Hétfőn tartották a meghallgatást a BKK-rendészet felállításáról szóló korábbi fővárosi döntés végrehajtásáról. A fővárosi Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottság ülésén  többek közt az új intézmény felállításáért felelős Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság (FÖRI) igazgatója számolt be a szervezés menetéről. Handl Tamás beszámolója szerint jövő januártól 75 fővel indul a BKK-rendészet, amelynek tagjainak nagy része már eddig is hasonló feladatokat látott el, a BKK, illetve a BKV biztonsági szolgálatának, illetve a közterület-felügyeletnek a tagjaként, ők átcsoportosítással kerülnek át az új szervezeti egységbe.

A Mércének Misetics Bálint, Karácsony Gergely főpolgármester lakás- és szociálpolitikai főtanácsadója segített értelmezni a legújabb hatósági szervezetet, illetve a születése körüli diskurzust.

Mint ismeretes, Vitézy Dávid fővárosi képviselő, korábbi főpolgármester-jelölt kampányában március óta szorgalmazta az új BKK-rendészet létrehozását, ami biztosítaná, hogy a járatokon utazók biztonságérzete növekedjen. Bár időről-időre igyekezett elhatárolódni finoman az új rendészeti ág hajléktalan-ellenes felhangjaitól, saját kommunikációja lényegében egész végig (sőt azóta is) elsősorban a hajléktalan emberek csoportjában kisebbségben lévő utcai hajléktalanok legláthatóbb része elleni kirohanásokból állt, összemosva őket a nőket zaklató, agresszív emberekkel, annak ellenére, hogy több lakhatási csoport is felhívta a figyelmet ennek káros voltára.

A mostani meghallgatáson is elhangzott a korábbi főpolgármester-jelölt szájából az „agresszív zaklatókról” szólva, hogy a „Móricz Zsigmond aluljárójába ember nem teszi be a lábát, akinek nincs dolga ott”, hiszen az „hajléktalanszállóra emlékeztet”, ráadásul Vitézy már a bizottsági ülésre hangolva a közvéleményt, a minap Facebook-videóban panaszkodott arról, hogy milyen büdös emberrel kellett együtt utaznia a villamoson. Mindehhez képest persze néha azt is megjegyezte a várospolitikus, hogy „kellő szociális érzékenységet” is kell tanúsítani, a fentiek alapján azonban nem teljesen egyértelmű, hogy ez alatt pontosan mire is gondol.

Az új BKK-rendészet célja és feladata sem lehet – értelemszerűen – a hajléktalanság felszámolása, vagy az ellátórendszer javítása, így – gyanúnk szerint – sokkal több nem történhet a felállításával, mint egy újabb hatósági intézmény létrehozása a már létező rengeteg mellé, amelynek munkatársai ugyan kizárhatnak utasokat a közlekedésből, de azon túl, hogy „eggyel arrébb teszik” az érintettet, sokkal többet – pláne Budapest-szinten 75 fővel – nem nagyon tehetnek. Így nehéz elképzelni, hogy pontosan mi lesz az akadálya annak, hogy egy bármilyen lakhatási helyzetű leszállított utas nem száll fel nemes egyszerűséggel a következő, vagy az azutáni járatra.

Se nem helyes, se nem célszerű

A Mércének Misetics Bálint arról beszélt, hogy Vitézy kampány-kommunikációja a társadalomra nézve „súlyosan káros” lehet, és a Fővárosnak más a megközelítése:

„[Vitézy] a kampányában visszatérően, módszeresen összemosta a hajléktalanságot a bűnözéssel, erőszakos cselekményekkel, a nők szexuális zaklatásával, valamint általában az utazási feltételek megsértésével. Ez nyilván súlyos társadalmi károkat okoz, a valóban létező közbiztonsági problémák megértését is hátráltatja, és valójában senkinek, a közösségi közlekedésen nagyobb rendet és biztonságot óhajtó budapestieknek sem lesz jobb tőle. Ez a felesleges gyűlöletkeltés volt a „BKK-rendészet” körüli viták egyik dimenziója. Ebben a főváros vezetésének az álláspontja egyértelmű, és nem változott: nem helyes és nem célszerű így megközelíteni a problémát.”

Misetics egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy ezzel Vitézy kampányában „lényegében negatív kampányt folytatott”, „apokaliptikus víziót” felvázolva a közösségi közlekedésről, miközben a szociálpolitikus szerint a közjót szerinte is az szolgálja, ha minél többen használják a közösségi közlekedést.

„Ezt az apokaliptikus víziót az adatok sem támasztják alá egyébként: a BKK felmérései szerint az utazók 90 százaléka „elégedett” vagy „nagyon elégedett” a biztonsággal a közösségi közlekedésen – és ez a szám növekedett is az elmúlt évben„

– mondta a főtanácsadó, aki szerint nyilván léteznek problémák, és helyénvaló az a cél, hogy növekedjen az utasok biztonságérzete.

„Ez viszont független a hajléktalanság problémájától: ha valaki szabálysértést vagy bűncselekményt követ el egy villamoson, akkor – ahogy Vitézy Dávid maga mondta a legutóbbi bizottsági ülésen – az, hogy ‘milyen lakhatási helyzetben van, az tényleg teljesen mindegy’ ”

– tette hozzá.

