Ha az őszi betakarítások sikeresek lesznek, akkor is több mint 21 millió ember fog élelemhiánnyal küzdeni, több mint százezren pedig éhezni fognak Szudánban, írja az ENSZ által készített legutóbbi élelmiszer-biztonsági felmérés alapján a The Conversation oldal.
A tavaly áprilisban kezdődött, egyre nagyobb területre kiterjedő és súlyosbodó konfliktus újabb fázisaként Szudán hatalmas élelmezésbiztonsági válsággal néz szembe. A június 27-én közzétett legújabb helyzetjelentés szerint a 47,2 milliós lakosság több mint fele akut élelmiszerhiánnyal küzd.
18 államból 10-ben a helyzet katasztrófa közeli, mintegy 755 000 ember az éhhalál küszöbére került.
A legsúlyosabb a helyzet Nagy-Dárfúr, Nagy-Kordofán, Gezira államok és a fővárosi régió, Kartúm egyes részein, melyek a harcoknak is leginkább kitett területek.
Tízmillió menekült
A katonai vezetők, militarizált szabadcsapatok összecsapásai miatt állandó válsággal küzdő, az évtizedek óta szított etnikai konfliktusok megtépázta, valamint természeti katasztrófák sújtotta nyugat-afrikai országban azonban nem pusztán az újabb élelmiszerkrízissel kell szembenézni, hanem a menekültek problémájára is mihamarabbi megoldás lenne szükséges.
Az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHCR szerint Szudánban mintegy 10 millió belső menekült él.
Ezt már a szudáni válságnak hosszabb cikket szánó Guardian írja. A ma megjelent riport szerint a háború kezdete óta több mint 7 millióan voltak kénytelenek elhagyni a lakhelyüket, közülük mintegy 4 millióan gyerekek. Az ő kitelepítésük pedig a válságfolyamatokat tovább mélyíti. Az UNICEF helyi szakemberei megállapították, hogy a gyermekek betegségekkel küzdenek, közülük közel kilenc milliónyian akut élelmiszerhiánnyal küzdenek.
A tízmillió menekült közé tartozik az a több mint kétmillió ember is, akik a szomszédos országokba távoztak: elsősorban Csádról és Dél-Szudánról van szó, őket követi Egyiptom és Etiópia.
Az etnikumok harca helyett az „elitek” háborúja
Két polgárháború után, amelyek gyakorlatilag a független Szudán teljes történelmét átfogták (1955-72, 1983-2005), valamint az állam két részre szakadása (Dél-Szudán kiválására 2011-ben került sor) tavaly április 15-én újabb fegyveres konfliktus kezdődött a nemzetközi gazdasági-politikai szereplőknek mindig is kitett államban. A kartúmi puskalövéssel kezdődött újabb fegyveres összetűzés, amely kisvártatva a szudáni milíciák, félkatonai szervezetek és az ezektől nehezen elkülöníthető, de a Szudán vezetéséért felelős átmeneti kormányzó szuverén tanács hatókörébe tartozó katonaság területszerző háborújává vált, eddig a legszerényebb becslések szerint is 15 ezer életet követelt.
A szudáni történések azonban az ukrajnai háború és a gázai háború mellett képtelenek belekerülni a nemzetközi sajtóba, s ha mégis, úgy a beszámolók hajlamosak etnikumok („arabok és afrikaiak”) és törzsek háborúskodásaként leírni az eseményeket.
Holott a „természeti”, „erőszakkal terhes” etnikai konfliktus helyett érdemes inkább az elitek területszerző és kizsákmányoló harcáról írni.
Az egymással konfliktusban álló elitek úgy tudnak harcolni a személyes vagyonukért, hogy lefizetik a milíciákat és mozgósítják a patronázshálózatokat, melyeknek a kiépítésén nem ritkán évtizedeket dolgoztak. Az állam déli részén (nyugati hatalmak segítségével) bányászott olajból (erről lásd bővebben a Jacobin Dél-Szudánról szóló írását), a Nílus mentén termesztett gabonából, a délről érkező, Európába tartó menekültek munkájának kizsákmányolásából eredő vagyon pedig végül az állam, vagy az állam egyes részeinek birtoklása feletti területszerző háborúvá válik.
Szabadcsapatok és milíciák
Így volt ez most is. A háború első szakaszában Abdel-Fattáh Burháni tábornok, a szudáni átmeneti kormányzó szuverén tanács vezetőjéhez hű katonai egységek, a reguláris szudáni fegyveres erők (SAF) és a Mohamed Hamdán Daglo, más néven Hemedti tábornok, a tanács helyettes vezetője által vezetett félkatonai-milicista erők, a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) csaptak össze. A régre visszanyúló konfliktus legújabb eredője egy 2022. decemberi keretmegállapodásra vezethető vissza, amely a 2021 óta puccsal hatalomra jutott katonai junta távozását és az RSF katonaságba beolvadását célozta egy polgári (azaz nem katonai) kormányzat létrejötte érdekében.
Bár kezdetben az összecsapások Kártúmra koncentrálódtak, s az Oroszország támogatását élvező Hemedti tábornok gyors győzelmét ígérték, a konfliktus egyre terjedő, az egész régiót megrázó összecsapás-sorozattá vált. A háborúhoz kisvártatva több más helyi és régiós milícia csatlakozott, melyek eddig nem egyszer Burháni és Hemedti ellen harcoltak. Így júniusban al-Hilu a katonaság (SAF) ellen, júliusban a dárfúri harcokban részt vevő, a Szudáni Felszabadítási Hadsereget vezető Musztafa Tambúr pedig a katonaság mellett köteleződött el.
A változó intenzitású összecsapások lassan a fővároson túlra, a Nílus nyugati oldalára, majd pedig a termékeny dárfúri régióra is kiterjedtek, ahol szudáni arab csoportok a maszalitokat vették célba. Az ENSZ vizsgálata számos tömegsírt fedezett fel Dárfúrban, amelyekben maszalit civileket találtak.
Tavaly késő ősszel az összecsapások Gezira tartományra, az ország Kék és Fehér-Nílus között fekvő éléskamrájára is átterjednek. Ez pedig azt jelentette, hogy az eddig is belső konfliktusokkal, polgárháborúkkal és az éhínséggel küzdő Szudán még nagyobb szociális válságba kerül.
A béke esélye
Az Al-Dzsazíra beszámolója szerint az elmúlt hetekben Mohamed Hamdán Daglo RSF-e a délkeleti Sennar állam városait is elkezdte támadni, ahonnan június 24-e óta 136 ezer ember menekült el. Eközben folytatódnak a harcok az észak-dárfúri al-Fásir városban is, a szudáni hadsereg által a dárfúri régióban tartott utolsó fővárosban. Mint arról pár hete beszámoltunk, ebben a városban az utolsó kórház is bezárt.
Az újabb háborúnak egyelőre nem látszik a vége, a tűzszünet biztosítására tett több kísérlet is kudarcot vallott.
Bár a múlt szombaton Kairóban a rivális frakciók, a Demokratikus Blokk és a Taqaddum, részt vettek a megbékélési tárgyalásokon, a közös ülés gondolata elől elzárkóztak. A Demokratikus Blokk a hadsereggel szövetséges, míg a Taqaddumot azzal vádolják, hogy szimpatizál az RSF-fel.