Ha a szívünkre tesszük a kezünket, bántóan keveset tudunk arról, hogy a legnépesebb hazai kisebbség tagjai hogyan gondolkodnak a közéletről. Az, hogy a politika a romákról beszél, ma már kevésbé ritka – az más kérdés, hogy sokszor kifejezetten káros módon teszi ezt –, de az, hogy őket halljuk a politikáról beszélni, már sokkal inkább hiánycikknek számít. Ezt a hiátust igyekszik pótolni a szeptember elején RomaPlay néven indult Youtube-csatorna, amely bár több szálon kötődik a hazai többségi közönség fejében talán leginkább élő cigány önreprezentációs platformhoz, a Dikh TV-hez, teljesen mással és máshogyan szólítja meg a közönségét, mint a populáris, szórakoztatásra berendezkedett kábelcsatorna.

Ha ránézünk a RomaPlay Youtube-felületére, alapvetően két műsorral találkozunk. Az egyik cím akár a szélesebb közönség számára is ismerősen csenghet: a Telepjáró 2021-től a Dikh TV kábeltévés műsorfolyamát, majd 2022-től a Partizán online modelljét is megjárta már, idén szeptembertől a RomaPlay ad neki otthont. A műsor már a Dikh TV-n is inkább kivétel, mint szabály volt:

a legszorosabb értelemben vett tényfeltárás, hírháttér és szocioriport, amely állást foglalva, de etikus és következetes módon, erőforrásokhoz mérten a lehető legalaposabban módon mutatja be az ország roma lakosságának mindennapi megpróbáltatásait.

A Roma Szem címen pedig a legtrendibb formátumok egyike, a talkshow-podcastba öntött kommentár képviselteti magát a csatornán, amely a számtalan magyar nyelvű, közéleti-kibeszélős műsor között szinte az egyetlen, amelyet romák készítenek, és a roma közösség szempontjai szerint tematizál. A műsor két állandó szereplője, Szegedi Dezső szociálpolitikus és Kovács Dezdemóna roma nőjogi aktivista – vagy ahogyan egymást hívják a műsorban, Dezsi és Dezi –

aktuális témák szerint feszesen szerkesztett, formájában mégis sajátos, spontán dinamikájú beszélgetésére épül. Rigid, kioktató hangnem helyett laza humorral kezdik ki a tömegmédia roma sztereotípiáit, kettejük párbeszéde azonban mégsem csupa móka és kacagás.

Amellett, hogy informatív betekintést nyújtanak a roma közélet kulisszái mögé, a hazai szociálisan érzékeny újságírás öregapja, a Bálint György-i értelemben vett felháborodás hangja is visszaköszön műsorból.

A RomaPlay egy gyűjtőhonlappal is rendelkezik, ahol az impresszum mellett rövid leírást is találunk. Tapasztalt médiaszakemberekként mutatkoznak be a készítők, s hogy honnan származik ez a tapasztalat, azt már Kadét Ernő főszerkesztő meséli el nekünk, aki Dezsővel és Dezdemónával együtt a társaság stúdiójának otthont adó zuglói AZTA közösségi házban mesélt a Mércének a csatorna indulásának körülményeiről.

A Youtube-on nem feltétlen azokat szeretik, akik rohadtul megtanulták a szakmát

Ahogyan Ernő fogalmaz, a RomaPlay a Roma Sajtóközpont (RSK) „kreálmánya” és tulajdona. Az RSK a ma működő tartalomgyártók közül a legrégebbi roma médiaszervezet, 1995 végén alapították, tehát jövőre lesz 30 éves. Ernő kisebb-nagyobb megszakításokkal 1997 óta munkatársa valamilyen formában a Roma Sajtóközpontnak. De az RSK „veteránján” kívül a Telepjárót régóta készítő stáb rutinos tagjai is (köztük Ernő) kamatoztatják az évek során megszerzett gyakorlatot.

A Roma Szem két főszereplője mögött ugyanakkor még nem áll sokévnyi sajtótapasztalat: Dezdemóna írt már korábban a Józsefváros újságba, de műsorvezetést, újságírást nem tanult korábban. Dezső a csatorna készítői közül többekkel egyetemben a 2019-ben létrejött 1 Magyarország Mozgalom köpönyege alól bújt ki, neki sem volt különösebb előélete a médiában azon kívül, hogy a roma szervezet szerzőjeként a Mércére is írt cikkeket. Nyilvános szereplésekben a mozgalom által szervezett lakossági fórumokon szerzett gyakorlatot. Így moderálta számos másik esemény mellett azt a különös, ám rém tanulságos kisteleki vitát is, amelyet az 1 Magyarország roma civiljei szerveztek a 2022-es országgyűlési választások előtt, és amelyen a vitára általában „kaphatóbb” ellenzéki jelölt nem jelent meg, ellenben a Fidesz saját helyi képviselő jelöltje mellett Deutsch Tamást is delegálta, aki a szervezők hasába igyekezett lyukat beszélni. Dezsőnek volt tehát hol edződnie, mielőtt a Telepjáró partizános időszakában Balogh Adrienn beszélgetőtársa lett, ahol ténylegesen belekóstolt a kamera előtti létbe.

