2025. január 28-ától hatályos az az új szabályozás, amelynek értelmében az eddigiekhez képest jelentősen megváltozik a polgári peres eljárások megindításakor fizetendő illeték számítása. Ez a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy egy sávos rendszer szerint állapítják meg azt az összeget, amellyel a bírósági eljárást finanszíroznia kell a felperesnek. A jelenlegi gyakorlat szerint ez a pertárgyérték – tehát a keresettel érvényesíteni kívánt követelés értékének a – 6 százaléka, másfélmillió forintnál semmiképpen sem lehet több. A jövő évtől azonban teljesen másként, sávos alapon számolják majd az illetéket. A módosítás legfontosabb következménye, hogy a másfél milliós plafon eltűnik majd.

Ezt jelenti, hogy a pertárgyértéktől függően gyakorlatilag bármeddig „drágulhat” a pereskedés.

A másfél milliós felső limit eddig akkor is érvényes volt, ha például milliárdos tételekről szólt a jogvita. Az új rendszerben viszont már egy 50 milliós értékű per is 2 700 000 forintnyi illetékről indul, 500 milliós perérték felett pedig már több mint 8 millióba kerül a keresetindítás. 

Az új törvény 300 ezer és 500 millió forintos pertárgyérték között, illeteve a két értékhatár alatt és fölött nyolc sávban állapítja meg:

• aa) 300.000 forintig 18.000 forint; 
• ab) 300.001–3.000.000 forintig 18.000 forint és a 300.000 forint feletti rész 4,5%-a; 

• ac) 3.000.001–10.000.000 forintig 139.500 forint és a 3.000.000 forint feletti rész 5%-a; 

• ad) 10.000.001–30.000.000 forintig 489.500 forint és a 10.000.000 forint feletti rész 7%-a;

• ae) 30.000.001–50.000.000 forintig 1.889.500 forint és a 30.000.000 forint feletti rész 4,5%-a; 

• af) 50.000.001–100.000.000 forintig 2.789.500 forint és az 50.000.000 forint feletti rész 2,5%-a; ag) 100.000.001–250.000.000 forintig 4.039.500 forint és a 100.000.000 forint feletti rész 2%-a; 

• ah) 250.000.001–500.000.000 forintig 7.039.500 forint és a 250.000.000 forint feletti rész 0,5%-a; 
• ai) 500.000.001 forint felett 8.289.500 forint és az 500.000.000 forint feletti rész 0,5%-a;

A sávos rendszer miatt a kisebb értékű perek az eddigi rendszerhez képest „olcsóbbá” válnak: vagyis például 10 millió forint értékű eljárások után még biztosan kevesebb illetéket kell fizetni, mint az eddig hatályos 6 százalékot, és igaz ez a 10 millió forint feletti keresetek egy részére is. 24 435 714 forintos értékhatár felett azonban már többe fognak kerülni a perek, mint eddig bármikor: e fölött a szám fölött ugyanis már biztosan több illeték jár utánuk, mint 1 500 0000 forint.  

Mindennek pedig várhatóan az lesz a következménye, hogy kevésbé tehetős emberek százszor meggondolják, hogy belemenjenek-e egy több tízmilliós értékű perbe, akkor is, ha vélhetően igazuk van

– kommentálta lapunknak a változtatást Szepesházi Péter ügyvéd. Noha azt szerinte sem lehet állítani, hogy az új illetékszámítási rendszer totálisan igazságtalan, hiszen a fent említett értékhatár alatt tekintettel van méltányossági szempontokra is. Rámutat azonban, hogy Ausztriában fordított logika szerint működik a sávos rendszer: a pertárgyérték növekedésével százalékosan kedvezőbb lesz az illetékszámítás. 

Mindemellett az is tény, hogy bizonyos esetekben extrán hátrányt szenvedhetnek a szegényebb ügyfelek, ilyen például, amikor a védekezés is perindítással jár.

„Az én praxisomban tipikus példa erre a végrehajtások, amelyeket sokszor csak perrel lehet megállítani, azaz az adós lesz a felperes a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perekben. A végrehajtási ügyértékek pedig nagyon el tudnak szállni, a végrehajtói jutalékdíj, költségek, kamatok miatt. És akkor viszont – főleg a devizahiteleknél – bőven 24 millió fölé juthatunk, s ezen összeg 6 %-a lesz az illeték illetékplafon nélkül”

– mondja Szepesházi. 

