A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) tavasz óta erőteljesen küzd azért, hogy a felsőoktatásban dolgozók megalázóan alacsony béreit érdemben rendezze az oktatási kormányzat. Bár korábban az államtitkár kormányszintről ígért megoldást, a tegnapi kormányinfót megelőző szerdai kormányülésen nem esett szó a kérdésről. A bérrendezésre már csak azért is sürgető szükség lenne, mert az egyetemeken dolgozók mai medián bére még az évek óta tartó megélhetési válság előtt is tarthatatlan volt, a legtöbb munkavállaló kénytelen valahogyan megoldani az életet havi 286 ezer nettóból.

Az oktatási kormányzat ehhez képest még az egyetlen (és viszonylag apró) ígéretét sem volt képest betartani. Mint ismeretes, az FDSZ hatpontos követelés-listájából csak az egyik volt az, hogy a vezetői döntés alapján kiadható 15+15 százalékos juttatást építsék be az alapbérbe, tehát rendes jövedelemként lehessen vele számolni.

A Mércének nyilatkozó Gregor Anikó, az ELTE szakszervezeti titkára most közölte: bár a korábbi felsőoktatási államtitkár, az azóta miniszterré avanzsált Hankó Balázs ezt határozottan megígérte nekik, „puszta jogtechnikai kérdésként” feltüntetve a plusz forrással amúgy nem járó rendezést, még ez sem valósult meg tavasz óta,

sőt, a 2025-ös költségvetési tervezetben sem találták nyomát sem, így a jelek szerint 2026 előtt nem is tervezett ilyesmit a kormány.

Mindehhez képest a felnőtt életet nem kifejezetten lehetővé tevő általános bérhelyzetre vonatkozóan ennél csak fontosabb követelései vannak a szakszervezetnek:

• A juttatások beépítése után létrjövő garantált alapbérek legalább 50%-os azonnali emelése minden munkakörben és beosztásban; az oktatói-kutatói és a közalkalmazotti bértáblák felülvizsgálata,
• a nemzetgazdasági átlagnak megfelelő garantált tanársegédi bérminimum bevezetése és bértáblában való rögzítése; a további oktató kollégák, illetve a kutatást-oktatást támogató kollégák bérezésének és a doktoranduszok ösztöndíjának ehhez igazítása,
• inflációkövető garantált éves emelés,
• a doktori ösztöndíjak azonnali 100%-os emelése és hosszútávú értékállóságának biztosítása a garantált bérminimumhoz való igazítással,
• a 2018 óta nem módosított képzési normatívák (ún. költségkeret, amely az állami egyetemek gazdálkodásának alapja) azonnali, 50%-os emelése.

Mindezzel viszont szemmel láthatóan nem hajlandó érdemben foglalkozni a jelenlegi felsőoktatási államtitkár, Varga-Bajusz Veronika, aki a legutóbbi, október eleji egyeztetésen arról beszélt, hogy a további döntéseket ezekkel kapcsolatban a kormány szintjén kell várni. Ehhez képest a november 13-i kormányülésen

még csak az asztalra sem került a felsőoktatási dolgozók bérrendezésének kérdése.

Gregor Anikó a Mércének ezzel kapcsolatban így fogalmazott:

„Ahogy a régi reklám is mondja, bizonyíték kell, nem ígéret. Most azt látjuk, hogy [a kormány tagjai] azt sem képesek megoldani, amire azt mondták, hogy megoldható, így igen nehezen tudunk a továbbiakban bizalmat hitelezni nekik. Az elmaradt ígéretek a béremelésről gyakorlatilag a kormány hitelezőivé tették a munkavállalókat, és ideje a törlesztésnek.”

Gregor szerint a részleges ígéretek lebegtetésével kapcsolatban is fogytán a türelem, mivel szerinte mindez csak a felsőoktatási dolgozók „rövid pórázon tartására” jó.

Az FDSZ a követeléseinek nyomatékosítására a szakszervezeti titkár elmondása alapján már korábban megkezdte taglétszámának emelését, és a szervezési tevékenységének kiterjesztését az alapítványi üzemeltetésű egyetemek dolgozói körében is.

„A stratégia célja, hogy először az ágazaton belül alakuljon ki együttműködés a dolgozók között. Ez alkalmasint felgyorsulhat a közeljövőben, hiszen a többi közalkalmazotti ágazatban is egyre erőteljesebben jelenik meg az alacsony bérek miatti elégedetlenség”

– közölte Gregor.

A taglétszám növelésével kapcsolatban a szakszervezet optimista. Jelenleg elmondásuk szerint közelítik a reprezentativitáshoz szükséges 10 százalékos arányt, ami a közeljövőben valószínűleg már össze is fog jönni. Onnantól kezdve jóval hatékonyabban léphet fel a szakszervezet a bértárgyalásokon, illetve megkezdődhet a különböző szakszervezeti akciókra való készülődés.

„Nagyon sokat fejlődött a szervezettségünk az elmúlt másfél évben, de ahhoz, hogy célt érjünk, nagyobb kockázatokat kell vállalniuk a dolgozóknak is. Nyáron végeztünk sztrájkhajlandósági illetve egyéb aktivitásokra való hajlandósági felmérést, ebből az jött ki, hogy a névtelenül válaszoló tagjaink 60-70 százaléka csatlakozna adott esetben egy sztrájkhoz, ami egyelőre nem elegendő. Kitartó munkával azonban ez akár nagyon gyorsan is megváltozhat, és akkor – ha minden egyéb eszközt kimerítettünk – akár a sztrájk sem lesz kizárható”

– értékelte a helyzetet Gregor Anikó.