„Hányan távoztak a gyermekvédelemből a 2024. július 01-től bevezetett kifogástalan életvitel ellenőrzés következtében?”

– állt a DK-s Földi Judit képviselő írásbeli kérdésében, amelyet a gyermekvédelmi rendszerért felelős Belügyminisztériumnak címzett csütörtökön.

Pintér Sándor belügyminiszter helyett Rétvári Bence államtitkár válaszolt. A miniszterhelyettes a kormány áldozatos gyermekvédelmi munkáját hosszan méltatta válaszában. Ezen felül részben már közölt adatokat, részben apróságnak beállított, valójában feltételezhetően aggodalomra okot adó számokat közölt a gyermekvédelemből távozók arányáról.

„Felhívom a figyelmét, hogy a javítóintézetekben, valamint az állami fenntartású gyermekvédelmi intézményekben dolgozó vezető pszichológiai alkalmasság vizsgálata [sic!] során a 273 fő vezető közül két fő minősült alkalmatlannak, amely vezetői megbizatásuk visszavonását eredményezte, azonban egyik esetben sem szexuális deviancia [sic!] volt az alkalmatlan minősítés oka. További 6 fő vezető esetében feltételes alkalmasságot állapítottak meg, így esetükben megismétlik a vizsgálatokat”

– közölte többek közt Rétvári.

A fenti adatokat már korábban is megismerhettük, és önmagukban nem is tűnik ijesztő mértékűnek az intézményvezetői felmentések aránya. Ugyanakkor, mint arra a lapunknak nyilatkozó Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SZMME) elnöke felhívta a figyelmet, éppen a napokban derült ki, hogy szeptemberben mentettek fel egy gyermekotthon-vezetőt, mert bántalmazhatott egy rábízott gyereket:

„Érdekes, hogy annak ellenére, hogy alig találtak alkalmatlan vezetőt, épp a fóti gyermekotthonnal kapcsolatban jelent meg hír a napokban, hogy fel kellett menteni a vezetőt bántalmazás miatt. Ennyit az alkalmasságról. Jelen pillanatban az új dolgozók felvételének egyik legfontosabb akadálya, hogy nincs elég pszichológus az alkalmassági vizsgálatok elvégzéséhez, így hiába van jelentkező az üres álláshelyekre, hónapokig nem tudják azokat betölteni.”

Az államtitkár által közölt adatok tehát a legjobb esetben is csak részben alkalmasak tehát a probléma mélységének értelmezéséhez, persze ehhez kellett az is, hogy Földi Judit képviselőnek meglehetősen általánosan sikerült megfogalmaznia kérdését.

Rétvári másik érdemi adatközlése az összes államilag foglalkoztatott gyermekvédelmi dolgozó köréből számítja ki a felmondottak arányát, így viszonylag kicsi, 1,4 százalékos arány jön ki azokra, akiknek azért szűnt meg a jogviszonya, mert nem járultak hozzá a legszemélyesebb magánügyeik állami ellenőrzéséhez:

„Ami a kifogástalan életvitel ellenőrzéseket illeti, a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2024. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Módtv.) hatályba lépése és a nyilatkozattételi határidő közötti időszakban a 12 257 foglalkoztatott mindössze 1,4%-a nem adta hozzájáruló nyilatkozatát a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez. A törvény hatályba lépése óta a nyilatkozattételre rendelkezésre álló határidőig a munkatársak kevesebb, mint 5%-a kérte jogviszonyának megszüntetését. E körbe azok a munkavállalók is beletartoznak, akik egyéb okból kérték felmentésüket. A nevelőszülők a nevelőszülői összlétszámhoz viszonyítva mindösszesen 2%-ban érintettek a jogviszony megszűnésekben”

– így az államtitkár, aki azért a nevelőszülők csoportjára vonatkozó adatot is közli. Ugyanezeket az arányszámokat adta meg a minisztérium szeptemberben hasonló képviselői kérdésekre, hozzátéve, hogy „eddig” ennyi volt a távozók száma, fontos ugyanakkor, hogy ezúttal lezárult folyamatként kommunikált a tárca az életviteli vizsgálat időszakával egybevágó felmondásokról.

Meleg Sándor szerint a kicsinek tűnő számok azonban a valóságban súlyos problémákhoz vezethetnek:

„A kifogástalan életvitel vizsgálattal kapcsolatban a teljes létszámhoz viszonyítva valóban kevesen mondtak fel, azonban az eddigi erős munkaerőhiányt ez is sok helyen kritikusan fokozta. Amikor nevelőszülőből is jelentős hiánya van, a 2% is sok, ráadásul a nevelőszülők körében még most zajlanak a vizsgálatok mind a kifogástalan életvitel, mind a pszichológiai alkalmasság területén, szóval ezek még nem végleges adatok.”

Mint arról többször is beszámoltunk, a kormány év eleje, tehát a felmentési botrány óta kétségbeesetten gyors törvénykezésbe kezdett, a gyermekvédelmi rendszer súlyos hiányosságainak ellensúlyozására. A törvényalkotási láz, bár valóban a helyzettel való kiemelt foglalkozás látszatát keltette, számtalan szakértő és szervezet szerint éppen csak a problémák megoldására nem volt jó. A kormány által bevezetett megfigyelési törvény, vagyis a gyermekvédelemben dolgozó nevelőszülők átvilágítása a egy sor felmondáshoz vezetett, az intézményvezetők alkalmassági vizsgálata a Mércének nyilatkozó szakértők szerint nagyjából semmire sem jó, de nincs is megfelelő számú szakember egyik esetben sem, aki elvégezné ezeket.

A Gyermekjogi Civil Koalíció október elején kiadott nyilatkozata is hangsúlyozza, hogy a gyermekvédelem problémáit csak szaporítani sikerült az átgondolatlan szabályalkotással:

„(…) A közelmúltban hatályba lépett gyermekvédelmi jogszabály-módosítások alkalmazása során súlyosan sérültek a gyermekvédelmi szakemberek és a nevelőszülők (valamint közeli hozzátartozóik) alapvető emberi jogai, így különösen az emberi méltósághoz való jog, magánélethez való jog, valamint személyes adatok biztonságához fűződő jog. Emellett az is nyilvánvalóvá vált, hogy az intézkedések hatására a gyermekvédelem aktuális égető problémái sem oldódtak meg, sőt, tovább eszkalálódtak a gyermekvédelmi szakemberek és nevelőszülők aggasztó mértéket öltő pályaelhagyásával. (…)”

A gyermekvédelem általános helyzetéről, és azon belül is a gyermekvédelmi gyámok egyre kilátástalanabb küzdelméről nemrég interjút közöltünk, amelyben egy gyám részletesen bemutatta az intézményrendszer súlyos hiányosságait.