„Elszálló” devizahiteleknél a végrehajtási követelés egy 10 milliós kölcsön esetében akár 30, 40, 60, sőt 70 millióra is rúghat az árfolyamromlás és a késedelmi kamatok miatt. A pertárgyértékben ráadásul a teljes végrehajtandó összeg mellett a végrehajtó költsége is benne van, s ezekben az esetekben az eddig meglévő másfél milliós felső határ nem fogja védeni az adóst. Ilyen körülmények mellett pedig ha úgy is érzi az adós, hogy a végrehajtáshoz jogellenes folyamat vezetett, és a szerinte jogszerűtlen végrehajtás megszüntetéséért pert indítana, arra vagy egyáltalán nem lesz pénze, vagy nagyon súlyos kockázatot kellene érte vállania. 

Az illetékplafon eltörlésének további tipikus áldozatai lehetnek Szepesházi szerint az ingatlanperek kevésbé módos felperesei (vagy későbbi vesztesei, hiszen végső soron továbbra is a pervesztes fél állja a költségeket, így az eljárási illetéket is). Ilyen jellemző szituációk, ha valaki meg akarja szüntetni a közös tulajdont, vagy meg szeretné osztani a vagyonközösséget, esetleg úgy gondolja, hogy becsapták, és neki több tulajdoni illetőség jár, és azért szeretne pert indítani. Ebben az esetben a vitatott ingatlanrész vagy az egész ingatlan forgalmi értéke után számolják az illetéket, s ennek maximuma eddig itt is másfélmillió volt –  tehát teljesen mindegy volt, hogy 30 milliós vagy 80 milliós ingatlanról volt szó. Különösen nagy nehézséget okozhat az új illetékszámítás annak, aki nem rendelkezik nagy jövedelemmel, ám évtizedekkel ezelőtt vett lakást vagy házat, esetleg öröklés útján tett szert a vagy már korábban is nagy értékű, vagy mára felértékelődött ingatlanára, ám a perre már az új törvény hatálybalépése után kerítene sort valamilyen okból vagy ekkor perlik. Szepesházi Péter minimális hatásúnak látja azt az új szabályok közé iktatott kitételt is, hogy a 250 millió forintnál nem nagyobb értékű, lakásokat érintő perek esetében a sávos rendszer szerinti illetéknek maximum a fele fizetendő. 

Ugyanígy igaz, hogy ha gazdasági károkozás vagy baleset után egy károsult magasabb összegű kártérítést, sérelemdíjat szeretne kiperelni, azt jól meg kell gondolnia. Ezek a példák főként azt mutatják, hogy az alperesnél nyilvánvalóan jóval kisebb jövedelemmel rendelkező potenciális felperesek milyen nehéz helyzetbe kerülhetnek, de Szepesházi azt is hozzáteszi, hogy egy relatíve tehetős felperesnek – mondjuk egy jól menő kisvállalkozónak, középvállalkozónak, akinek gazdasági konfliktusa, jogvitája van – sem mindegy, hogy mennyibe kerül a keresetindítás, és ezekben az esetekben eleve óriási összegekről van szó egy-egy perben. Azt ugyanakkor pozitívumként jelöli meg az ügyvéd, hogy a fellebbezések nem drágulnak az új szabályozás alatt sem, „csak” az elsőfokú eljárásokra érvényes a módosítás. Az már viszont tovább nehezítheti az igazukat megvédeni akarók helyzetét, hogy az ügyvédi díjaknál egyfajta irányadó mérce a pertárgyérték, s az ugyan nem változik, de önkéntelenül is ezek emelt bírói meghatározásához vezethet a magasabb illeték, s emiatt az új rendszerben az ügyvédi díjak is tovább drágulhatnak. 

Miután az új illetéktörvény meglehetős elrettentő hatással bírhat a pereskedéstől, kikértük az egykor bíróként praktizáló Szepesházi véleményét arról is, hogy mindez szerinte összefügghet-e a hazai bíróságok – manapság sokat tárgyalt – alulfinanszírozottságával. 

Szerinte azzal, hogy a kormány a kiszivárgott hírek szerint csökkenteni szeretné a bírók számát, összefügghet, hogy „ne nagyon akarjunk pereskedni”, hozzátéve, hogy 2018 óta szinte minden szabálymódosítás erről szól az igazságszolgáltatás terén. 

„Az eljárási szabályok szigorítása nyilván ráfért egyébként a magyar társadalomra, hogy ne olyan könnyen és felelőtlenül, vagy túl laza szabályok mellett pereskedjen, de természetesen itt is sikerült a ló túlsó oldalára átesni, hogy gyakorlatilag már eljárásjogászkodással is lehet nyerni és veszíteni igazságtalanul pereket. De ha nem jut ügyvédre, vagy nem annyi jut az ügyvédre, akkor elveszíthetik a pert sima eljárásjogi alapon”

– mondja Szepesházi, aki úgy véli, „minden arra megy ki, hogy minél kevesebb per legyen, ugyanúgy, ahogy az egészségügyben: hogy minél kevesebbet nyújtson az állam.”