Noha a nemzetközi sajtóban októbertől kezdve szinte naponta olvasható egy újabb fejezet az ukrajnai fronton állítólag bevetett észak-koreai csapatok történetével kapcsolatban, valójában igen kevés tudható ezekről a katonákról. Amennyiben el kívánunk igazodni a történéseken, s a vonatkozó hírek összegyűjtésére vállalkozunk, úgy kisvártatva azt kell tapasztaljuk, hogy a biztosnak beállított információk tűnnek a legbizonytalanabbnak. Ugyanakkor a mediatizált jelenség önmagában tanulságul szolgálhat számunkra, s pár megállapítást is levonhatunk belőle.

Ki mondja kinek?

Aligha kétséges, hogy az információs küzdelem terepén járunk. Így roppant jelentősége van annak, hogy mi az Egyesült Államok-beli és a nyugat-európai média közvetítésével jutunk információkhoz. Ennek a hatása kivédhetetlen, keressünk bár egyéb hírforrásokat, válogassunk a maguk ideológiáját sugárzó médiumok közt, vagy tájékozódjunk alternatív csatornákról. Ez a közvetítő elem pedig elfogult. A háború, amely fellebbenti a fátylakat, mely tiszta viszonyokat teremt, amely révén a tekintetek kitisztulnak – olyan illúzió ez, melyet nap nap után szükséges lenne elhessegetni magunktól. Amikor a közvélemény elsőrendű célja kellene legyen, hogy – az erőviszonyok fölbecsülése érdekében – átláthatóságot követeljen, a háború, a háborús logika és a háborús retorika éppen ez ellen hat. Az ellentmondás (akár egyetlen híroldal hírei közt is) a dolog lényegéhez tartozik.

Természetesen aligha fogunk tudni választ adni a következőkben azokra a kérdésekre, amelyek az észak-koreai csapatok esetleges vagy tényleges bevezetése kapcsán rendre fölmerülnek. Hogy kik, milyen céllal, mekkora számban, milyen felvértezettséggel és mióta harcolnak vagy nem harcolnak Ukrajna vagy Oroszország területén – ezekre biztos válasszal nem szolgálhatunk, legfeljebb csak a források ellentmondásaira világíthatunk rá.

Ellentmondások

Következzék pár példa! Október elején az első hírek (ukrajnai hírszerzési információkra támaszkodva) arról szóltak, hogy az orosz hadsereg mintegy 3 ezer fős észak-koreaiból álló egységet alakít ki. (BCC) Eközben a Guardian arról írt, hogy egy észak-koreai katona már eleshetett a fronton. (Guardian) Nagyjából ugyanakkor a dél-koreai hírszerzés „erősen gyanította”, hogy már több észak-koreai tiszt is elesett Ukrajnában. (France 24) Október 28-án az USA és a NATO szövetség hírszerzése szerint tízezer katona megérkezett Oroszországba és a következő hetekben harcba száll, az év végéig pedig a fronton 12 ezerre nőhet a számuk. (RFE) Más ukrajnai források már 19 ezer katonáról szóltak. (Washington Post) Zelenszkij elnök november elején arról beszélt, hogy 11 ezer észak-koreai katona szolgál Kurszk megyében. (CNN) November elején ukrajnai források szerint az ukrajnai és a koreai erők az ukrán offenzíva keretében összecsaptak. (Guardian)

A katonák száma, a bevezetésük ideje (már megtörtént, folyamatban van, hamarosan megvalósul) és a helye (gyakorlatoznak Oroszország területén, Donyeckben vannak, Kurszkban vetik be őket) mellett az észak-koreai csapatok harci erejével kapcsolatban is ellentmondásos információk olvashatók. Dél-Korea azt állította, hogy Kurszkba az észak-koreai különleges erők tagjai is megérkezhettek (Washington Post), a Guardian azonban arról írt, hogy az észak-koreai csapatok tapasztalatlanok, rosszul kiképzettek és alultápláltak. Képet mindenesetre nem alkothatunk róluk. A jelentős nyugati híroldalak pár, nehezen ellenőrizhető felvételt tettek közzé az „észak-koreai katonákról”: az egyiken ruházatért és felszerelésért állnak sorban férfiak egy csarnokban, a másik masírozó férfiakat mutat.

Az közben világos, mi vár ezekre a kevesek által látott katonákra: halál. (WSJ) A Guardian nem volt rest riportot készíteni ukrajnai katonákkal, akik már koreaiul tanulnak, miközben köztudottá vált, hogy a koreai katonák pornót néznek a fronton, mert korlátlan internethez jutottak, s nincsen jobb dolguk.

