A kormány gyakorlatilag az egyetemi átalakításokból ismert közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) mintájára privatizálná az MTA egykori kutatóhálózatát – állítja egy véleményezésre bocsátott, benyújtás előtt álló törvénytervezet alapján az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF). 

A törvénytervezet szerint a jelenlegi kutatóintézeteket megszüntetnék, és a HUN-REN kutatóhálózatot ma még ismeretlen formában alakítanák át. Az új rendszer nem tartalmaz garanciákat a munkavállalók számára, és privatizálná a Magyar Tudományos Akadémia közvagyonát. A privatizáció lehetősége már legkésőbb októberben, a HUN-REN vezetőségének egy belső fórumon elhangzott tájékoztatóját követően felmerült.

A kutatóhálózat előző – a dolgozók tiltatkozása ellenére végrehajtott és kiemelt sajtófigyelemmel kísért –, 2019-ben elindított átszervezése idején létrejött csoport most közösségi oldalán hosszú posztban kongatja a vészharangot, mondván, az új előterjesztés a jelenlegi kutatóintézetek megszüntetését fogja tartalmazni, és a kutatóhálózat ma még ismeretlen tervek szerinti szervezeti átalakítását vetíti előre. 

Az ADF és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ)  demonstrációt szervez csütörtökön 14 órára a HUN-REN Központ elé, itt ugyanis a kutatóközpontok főigazgatói arról fognak tárgyalni, hogy elfogadják-e az előzetesen megküldött javaslatot.

A HUN-REN reformjáról hétfőn beszélt egy interjúban a kormányközeli Indexnek Gulyás Balázs, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat elnöke és Jakab Roland, a szervezet vezérigazgatója. A cikk fő témája, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium elkészítette az új HUN-REN-törvény tervezetét, és hogy ez milyen változásokat hoz a hazai kutatói életben. A vezetők ígérete szerint a kormány három éven belül megduplázná a kutatási hálózatra szánt összeget, úgy, hogy már a következő évben 50 százalékos emelést tervezett be. A legfontosabb változás a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat jogi formáját érinti, az új törvény szerint „saját jellegzetességeire szabott jogi státuszt” kaphat a szervezet. Eszerint a mostani struktúra helyett egyetlen jogi személy maradna, de a pontos jogi forma mibenléte nem derült ki az interjúból.

A kutatóhálózati dolgozók véleményezésére bocsátott dokumentumból annyi viszont már látszik:

az új szervezeti forma lényegében közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványnak (KEKVA) feleltehető meg, csak nem így fogják hívni.

Mint ismert a KEKVA-kba példátlan mértékű, ezermilliárdos nagyságrendben került közvagyon, részvények, ingatlanok, kastélyok, klinikák, különböző intézmények, a magyar felsőoktatás 70 százaléka. Az Európai Unió Tanácsa 2022-ben megtiltotta az ilyen alapítványokkal és az általuk fenntartott szervezetekkel az uniós támogatásokról szóló kötelezettségvállalásokat arra hivatkozva, hogy az alapítványok nem elég átláthatóan működnek, összeférhetetlen módon ülnek bennük politikai döntéshozók.

A Mérce kérdésre Péter László, az ADF elnöke azt írta: 

„A szöveg [a törvénytervezet szövege – B.B.] a nyelvész elemzőink szerint (szemponttól függően) 30-50 százalékos egyezést mutat a KEKVA-törvénnyel, az összeférhetetlenségi kritériumok ugyanazok, tulajdonképpen épp csak azt nem mondják ki, hogy ez alapítvány. De a lényeg ugyanaz, állami vagyonból ellenőrizetlen magánvagyont csinálnak, és a kezdeti politikai kinevezett vezető garnitúra gondoskodik a saját utánpótlásáról.”

A kutatási hálózatra szánt összegek beígért megduplázására Péter úgy reagált: 

„Harmadjára éli át a kutatóközösség 12 év alatt, hogy források ígéretével csalogatják ilyen-olyan irányokba, amerre állítólag mindenképp mennünk kellene. Hát nem kellene, de önként aztán végképp nem. (Az említett 3 alkalom: 2012-ben a Pálinkás-féle kutatóközpontosítás, 2020-21-ben a leválasztás az MTA-ról és a közalkalmazotti státusz megvonása, most meg az alig burkolt »kekvásítás«.) Az egyetemek esetén már jól láttuk, hogyan olvadnak el a kezdeti ígéretek” 

– nyilatkozta lapunknak az érdekvédelmi vezető, hozzátéve, hogy a ráfordítások növelése  nem látszik a jövő évi költségvetésben sem. Mint arról az elmúlt hónapokban többször írtunk, a kutatások megfelelő finanszírozása és a kutatóhálózat dolgozóinak tisztességes bérezése jelenleg is megoldatlan. A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat elégedetlen dolgozói idén tavasszal az utcán, nyáron pedig a Humán Tudományok Kutatóháza épületében követelték megalázóan alacsony béreik emelését. 

