodott hangú – beszámolói alapján. Fideszes és ellenzéki kerületvezetők egyaránt nemtetszésüket fejeztéki ki, megkérdőjelezvén, hogy az állami hulladékkezelő, a MOHU tervezett, új gyakorlata javít-e bármit a helyzeten.

Általában azt kifogásolták, hogy a lomok szállításának lakossági felelősségi körbe vonása aránytalan terhet róna az emberekre, sőt a az illegális szemétlerakás potenciális növekedésével és a közterületek további szennyezésével az önkormányzatoknak is jelentősen több feladata keletkezhet.

Arra is figyelmeztettek, hogy a lomtalanítás nem csak kényelmi kérdés: Ilyenkor lehet megszüntetni a felesleges, esetenként tűz- vagy balesetveszélyes lomkupacokat a házak függőfolyosóin, udvarain, pincéiben.

 A polgármesterek kifogásai mellett petíció is indult a régi gyakorlat megtartásáért az Ahang felületén, amelyet cikkünk megjelenéséig több mint nyolcezren írtak alá: 

„Aki nem tudja megoldani a hulladék elszállítását a gyűjtőpontra, viszont kénytelen lenne megtartani a felesleges lomjait. Ez számos budapesti számára komoly problémát okozhatna, hiszen a nehéz, régi bútorok és berendezési tárgyak elszállítása pár száz méteres távolságra is rendkívül megerőltető feladat. A változtatás miatt  rengetegen fognak majd illegálisan megszabadulni a lomjaiktól, akár úgy, hogy otthagyják az út szélén, vagy kiviszik a hozzájuk legközelebb eső parkba. Ez sokkal nagyobb szennyezést és kellemetlenséget eredményez, amit sokkal nehezebb szabályozni és eltakarítani időben”

– szól a petíció szövege.