Oroszország eddig nem ismerte el, hogy „titkos egyezmény” keretében észak-koreai csapatok érkeztek volna Oroszország területére. Vlagyimir Putyin nem adott választ a kérdésre, Észak-Korea tagadta a vádakat, a Kreml szóvivője vitatta a dél-koreai, ukrajnai és az USA/NATO jelentések megállapításait, Oroszország ENSZ-felelőse pedig lebegni hagyta a választ.

Az ellentmondásos hírektől függetlenül még természetesen lehetnek észak-koreai katonák az ukrajnai harctéren. Ahogyan amerikai veteránok (NPR), brit katonák (Guardian) vannak, s meglehet az EU fontolgatja, hogy más államok katonái is legyenek.

Egyre megy

Nézetünk szerint azonban nem is ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása a döntő. Az „észak-koreai truppok”-ról szóló híradások, a „tízezer észak-koreai katona bevetésének” részletét ígérő, ezzel rendre adós maradó címadások a befolyásolást, a háborús feszültség fenntartását szolgálják – akaratlanul, szolgaian másolva más forrásokat, tudatlanul: egyre megy.

Már az nagy fegyvertény, hogy a nyugati államokhoz tartóz közvéleményben megragad, hogy „valami csakugyan történt”, függetlenül attól, hogy ha valóban történt is, a történésnek  jelentősége kétséges. Nem gondoljuk, hogy dezinformációs kampányból csak „orosz-típusú” létezik. Érdemes emlékeznünk az ún. Havanna-szindrómára, amely annak ellenére, hogy nem létezett, amerikai tisztviselők, titkosszolgák és katonák százainak keserítette meg az amúgy is sanyarú mindennapjait; vagy a titokzatos „kínai kémballonokra”, amelyek 2023 telén hetekig foglalkoztatták a világsajtót, de amelyekről bebizonyosodott, hogy a négy közül 3 nem kínai volt, a lelőtt negyedik pedig csak navigációra szolgált.

A bombasztikus hírek sugallatok hordozói. Egy ilyen, hogy Oroszország a katonai ereje elvesztése miatt szorul az észak-koreai katonák segítségére. Ebből következik, hogy Ukrajna további fegyveres támogatása sikerrel kecsegtet. Holott például az Economist ennek az állításnak a premisszájával is vitatkozik. Azon kevés cikk közé tartozik ez, amely még megkérdi, hogyan is áll az ukrajnai front, miként változtak az elmúlt két és fél évben az erőviszonyok?

Az észak-koreai katonák bevetése – ha csakugyan igaz – a háború kiszélesedésének veszélyét hordozza magában. Ám mintha az észak-koreai truppok jelenlétének a bizonyítása nem lenne feltétele az eszkalációnak. Végül a hivatalos védelmi szerződést a két állam csak tegnap írta alá. Az első bizonytalan hírszerzési információk után egy dél-koreai lap már jelezte, hogy a szankciók elfogadásán túl az észak-koreai involváltság aktívabb szerepvállalásra sarkallhatja Dél-Koreát, a dél-koreai kormány vizsgálja, milyen módon nyújtson segítséget Ukrajnának (nem kizárt a fegyverek szállítása sem). Kanada szankciókat helyezett kilátásba Észak-Korea ellen. Mark Rutte, a NATO főtitkára a háború „további elfajulásáért” az orosz elnököt hibáztatta. Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője Szöulban győzködte Dél-Korea külügyminiszterét, hogy az ország támogassa Ukrajnát.

A háború eszkalációjának Magyarországon is vannak hívei. Tompos Márton, a Momentum elnöke az Egyesült Államok hírszerzésének jelentését követően a magyarországi „kapitulációpárti kormány” állítólagos eljárása helyett azt tanácsolta, hogy Magyarország küldjön fegyvert Ukrajnába. (Az Oroszország katonai meggyengítését célzó összes szankció megszavazása, amint a Fidesz eljárt, tehát nem elég.) Tompos a béke jegyében kiterjesztené a frontvonalakat: egészen Kínáig, amellyel szemben, ha rajta múlna, szankciókat vezetne be. A momentumos szerint ugyanis „a póráz végét” Kína fogja. A világképében Észak-Korea nyilvánvalóan csak láncos kutya lehet. (Az Egyesült Államok is bele kívánja vonni Kínát a konfliktusba. A Guardian pedig Kína felelősségét sugalmazza.)

Miközben Donald Trump elnökké választásától nem függetlenül, több európai kormány is tovább növeli a jövő évi költségvetés katonai kiadásait (így Nagy-Britannia, Németország már a NATO 2. legnagyobb katonai költekezője, a New York Times azonban kevesli az erőfeszítéseket – esetleg az új kormány a februári előrehozott választások után javít a szaldón), az észak-koreai csapatok Ukrajnában eddig egyetlen dolgot értek el: még többen követelnek még több halált.