De a Youtube-on nem is feltétlen azokat szeretik az emberek, akik rohadtul megtanulták a szakmát – veti közbe Dezi.

„Nem kész műsorvezetőket várnak az emberek, hanem olyanokat, akik rájuk hasonlítanak, vagy akikhez ők tudnak hasonulni, kötődni.”

Főleg a fiatalok, szerinte nem a kiszámított, kitanult műsorvezetést szeretik. „Én például hiába gesztikulálok még sokat, sok fiatal barátnőm azt jelezte vissza, hogy tök jó, hogy valóban engem látnak viszont a képernyőn, ettől is hiteles, amit csinálok” – mondja. Úgy látja, műsorvezetőtársa, Dezső figurája azért is működik, mert a kamerán kívül végzett munkája és megszerzett tudása ugyancsak hitelessé teszi.

Nem Dezi az egyetlen a csapatban, aki a fiatalságot képviseli: ahogyan Ernő mondja, 30 év alatti vágókat is alkalmaznak, részben éppen azért, hogy a közösségi médiában alkalmazott, friss, korszerű formai fogások köszönjenek vissza a RomaPlay műsoraiból is. Terveznek további fiatalokat is bevenni a kollégák közé, de ez még a jövő zenéje.

Általában is fogas kérdés, hogy egy független médium miből tudja fizetni a munkatársait, de az autonóm működést kiemelten fontosnak tartó kisebbségi csatorna számára különösen nehéz megtalálni a fenntartható működési modellt. A RomaPlaynek a kezdőlökést két nagybefektető és pályázati források adták meg, de eltökélt szándéka az alkotócsapatnak, hogy két éven belül költségeik 70-80 százalékát nézettség generálta bevételek fedezzék. A csatorna finanszírozásának része az is, hogy egyéb, a médiapiacon vállalt munkáikból származó jövedelmeiket „visszaforgatják” a RomaPlaybe: „A saját pénzemet ilyen szempontból beletoltam ebbe” – mondja Ernő. Nagy álma a stábnak, hogy két év múlva a RomaPlay ne másod-, harmad- vagy negyedállásuk legyen, hanem büszkén mondhassák majd: „Na, én itt dolgozom.”

Az RSK mutatta az utat

Ahogyan a RomaPlay alapítói saját krédójukban is megjegyzik,

a magyarországi romák mind a hagyományos, mind a közösségi médiában elvétve találkoznak olyan tartalmakkal, amelyek kifejezetten az ő véleményüknek, látásmódjuknak, problémáiknak adnak teret.

Mielőtt az új műsor készítőit arról faggattam volna, hogy ők pontosan hogyan kívánnak ezen változtatni, arra voltam kíváncsi, hogy milyen hasonló kísérleteket tartanak az előképeiknek, azaz milyen újságokat, csatornákat, rádió- és tévéműsorokat, internetes adásokat tudnak felidézni akár az ó-, akár az újmédiás környezetből, amelyek részben vagy egészben ugyanezt a hiányt igyekeztek pótolni.

Itt először ez érettebb ifjúságra, Dezsőre és Ernőre sandítottam, akik nem okoztak csalódást: csak úgy sorolták a rendszerváltást követő évtizedekből a címeket: elhangzanak a Rom Som, Amaro Drom (utóbbi, ahogyan Dezső is megjegyzi, jelentette az igazi áttörést a hazai roma újságok történetében), Cigányfúró periodikák nevei. Ezek ugyanakkor korlátozott eléréssel rendelkeztek, jellemzően a nagyvárosi, fővárosi értelmiségi romák olvasták őket. A közszolgálati tévé Patrin nevű romamagazinja már sokkal szélesebb közönséget is elért, majd ugyancsak a 90-es évektől jött az ország első, teljesen önállóan működő cigány közösségi rádiójaként induló, budapesti frekvencián és interneten hallgatható Rádió C, amely a folyamatos finanszírozás nehézségek miatt 2011-ben szűnt meg.