Az ADF szerint a privatizációs törvénytervezetet nem szabad beterjeszteni és elfogadni, mert az új szervezeti struktúra átláthatatlan, és nem tartalmaz garanciákat a munkavállalók számára, az új rendszer pedig privatizálná az Akadémia közvagyonát.

Kritikai észrevételeiket pontról pontra részletezik bejegyzésükben.

A tervezet szerint az Unió Tanácsa által szankcionált KEKVA-törvényhez hasonlóan úgynevezett „sajátos jogállású” szervezet jönne létre, amely lényegében közfeladatot és közvagyont privatizál (a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok mintájára). 

Az állam tehát közfeladatai ellátására nem közalapítványt, nem egyéb MTA-szerű köztestületet vagy szakmai-közjogi szervet hoz létre, hanem közhasznú jogállású civil szervezetként jegyzi be a nemzeti kutatás utolsó megmaradt fellegvárát. Az alapítványszerű szervezetnek átadott közvagyont pedig rábízza a kormány által kinevezett Irányító Testületre (amelynek első elnökét a miniszterelnök nevezi ki hat évre). Ennek a testületnek a központosítással és a gazdálkodási szabályok fellazításával szinte korlátlan jogkört ad a törvénytervezet. Az összeférhetetlenségi szabályok is megegyeznek a KEKVA-törvény hasonló szabályaival, a kinevezések logikája (így az összeférhetetlenség is) hasonló – összegzik a tervezett szervezeti átalakítás lényegét. 

„A KEKVA-törvénnyel megegyező módon a legfőbb >>eredmény<<, ha nem egyenesen maga a cél, hogy közpénzből magánvagyon jöjjön létre a törvény erejénél fogva”

– írják. 

A kritika egyik pontja szerint megszűnne a HUN-REN gazdálkodásának átláthatósága és elszámoltathatóság. Míg a korábbi rendszer legalább az államháztartáson belül tartotta a kutatóhálózatot, az új törvény szerint „a piaci magánbefektető elvével összhangban”, tehát szabadon, piaci alapon gazdálkodhatna a HUN-REN. „Még maguk a kutatók sem férnének így hozzá a közérdekű adatokhoz, nemhogy a társadalom széles rétegei” – teszi hozzá az ADF.

Aggasztónak látják azt is, hogy a KEKVA-törvényhez hasonlóan „ez a tervezet is semmibe veszi az akadémiai szabadságot, valójában csak a látszatát tartja fenn. A civil szervezetekként működő alapítványok döntéshozatali és belső kiválasztási struktúrája nem demokratikus: az alapítványok jellemzője, hogy az alapító szándéka a meghatározó, és ezt az alapító okirat rögzíti.”

Miután a EU Tanácsa az alapítványoknak átadott egyetemeket elzárta az európai uniós forrásoktól, az ADF attól tart, hogy ez a sors vár az átalakított HUN-REN-re is. Ez pedig élesen szemben áll az átalakítás hangoztatott céljával, miszerint a kutatóhálózat nemzetközi integrációját kell erősíteni. 

Az új szervezeti formában a kutatóhálózati dolgozók is közvetlenül a kormány által az alapító okiratban megnevezett elnöktől és vezérigazgatótól függnek majd, akik az ADF szerint lényegében politikai kinevezettek lesznek. (Ennek az az alapja, hogy a KEKVA-intézményekhez hasonlóan a szervezet vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki az alapító okiratban, és az Irányító Testület többi tagját is ebben kell megjelölni. Később az új rendszerben a tagok pótlásáról a politikai kinevezettek egymás között gondoskodhatnak.) A felvázolt új szervezeti struktúra szerintük tovább rontana a jelenleg is kiszolgáltatott kutatók helyzetén, öncenzúrára vagy pályaelhagyásra kényszerítve őket. A munkáltatói jogok és a teljesítményértékelés a Központ kezébe kerülnének. A vezérigazgató szabadon dönthetne bármely dolgozó elbocsátásáról.

A törvény az Irányító Testületre bízza egyes kutatóhelyek (intézetek) létrehozását és megszüntetését, ezzel veszélybe sodorva nagy múltú akadémiai kutatóhelyek létét. „Semmi nem akadályozza a politikai alapon kinevezett Irányító Testületet abban, hogy a neki nem tetsző intézeteket megszüntesse vagy összevonja. Ez minden szempontból ellentétes a tudományos autonómia elvével” – írják. 

Az ADF szerint  habár a kormány és a kutatóhálózatot felügyelő HUN-REN Központ azt állítja, hogy a kutatókkal és a kutatóhelyek vezetőivel egyetértésben történik az átalakítás,  valójában kutatóhálózat közel 700 dolgozója szavazott az ADF és a TDDSZ aláírásgyűjtésén az átalakítás ellen. 

Minderre tekintettel azt követelik, hogy a kutatóhálózat szétverését célzó javaslatot ne nyújtsák be az Országgyűlésnek.