A hatalomba készülő volt elnök, Donald Trump Orbán és környezete szerint a „béke embere” Ukrajnában. A Republikánus Párt belső köre által írt cikk arról, mi lehet a terv abban az esetben, ha Trump hatalomra kerül novemberben, ennek a reménynek szinte teljesen ellentmond.

A Republikánus Párt viharos előzményekkel kísért jelölőgyűlése után érdekes cikket publikált két, a párt külpolitikáját irányító szerző a Wall Street Journalban. Mike Pompeo, aki nem csupán Donald Trump elnökjelölt volt külügyminisztere és a CIA volt igazgatója, de jelenleg is legfőbb embere külügyekben Mark Urban ismert jobboldali-neokonzervatív stratégával együtt vázolt fel egy ajánlatot arra az esetre, ha a botrányhős Trump novemberben ismét négy évet kap az Egyesült Államok élén.

Aki viszont abban reménykedik, hogy Trump szavaihoz méltóan „egy nap alatt békét kötne” az Ukrajnát megtámadó Vlagyimir Putyinnal, az a cikk alapján alaposan csalódni fog. Pompeo és Urban ugyanis lényegében eszkalációs stratégiát kínál fel a háborúzó Oroszországgal szemben.

A cikkben ismeretett terv nagy vonalakban igazodik  Trump gyűléseken és nyilatkozatokban elmondott szavaihoz. Így arról beszél, „azonnali békekötés” következhet be a jelenlegi orosz-ukrán háborúban. Az ördög a részletekben rejlik, ugyanis ez után az ajánlat után egy olyan „békét” vázolnak, amely lényegében felkészülés egy új, nagyobb háborúra Moszkvával szemben. A valóságban a Trump kampányszakértői által összeállított, júniusi terv szerint a feltétel nélküli, Ukrajnának nyújtott segélyek azonnali befagyasztásával kényszerítenék rá Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt a tűzszüneti tárgyalásokra.

Eközben Trump megválasztása esetén közölné Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, hogy „ha nem lesz béke, turbófokozatra kapcsol” az Ukrajnának küldött hadisegély. A terv lényegi és kétséges része, hogy mindez majd elrettenti-e Putyint annyira, hogy katonai akció helyett diplomáciai megoldásokat fog keresni. Ehhez a tervhez kapcsolódhat a Wall Street Journalban publikált írás is amely szerint a szerzők által javasolt Ukrajna-politika a következő, főbb pontokból állna. 

1. „Szabadjára engedni az Egyesült Államok energetikai lehetőségeit” – ez egyszerűen arra utal, hogy Pompeo és Urban szerint a geostratégia kulcsa az, hogy az amerikai olaj- és földgázkitermelés mértékét a környezetvédők és akár a helyi lakosok tiltakozása ellenére is drasziktusan meg kell növelni a minél nagyobb globális hatalom hátteréül.
2. „Valódi szankciók” Oroszország ellen: a béketerv egyik legérdekesebb része, hogy a két republikánus stratéga még keményebb szankciókat javasolt orosz politikai vezetők és oligarchák ellen, mint amik már a Demokrata Párt és az EU vezetésének politikája szerint érvényben vannak. „Az amerikai Pénzügyminisztérium (Treasury) például kivételt tesz [a szankciók során] az olyan orosz bankokkal, amelyeknek tranzakciói az energetikai szektorhoz, energia előállításhoz kötődnek. Ez pedig a Kreml háborús gépezetének a legfontosabb bevételi forrása.” Pompeo és Urban tervének ez a része meglepetésre leginkább Bernie Sanders baloldali amerikai szenátor elképzeléseihez áll közel, aki szerint nem az orosz átlagembereket, hanem Putyin közvetlen környezetét és az orosz hadiipart támogató bevételeket kell szankciókkal célozni. Ha viszont a javaslatból a Trump-kormány alatt megvalósulna bármi, az nagyon súlyosan érintene olyan magyar cégóriásokat mint a Mol és az OTP, akiknek fontos kapcsolataik vannak az energiaszektorban aktív orosz bankokkal.
3. Megerősíteni az USA „védelmi iparát”: az amerikai hadiipar már a jelenlegi Kongresszus alatt is a szövetségi költségvetés abszolút nyertese. Korábban is sokkal több támogatást kapott, mint az egészségügyi vagy szociális szektor — vagy akár a Külügyminisztérium alá tartozó diplomácia –, a legutóbbi költségvetésben pedig még ezen is sikerült nagyon sokat emelni. Joe Biden és kormánya döntése alapján a 2024-es költségvetési évre összesen 886 milliárd dollár jut majd a Pentagonnak. Az összeg amellett emelkedett, hogy a Védelmi Minisztérium 2023 novemberéig sorozatban hat éves, pénzügyi belső vizsgálatot bukott el, tehát a számukra juttatott adófizetői pénztömeggel nem tudott elszámolni. Pompeo terve mindezek ellenére a hadiipari megbízások számát növelné meg eddig az amerikai történelemben nem látott mértékben. Ráadásul a volt külügyminiszter és szerzőtársa itt el is árulják magukat: már nem kifejezetten az Oroszország elleni fellépésről szól ez a programpontjuk, hiszen azt írták: „Oroszország gazdasága kisebb, mint Texas államé. De nem engedhetjük, hogy Kína utolérje vagy meg is előzze az USA-t”.
4. „Élesszük újra a NATO-t”: ez az ajánlat szűkszavú, de kíméletlen: miközben sok európai gazdaság jelenleg is küszködik azzal, hogy a Trump által legutóbb előirányzott, éves, GDP-arányos 2 százalékos védelmi kiadásokat megteremtse, Mike Pompeo és Mark Urban egyenesen azt javasolja, az európai NATO-tagok GDP-jének 3 százalékát követelje meg az Egyesült Államok mint védelmi kiadásokat. Ez egyet jelentene Európa teljes, a hidegháború elején jellemző remilitarizálásával. Ahol pedig több lenne a fegyver és a katona, valamint a hadianyag, ott annak is nagyobb lesz az esélye, hogy azokat be is kell vetni, hiszen az ellenségek az eszkalációs lépéseket nem nézik el csak úgy.
5. 500 milliárd dolláros hadi kölcsönbérleti alap létrehozása Ukrajna számára: miközben névleg a tervezet előirányozza az oroszokkal szembeni tűzszünetet Kijev számára, ezért cserébe olyan brutális hadikölcsön-szerződést kapna, amit az Egyesült Államok a második világháború óta nem tett még lehetővé senkinek. Az akkor a Szovjetunió számára indított „lend–lease” mintájára Ukrajna hitelre kapna ennek a keretösszegnek az értelmében minden hadianyagot és eszközt, ami hadseregét egyik napról a másikra ütőképessé tenné – egy újabb háború céljából. Ugyanakkor az amúgy is államcsőd-közelben lévő Ukrajnát reménytelen mértékben adósítaná el a nyugati pénzintézetek és nemzetközi szervezetek valamint az USA felé mindez. Ez volt amúgy Pompeo tervének a legtöbb korrupciót felvető pontja is. Ahogyan arról a Quincy Intézet honlapja beszámolt: a Wall Street Journal „elfelejtette” megemlíteni ennél a pontnál, hogy Mike Pompeo esetében komoly összeférhetetlenség merül fel: a potenciális hitelező hadiipari cégekben ugyanis a volt miniszternek komoly érdekeltségei vannak. Egyvalaki tehát mindenképpen jól járna a tervvel, még ha az a háború szélére is sodorná egész Európát: ez pedig maga Mike Pompeo.