Ugyan a Roma Sajtóközpont munkatársai a mainstream offline médiába írtak, de az RSK nélkül bizonyos ügyek nem kaptak volna figyelmet, illetve teljesen más fénytörésben jelentek volna meg.

„Az RSK létezése hatott magára az újságíró-társadalomra, arra, hogy milyen kifejezéseket használunk, hogy beszélünk témákról, hogyan ábrázolunk cigányokat, hogyan ábrázolunk helyzeteket. Ez iskolateremtő időszak is volt, mert a Roma Sajtóközpont tudatosan elkezdett olyan módon kommunikálni, helyzeteket leírni, hogy a nyomor hangsúlyozása helyett az emberi méltóság megőrzésére helyezte a hangsúlyt. Kijelölte azt az irányt, ahogyan emberekről és témákról mi is beszélünk ma”

– véli Dezső.

A tízes években jött a Facebook-oldalként, majd Youtube-csatornaként ugyancsak közösségi médium formájában induló Dikh TV, amely Magyarország első roma szórakoztató tematikájú televíziós kábelcsatornájává nőtte ki magát.

Dezi a Mércén is többször idézett, öt roma értelmiségi és aktivista által készített Ame Panzh műsoráért lelkesedik, amely a 2020-as évek „terméke” már, és amely missziójában a legközelebb áll a RomaPlayhez. A Roma Szem műsorvezetője még azelőtt találkozott az öt fiatal közéleti beszélgetőműsorával, hogy Budapestre költözött volna, és máig nagyon szereti, amit képviselnek. A Dikh TV kezdeti időszaka, később pedig az Ame Panzh jelezték: az internetes média korszakával az önreprezentáció is új szintre tudott lépni: ma már viszonylag alacsony belépési küszöbbel lehet műsorokat készíteni és eljutni a közönséghez, a többségi társadalom intézményei felől érkező elvárások, direktívák nélkül. Az Ame Panzh és a Roma sajtóközpont mellett Dezi számára a Romaként.podcast, Horváth Zsolt műsora és Független Színház Magyarország színházi előadásai jelentik a kortárs roma reprezentációt.

Hova kerültünk?

A széles tömegek szemében ma még mindig a Dikh TV a legismertebb roma médium. Ahogyan Ernő meséli, ott a Telepjáró stábjával maguk is megtapasztalták, hogy bár a kábelszolgáltatók kínálatába kerülve a csatorna fő iránya a zenei és szórakoztató tartalmak sugárzása lett, eleinte voltak kísérletek szeriőz tartalmak gyártására is (ennek keretében fejlesztették ki a Telepjáró koncepcióját is). A RomaPlay főszerkesztője ma úgy látja, ezek főleg költséghatékonysági szempontokból kerültek ki a csatorna kínálatából, bár a Telepjárót speciel sokan nézték: az AGB Hungary mérései alapján előfordult, hogy másfél-két százalékos közönségrészesedést is le tudott harapni a „nagyok” tortájából. Mindezzel együtt a Telepjáró valószínűleg nem illeszkedett a kereskedelmileg motivált médialogikába.

2022-től aztán a Dikh TV műsoráról tizenegynéhány adás után lekerült Telepjárónak a Partizán Youtube-csatornája adott otthon. Az új helyen egy sor kihívással szembesültek.

A Telepjáró koncepciója eleve az volt, hogy romákat érintő és érdeklő, de a többségi média által elhallgatott ügyekkel foglalkozzon. Emellett etikus, de szubjektív vonalat vigyen: bemutatva a megkérdezettek álláspontját, de határozottan állást foglalva a kirekesztettek mellett.

„A Partizánon aztán olyan közösségbe kerültünk, ahol nem feltétlenül romákhoz kellett szólnunk; egy olyan csatornára, amelynek többségében nem roma, és leginkább nagyvárosi értelmiségi nézői vannak – még ha az átlagosnál valószínűleg a romák irányába nyitottabbak is. Egy ilyen milliőbe nehéz áthozni egy olyan műsort, ami egy roma közösségnek lett kitalálva, ráadásul kábeltelevízióra, miközben az alapszemléletet, tudást és az alkotói csapatot nem akartuk elengedni”

– mondja a RomaPlay főszerkesztője. Mindez hatással is volt a készítők munkájára szerinte. Ő ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem a Partizán szerkesztői helyeztek rájuk ilyen típusú nyomást, hanem adásról adásra szembesültek azzal, hogy olyan nyelvezetet és keretezést kell használniuk, amire a többségi közönség is fogékony.

„Ennél a közönségnél jobban működött az, hogy, »betöltetlenek a háziorvosi praxisok«, mint az, hogy »a cigányok nem jutnak orvosi ellátáshoz«, pedig ugyanarról a jelenségről van szó. Két-három adás lement, mire rájöttünk erre”

– magyarázza Ernő.

