Nagyjából még az Izrael által kirobbantott háború előtt közzétett, az amerikai közel-keleti különmegbízott, Amos Hoschstein tervei alapján ment bele 60 napos tűzszünetbe Izrael kormánya és a libanoni Hezbollah november 26-án. A fegyvernyugvás nagyjából az egyetlen, kézzelfogható eredmény, amit a közel-keleti krízis kapcsán eddig a diplomácia fel tudott mutatni.
Nagy fordulatként és eredményként tálalta kedden este a leköszönő Joe Biden elnök, hogy 60 napos fegyverszünetet ért el a Libanont pusztító izraeli-Hezbollah háborúban. Még aznap este kiderült ugyanis, hogy az izraeli kabinet egy tagja (a szélsőséges Becalél Szmotrics biztonsági miniszter) kivételével megszavazta azt a fegyverszüneti javaslatot, amit amerikai és francia diplomaták közösen dolgoztak ki. Később kiderült, a 60 napos fegyvernyugvást a Hezbollah katonai szervezet vezetői is elfogadták, így szerdán, helyi idő szerint hajnali 4-kor (magyar idő szerint hajnali 30-kor) kezdetét vette a tűzszünet. .
Benjamin Netanjahu keddi, a megállapodást támogatni igyekvő nyilatkozatában azt hangsúlyozta, izraeli oldaláról részsikerként értékeli a megegyezést.
Kiemelte, a tűzszünet folytatása „az ellenség szándékaitól és tetteitől függ”. Itt megemlítette, ha a Hezbollah rakétatámadást indít Izrael északi területei ellen, vagy „alagutat épít”, a fegyverszünet megszegésének értékelik. Egyelőre viszont – világos feltételek mellett – Izrael visszavonul Libanonból, hogy „újratöltsék készleteiket és erőt gyűjtsenek.” Hozzátette: „jó megállapodás született, amit be is tartunk.”
Az izraeli miniszterelnök viszont részleteiben nem számolt be a megegyezés pontos feltételeiről. Arról a Hezbollah jelenlegi katonai vezetése is csupán annyit közölt, a libanoni kormány közvetítésével beleegyeztek a tűzszünetbe. Netanjahu nem is a katonai szervezettel, hanem Libanon hivatalos kormányával, az Egyesült Államokkal és Franciaországgal beszélt telefonon a megállapodásról.
Annak részletei a hivatalos közlemények mellett is kiszivárogtak. Ezek szerint a még a háború megkezdődése előtt, Amos Hochstein amerikai speciális megbízott által javasolt, új rendszer lép életbe. Ezek szerint Libanon határai mögé távozik az Izraeli Hadsereg összes egysége, és a fegyveres- és légitámadásokat is abbahagyják. A Hezbollah milicistái a dél-libanoni Litáni folyótól délre foglalják el végleges állásaikat, a folyó és az izraeli határsáv közötti libanoni területeket pedig részben az ország reguláris hadseregének, részben az ENSZ UNIFIL békefenntartóinak juttatják vissza.
Israel approved a deal for a cease-fire with Hezbollah in Lebanon on Tuesday night, signaling that more than a year of conflict will soon be suspended. It will take effect at 4 a.m. local time on Wednesday. Here’s how it may look. https://t.co/6oPfNU9NLV pic.twitter.com/6Ij63t4kxH
— The New York Times (@nytimes) November 26, 2024
A megállapodás arra utal, hogy a Hezbollah erőforrásainak és ütőképességének részleges leépítésén túl Izrael egyetlen stratégiai célját érte el a 2024-es háborúval: ez pedig a Hezbollah „szoldiaritási támadásainak” leállítása a gázai Hamasszal, így a „szolidaritás” megtörése a libanoni szervezet és az izraeli megszállás alatt álló területeken aktív palesztin terrorszervezet között.
Ez a „szolidaritási paktum” 2023. október 7-e, azaz a Hamasz által izraeli civilek ellen elkövetett legdurvább terrortámadás napja óta volt érvényben, amikor Hasszán Naszrallah, a Hezbollah azóta megölt akkori politikai vezetője bejelentette, amíg a terrortámadás után a Gáza lakossága ellen indított izraeli büntetőháborút be nem fejezik, ők is támadni fogják Izraelt. A mostani tűzszünettel a Hezbollah ezt az ígéretét nem tartotta be, ami további, jelentős presztízsveszteséggel járhat nekik szimpatizánsaik között.
Mindezt a Hamasz és Iszlám Dzsihád terrorszervezetek nyilatkozatai tompítani igyekeznek. A Hamasz közleménye szerint „elismerik a libanoni nép hősies kiállását”, és nem veszik úgy, hogy a jelenlegi megállapodás ennek megtörése. Az Iszlám Dzsihád szerint a Hezbollah és közöttük az „együttműködés továbbra is folyamatos”. Még Irán is jelezte informális csatornákon, hogy célja a libanoni háború lezárása hosszabb távon is.
A dél-libanoni menekültek visszatérése lakóhelyeikre mindenesetre már a bejelentés estéjén megkeződött.