Együttműködés a hajléktalanellátó szervezetekkel – pont úgy, mint eddig

Bár Vitézy szerint a új rendészet nem hajléktalanellenes, mind az ő, mind a jelen lévő Tisza-párti képviselő, Barna Judit részéről is a hajléktalanok (illetve az általuk azonosított mintegy 17 fő) vállalhatatlan viselkedéséről érkeztek sorra példák. Aluljáróban vizelés, „hajléktalanszállónak használt aluljárók”. Hogy minderre miért megoldás egy újabb rendészeti szerv, az nem feltétlenül derült viszont ki. Kiss Ambrus eddigi (és várhatóan új) főpolgármester-helyettes ezekre reagálva például úgy fogalmazott, hogy

„egyetlen egy hajléktalant sem láttam, akit felszólított a rendőr, hogy ne „hajléktalankodjon”, amire ő elszégyellte volna magát, elővette volna a lakáskulcsát és hazament.”

A FÖRI igazgatója arról is beszámolt az ülésen, hogy az esetlegesen leszállított hajléktalan emberekhez a rendészek szükség szerint kihívhatják a fedél nélkül élőket segítő szolgálatok munkatársait. A hajléktalanellátó szervezetekkel viszont (például a Menhely Alapítvány diszpécserszolgálatával) a közterület-felügyelet munkatársai eddig is, évek óta gyakorlati együttműködést alakítottak ki, tehát éppenséggel ebben sincs semmi különösebb újdonság, a protokollnak évek óta része a Menhely diszpécserszolgálatának értesítése szükség szerint. Ez amúgy egy mindenki által hozzáférhető, sőt igen gyakran széles körben hirdetett telefonszám feltárcsázását jelenti.

Misetics Bálint is felhívta rá a figyelmet, hogy semmi újdonság nincs abban, hogy a FÖRI munkatársai együttműködnek a hajléktalanokat segítő szolgálatokkal:

„A rendvédelmi szerveknek – részben jogszabály által is előírt – feladataik vannak a téli életvédelmi feladatok ellátásával kapcsolatban. Így magától értetődik, hogy a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság – a rendőrséghez hasonlóan – ennek során együttműködik szociális szervezetekkel. A FÖRI és a fedél nélkül élő emberek budapesti ellátását koordináló diszpécserszolgálat (Menhely Alapítvány) között hosszú évek óta létezik egy együttműködési megállapodás is ezzel kapcsolatban. Az elmúlt években hasonló protokollt dolgoztunk ki kifejezetten a közösségi közlekedésen megjelenő hajléktalansággal kapcsolatban, amit a BKK és a Menhely Alapítvány közötti együttműködési megállapodás rögzít. Az ezekben foglaltak nyilván éppúgy érvényesek akkor, ha a közösségi közlekedésen a FÖRI Közterület-felügyeleti Osztályának a II. szolgálata lát el feladatot, és akkor is, ha ezt a szervezeti egységet ezután BKK Rendészeti Osztálynak hívják.”

A szociálpolitikus-főtanácsadó felhívta arra is a figyelmet, hogy – bármi is a közvélekedés – Budapesten sokkal több hajléktalan ember éjszakázik éjjeli menedékhelyen vagy átmeneti szálláson, mint közterületen. Azok, akik az elhelyezést elutasítják, nem feltétlenül általában véve bármilyen elhelyezést utasítanak el, csak az elhelyezés ilyen esetekben úgy tud megtörténni, hogy az érintett az éppen aktuálisan felajánlható szálláshelyek közül tud csak választani, ha egyáltalán több ilyen hely van. Ezek az éjjeli menedékhelyek azonban  minden igyekezet ellenére  sokszor a szobahőmérsékleten kívül semmi mást nem tudnak ajánlani, viszont gyakran a többi körülmény szinte elviselhetetlenül rossz.

„A hajléktalan élethelyzetű emberek egy része tehát úgy ítéli meg, hogy még mindig kevésbé rossz neki fedél nélkül, mint azon a szálláshelyen, ahol éppen fogadni tudnák őt. 2010 óta a kormányzat alapvetően azt a választ adta erre a problémára, hogy kellemetlenebbé, vagyis szabálysértési elzárással büntethetővé tette a közterületi hajléktalanságot. Ez viszont, azon kívül, hogy nem tekinthető tisztességes vagy emberséges megoldásnak, a gyakorlatban sem érte el a kívánt hatást. A másik, értelmesebb válasz az, hogy kevésbé kellemetlenné tesszük a szálláshelyeket, vagyis a méltó ellátási körülmények biztosítása.”

Az eddigiekből kiindulva tehát nem különösebben látszik, hogy a BKK-rendészet hogyan nem egy újabb, hajléktalan embereket vegzáló, de összességében semmivel sem hatékonyabb intézmény lesz, mint az előzőek, vagy a már létezők. Az utasok biztonságát – és nem „biztonságérzetét” – már csak 75 fős létszámuk miatt sem könnyen elképzelhető, hogy javítani fogják, vagy teszik majd jobban, mint az eddig is hívható rendőrség, vagy bármely más biztonsági szolgálat. A Vitézy Dávid-féle kommunikációból előre sejthető, hogy a „hajléktalan-mentesítés” azon túl, hogy már indulásától embertelen és helytelen, éppenséggel nehezen fog tudni olyan eszközökkel működni, amit már Tarlós idejében, és úgy általában a fideszes törvénykezéssel eddig ne próbáltak volna folyamatosan és hiába.

A lakásnélküliség ugyanis elsőként lakhatással, másodsorban megfizetett és jól képzett szociális munkásokkal és hatékonyan működő ellátórendszerrel számolható fel, hogy csak a minimumot említsük.

Gumibottal eddig sem volt, és ezután sem lehetséges.