• Minden korlátozást meg kell szüntetni arra nézve, hogy Ukrajna hadserege milyen típusú fegyvereket kaphat meg az Egyesült Államoktól: ez talán a javaslatcsomag legszélsőségesebb pontja. A gyakorlatban azt jelentené, hogy a kölcsönbérlet értelmében akár az amerikai hadiflotta, sőt a nukleáris arzenál egyes elemei is az ukrán hadsereghez kerülhetnének a jövőben. Pompeo és Urban érvelése szerint „mindezek után Mr. Putyinnak meg kell majd értenie, hogy a háborút be kell fejeznie.” Kérdés, az orosz elnök eddigi döntései alapján milyen esély van arra, hogy enged, amennyiben az amerikai „héják” egyenesen visszaigazolják NATO-val kapcsolatos súlyos félelmeit?

A terv rövid ismertetéséből is kitűnik tehát, Mike Pompeo esetleges következő, Trump által szentesített kormányzati szerepéhez képest Joe Biden jelenlegi kormánya apró vásári bunyót szervezett csak Kelet-Európában.

Orbánék persze nem szívesen beszélnek arról, hogy ő és neokonzervatív köre továbbra is abszolút befolyással rendelkeznek a Republikánus Párton belül. Pompeo minisztersége alatt Trump 2019 szeptemberében nagy részben az ő befolyására mondta fel egyoldalúan az orosz-NATO, nagy- és közepes hatótávolságú raktétatelepítéseit tiltó, még Gorbacsov és Ronald Reagan által 1987-ben ratifikált INF-szerződést, valamint később a nukleáris fegyverzet kölcsönös bevizsgálására lehetőséget adó START-szerződéseket. A svájci nukleáris arzenál-szakértő, Pavel Podvig már megemlítette, ennek a szerződésnek a felmondása az egyik fő ok lehetett, ami Putyin agresszív lépéseihez vezetett: előbb 2021 márciusában szervezett demonstratív összhaderőnemi gyakorlatot Ukrajna határánál, majd 2022 februárjában meg is szállta Ukrajnát, miután Biden és kormánya már sikertelenül próbálta a helyzetet rendezni – és például az INF-szerződés sem állt helyre. Pompeo pedig befolyását azóta sem veszítette el. A júniusi republikánus jelölőgyűlésen, Milwaukee-ban például a Trump előtti utolsó felszólaló megtisztelő helyét kapta meg. Mindez arra utal, hogy Mike Pompeo és köre jelentős szerepet játszhat majd abban az esetben, ha Donald Trump ősszel győz és kormányt kell alakítania.

Nem éppen a magyar kormány „nagy stratégiájának” megfelelően alakul tehát az amerikai helyzet.