Roma Szemmel

A partizános időszak tanulsága tehát, hogy bár jelentős ismertséget hozott a műsornak a „vendégplatform”, a saját csatornán működés kevesebb kompromisszummal jár.

Ugyanakkor a RomaPlay is akar szólni a nagyvárosi közönséghez – teszik hozzá a stáb tagjai gyorsan, jelezve, hogy

az új csatorna küldetésébe is beletartozik a többségi társadalom szemléletének formálása, csupán itt kevésbé kell egy kész helyzethez adaptálódniuk, s maguk alakíthatják a platform stratégiáját.

Pontosan ezért kezdték az új műsorok készítését a Roma Szemmel – a Telepjáró folytatása mellett –, mert ettől remélik a nagyobb közönség megszólítását. Dezsi és Dezi beszélgetései a mainstream közéleti média hullámaira próbálnak felülni, de roma nézőpontból keretezik azokat: mit mond a cigányságnak a BKK-rendészet megszavazása? Mi a romák véleménye arról, hogy az Iványi-féle iskolák sokat tárgyalt bezárása többségükben roma gyerekeket érint? Hogy a VIII. kerületi választási kampányban nagy jelentőséggel bíró Diószegi utcai kilakoltatások érintettjei javarészt romák? Hogy az országos közvéleményt a kegyelmi ügy óta – amely miatt Dezi a Roma Női Hálózattal kint is volt tüntetni az utcán – kiemelten érdeklő állami gyermekvédelemben több a roma gyermek, mint a nem roma? Hogy az ukrajnai menekültek tömeges kilakoltatásainak áldozatai közt rengeteg a roma? Hogy Pokol Béla volt alkotmánybíró a „cigányság magával hozott IQ-járól” elmélkedik? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések sokaságát feszegetik az adások.

Miközben ezeket a témákat kellő könnyedséggel, hétköznapi nyelvhasználattal igyekeznek emészthetővé tenni a nézőknek, abban a regiszterben teszik ezt, amelynek „cölöpjeit” a Roma Sajtóközpont „verte le”: „Miközben itt lazáskodunk, vagy próbálunk lazának tűnni, valamiféle nyelvi-közéleti kommunikációs edukációt is igyekszünk megvalósítani” – teszi hozzá Dezső. Ez pedig azért lehetséges, mert az RSK műhelyének évtizedes tapasztalata kijelölte számukra, hogy hogyan érdemes beszélni ezekről a kérdésekről. Dezi sietve hozzáteszi: ő nem azért használ tudatosan kifejezéseket, hogy az RSK-veterán Ernőnek mint főszerkesztőnek megfeleljen, hanem belülről fakadó, önazonos a kommunikációjuk Dezsővel.

A közéleti kérdésekben alkotott véleményük is sokszor egyezik, amire humorosan azt mondják, vitatkozhatnának azért kicsit többet is, legalább a drámai feszültség kedvéért, mert az jót tenne a műsornak. Ernő szerint így is átjön a képernyőn, hogy különböző személyiségek, s hogy más szakaszában járnak az életüknek: „Tök jól ki tudják egymást egészíteni, meg hát remélem, hogy egyre többször lesznek vitás helyzetek is, mert attól működik a műsor.” A generációs különbség egyébként az adásmenet szerkesztésénél is hasznára válik a stábnak: Dezi aktivitása a Tiktokon, illetve roma fiatalok különböző Messenger-csoportjaiban sokat hozzá tud tenni a témák kiválasztásához.

Most tehát ezzel a két műsorral igyekszik bekerülni a köztudatba a nagy terveket szövögető RomaPlay. Ernő azt mondja, a költségvetésük alapján jelenleg nagyjából 6-8 hónapra látnak előre, ami szerinte elég lehet ahhoz, hogy megvessék a lábukat.

Ha sikerül fenntarthatóan üzemeltetni a RomaPlayt, rengeteg ötlet és formátum vár majd megvalósításra: roma hősökről lesz sorozatuk egy projekt keretében; szeretnének interjúkat készíteni közismert emberekkel a fent sokat tárgyalt roma szempontok és keretezés hangsúlyozásával; idővel olyan embereket is bemutatnának, akiket még nem feltétlenül ismer a nagyközönség, de fontos, értékes munkát végeznek a roma társadalom szempontjából. Szeretnének hírháttérszerű, magyarázós műsort is készíteni, de az is felmerült, hogy a romákkal kapcsolatos sztereotípiák cáfolatával foglalkozó tartalom is külön formátumot kaphat egyszer.