A fegyverszünet hajnali életbe lépése előtt – lényegében „sportból” – az izraeli hadsereg még súlyos bombatámadásokat intézett Bejrút és Tyre városok civilek lakta negyedei ellen az esti csúcsforgalomban, számos halálos áldozatot szedve ezzel. A keddi izraeli támadásoknak katonai célja már nem igazán lehettek, hiszen el kell hagyniuk a teljes országot, a megfélemlítésre viszont alkalmasak voltak.
Israel is trying to KILL as many Lebanese as it can before hours before the so-called „ceasefire”.
Beirut is being carpet bombed.
This is not the behaviour of a state that can be trusted.
— ADAM (@AdameMedia) November 26, 2024
Ezekre a légitámadásokra válaszul Izrael északi részét támadta rakétákkal a Hezbollah is, az atrocitások viszont szerda reggelre mindkét oldalról elcsitultak.
Joe Biden a megállapodással kapcsolatban közölte, az „megnyithatja az utat” egy Gázára és Ciszjordániára is vonatkozó izraeli-Hamasz tűzszünet előtt is – bár erre a Netanjahu-beszéd és izraeli kormányforrások még nem utaltak.
Netanjahu segítette a Hamaszt?
A fegyverszünet tehát presztízsveszteséggel jár a háború során igencsak meggyengített Hezbollahnak, Izrael azonban mégis – lényegében – elveszítette a háborút, hiszen eredeti célja, a „Hezbollah felszámolása” nem sikerült, a megállapodással lényegében a szeptember végén indult szárazföldi háború – és részben a 2023. október 7. óta tartó háború – előtti állapot állt elő, ami azt is jelenti, hogy a Hezbollah újjászerveződhet.
Ők pedig jelenleg is Libanon legjelentősebb politikai ereje.
Éppen emiatt a fegyverszüneti megállapodás felett is bábáskodó Emmanuel Macron francia elnök hangsúlyozta, a gazdasági válság és társadalmi feszültségek miatt hivatalban lévő „ideiglenes” libanoni kormánynak szerinte „mielőbb választásokat kell kiírnia”, hogy a politikai helyzet stabilitása a fegyverszünet kiszélesítéséhez is hozzá tudjon járulni.
Netanjahu hirtelen hajlandóságát a megegyezésre – és egy, Izrael számára kifejezetten előnytelen megállapodás elfogadását – több külső tényező is magyarázhatja. Egyrészről, ahogyan arról minden magyar hírportál is beszámolt, a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság meglepetésre igen rövid idő alatt nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene, és Joáv Gallant volt hadügyminiszter ellen „népirtás szervezéséért”. Az elfogatóparancs értelmében – amelyet a Hamasz egyik parancsnoka, az október 7-i támadás értelmi szerzője, Mohamed Deif ellen is kiadtak – a Büntetőbíróság joghatóságát ratifikáló államoknak elvileg kötelező Netanjahut letartóztatniuk, ha a területükre lép.
És míg a legtöbb európai állam – így Giorgia Meloni olasz miniszterelnök is – közölte, elismerik az elfogatóparancs jogosságát, több ország azt is közölte, a hivatalban lévő izraeli kormányfőt így is védené a nemzetközi mentelmi jog, ha országukba érkezne. Joe Biden és Orbán Viktor arról beszélt, ők megtagadnák ezt az izraeli féllel szemben. Az Egyesült Államok arra hivatkozhat, hogy ők sohasem írták alá a Hágai Bíróságnak joghatóságot biztosító egyezményt, míg Magyarország kormánya egyszerűen azt közölte, az elfogatóparancsokat „abszurdnak” tartják, ezért figyelmen kívül hagyják, annak ellenére, hogy az ország elismeri Hága joghatóságát.
Ezt demonstrálva Orbán még Budapestre is meginvitálta Netanjahut. Rajta kívül viszont az elfogatóparancs következtében máshol Netanjahu mozgástere rendkívül beszűkült, ami kompromisszumra kényszeríthette.
Ezen kívül az izraeli kormányfőnek szembe kellett néznie egy másik váddal, is.
Ellenzéke ugyanis nemrég újból felhánytorgatta, tényszerű bizonyítékaik vannak arra, hogy Netanjahu kormánya éveken keresztül engedélyezte azt, hogy a Hamaszt Katarból különböző bankok pénzeljék, az ilyen forrásokból tudták megszervezni az október 7-i terrortámadást is.
A vádak alapján Netanjahu könnyelmű „oszd meg és uralkodj” politikát követve megengedte, hogy a Hamasz bankszámláira több százmillió dollárt utaljanak át az emírségből, így próbálta meg gyengíteni a Palesztin Hatóságot vezető, Fatah és más, mérsékeltebb palesztin szervezetek befolyását. A Hamasz megerősítése ezek mellett arra is megfelelő lehetett az izraeli Likudnak és szélsőjobboldalnak, hogy az izraeli társadalom és a nemzetközi közvélemény előtt azzal érveljenek, a palesztinok fő politikai ereje a szélsőséges iszlamista katonai ellenállás, miközben Ehud Olmert volt munkapárti miniszterelnök szerint Netanjahu ezzel a stratégiával csak Izraelnek okozott károkat, és pusztító háborúkat.
A vádakat Netajahu nyilatkozatban kényszerült élesen tagadni.
