Kedves Olvasó!

Az elmúlt héten láthattad a Mérce felületein, hogy felkerült oldalainkra a bajométer: minimum 10 millió forintra van szükségünk ahhoz, hogy biztosítsuk kiadásainkat év végéig. Az idén is eljött ez a pillanat, amikor hozzátok fordulunk, mert elfogytak a tartalékaink, és a fennmaradásunk a tét.

Talán már arról is értesültél, hogy azt szeretnénk, ha ez az év fordulópont lenne a „történelmünkben”, és annyi havi támogató csatlakozna hozzánk, hogy nem kellene újra meg újra a csőd veszélyével szembesülnünk. Bár az elmúlt hónapokban már több mint kétszázan álltatok mellénk havi adománnyal, a cél még messze van, és hullámvölgyekkel teli az út.

Tudjuk jól, nemcsak a Mérce van bajban. Körülöttünk összeomlóban a közszolgáltatások, a klíma, és ennek legnyilvánvalóbb jele, az időjárás, de a helyreállítható európai béke illúziója is… Sok nélkülözhetetlen munkát végző szervezet küzd a túlélésért, miközben a valóságtól egyre elrugaszkodottabb, önkényes hatalom gazdálkodik közös javainkkal, kevesek érdekében. És ahogy a nyár utolsó hetei újra igazolták, kegyetlen közönnyel a legkiszolgáltatottabbak felé. Akkor miben bízhatunk?

Mi hiszünk benne, hogy főként egymásban, mert – ha néha meg is felejtkezünk róla – közös történelmi tapasztalatunk, hogy együtt képesek vagyunk felülkerekedni, és átformálni a világot, még a legrettenetesebb körülmények ellenére is.

Ahogy abban is bízunk, hogy rátok is számíthatunk, ha a Mérce jövője a tét. És most erről van szó, ha nem tudjuk összegyűjteni ezt az összeget, nem tudjuk folytatni a munkánkat.

Belegondoltál már esetleg, hogy mi az egyedi vagy értékes a Mércében? Mi az, ami miatt érdemes feljönni az oldalunkra, miért érdemes még akkor is támogatni ezt az újságot, ha minden kiadást meg kell fontolni? Mi az, ami igazán hiányozna a hazai nyilvánosságból, ha ez a platform eltűnne? A kérdés most nemcsak elméleti, mert ha nem sikerül összegyűjtenünk október végéig 10 millió forintot, ez a sors vár ránk.

Mi időről-időre feltesszük ezt a kérdést magunknak, és újra meg újra emlékeztetjük is magunkat, hogy a magyarországi médiatér egyik legszabadabb lapjánál dolgozhatunk.

Sokszor leírjuk, de mélységében is érdemes belegondolni: egy demokratikus szerkesztőség, amely nem függ sem tulajdonostól, sem gazdasági vagy politikai szereplőktől, sem reklámbevételektől, csupán olvasóitól, hazai és nemzetközi viszonyok között is nagyon szerencsés.

Igaz, ráférne minimum egy festés az irodánkra, és jó néhány emelés a béreinkre, minden kiadást meg kell fontolnunk, de – és ezért elképesztően hálásak vagyunk – az a szabadság, amelyet ti, az olvasóink és támogatóink biztosítotok számunkra, óriási kincs, szinte privilégium.

Bár erre törekszünk, azt nem állíthatjuk, hogy minden nap a legjobbat hozzuk ki a lehetőségeinkből. De azt igen, hogy a Mérce ma is azon ritka lapok egyike, amelyek nyíltan felvállalják értékeiket.

Nemcsak rámutatunk a társadalmi igazságtalanságokra, és felfejtjük az uralkodó (világ)magyarázatok ellentmondásait, de akkor is kiállunk az egyenlőség és a testvériség eszméi mellett, amikor sokan inkább sutba dobnák őket.

És végül, a jobb napjainkon, arra is képesek vagyunk, önkéntes szerzőink és szövetségeseink támogatásával, hogy beszámoljunk az igazságtalanságok elleni lázadás ezer formájáról, és segítsünk elképzelni jobb világokat. Szolidáris, kritikus és lázadó. Ezek a legfőbb értékeink – és a szabadságunk.

Ezek védelmében kérünk most, hogy ha teheted, támogass bennünket te is, havi rendszeres összeggel, vagy egyszeri adománnyal, hogy össze tudjunk gyűjteni 10 millió forintot, és folytathassuk a munkát. Veletek együtt, szabadon.