A brit Liberty Steel ugyan végül felvásárolta az üzemet, de egyelőre nem sok problémát szüntetett meg a hányatott sorsú Dunaferrnél. A gyár Vasas-alapszervezete eredetileg először éves szinten 30 százalék, most negyedéves szinten 10 százalék alapbéremelést kér a brit tulajdonostól mivel „a dolgozók napi megélhetési problémákkal küzdenek”. Van-e esély erre az akár minimális emelésre is? A helyi szakszervezetet kérdeztük.

Sokat írt a Mérce az elmúlt években az egykori Dunai Vasmű kálváriájáról. A még 2019-ben beinduló történetben az eredetileg orosz és ukrán érdekeltségek csatája szövevényes és megoldhatatlan volt. Olyannyira, hogy végül az államnak kellett beavatkozni, és a gyárat elbarikádozó tulajdonos ellen jogi eszközökkel cselekedeni. Aztán jött a megmentőnek kikiáltott brit acélipari multicég, a Liberty Steel.

A Forbes rövid híre szerint viszont most velük vannak gondok. A gyár, amelynek szakszervezete továbbra is a Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti Szövetség, május 7-én sztrájkbizottságot alakított, miután tárgyalásaik a béremelésről és a kollektív szerződésről nem hoztak kézzelfogható eredményt.

Történt mindez annak ellenére, hogy tárgyalásokra sor került, és a szakszervezet az eredeti 30 százalékos alapbér-emelési követeléséből jelentősen engedett, immár csak 10 százalékos emelést akar elérni. A Liberty Steel ezzel szemben semmilyen alapbéremelést nem kíván bevezetni.

Sztrájkhangulat

A Vasas Dunaferr szakszervezeti szövetség vezetői kiemelték, számos újságcikk nem hangsúlyozta eléggé, eredeti, 30 százalékos alapbéremelési ajánlatuk a tárgyalások során egész évre vonatkozott, míg új ajánlatuk, amely 10 százalékos emelést kér, június-július-augusztusra megfogalmazott, negyedéves keretben valósulna meg.

A Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti Szövetség egy szakszervezeti tisztségviselője és Magyar Zoltán szövetségi elnök is azt hangsúlyozták a Mércének, a mintegy 3200 dolgozó négy éve nem kapott semmiféle béremelést a cégnél.

A mostani tárgyalásokon a céljuk az, hogy akármilyen konstrukcióban is, de az alapbéremelés 2024 folyamán megtörténjen, minden dolgozó esetén, alanyi jogon legalább havi 60 000 forint értékben. Minderről a Dunaferr DV Vasas szövetségi tanácsa döntött.

„Az elmúlt három évben a munkavállalók reálkeresete rettentően lecsökkent. Ezért együttműködési kötelezettségeinket betartva nyomást kell gyakorolnunk a munkáltatóra az emelés érdekében, hiszen a dolgozók már a napi megélhetéssel küzdenek. Igyekszünk minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy a helyzet változzon”

– kommentálta a jelenlegi helyzetet Magyar Zoltán.

A Liberty Steel a tárgyalásokon ezzel szemben azt tűzte ki célul a szakszervezet elmondása szerint, hogy az alapbéremelés helyett csupán kollektív szerződést kössenek. Ennek keretén belül ugyanis a munkáltatónak több lenne a mozgástere: csupán teljesítményalapú béren kívüli juttatásokat adhatna, amelyeket a kollektív szerződés megkötése esetén kedvére variálhat, változtathat a dolgozók felé. Így például lehetősége lenne a norma emeléséhez kötni a juttatások mértékét.

A Vasas helyi szövetségének célja Magyar szerint ezért éppen az, hogy alapbéremelési konstrukció is része legyen a megállapodásnak, ezt ugyanis, amint odaadják, már nehezen lehetne elvenni.

Mivel éppen ez utóbbi kérdésben viszont a cég megmakacsolta magát, május 7-én a Dunaferr DV Vasas sztrájbizottságot szavazott meg, jelenleg ennek keretében május 30-ára, tehát csütörtökre várható az újabb egyeztetés, amikor is a cég és a szakszervezet az elégséges szolgáltatásról tárgyalnak. Mivel a kohóknak például éjjel-nappal működnie kell, ezért erre a minimumszolgáltatásra a Dunaferrnél speciális szabályok vonatkoznak.

Magyar viszont elmondta: a dolgozók elégedetlenek, a sztrájkhangulat pedig nagyon is jelen van közöttük.

Kínai megmentőkben reménykedik a cég

A brit acélmilliárdos, Sanjeev Gupta által birtokolt Liberty Steel az orosz és ukrán tőke 2022-es európai távozása után a legnagyobb uniós acélipari nagyvállalkozóvá vált, súlyosan érintik azonban a széndioxid-kibocsátás maximálásáról szóló EU-s rendelkezések, amelyek miatt a legtöbb EU-n belüli gyáruk nem tud rendes termelést folytatni.

A Liberty Steel tehát a termelés majdnem teljes leállásával indokolja az alapbér emelésének megtagadását is.

A sztrájkbizottság megalakításáról szóló első hírek pedig nem is a Vasastól származnak, azok tőlük függetlenül jelentek meg az EconomX gazdasági portálon. A portál az ügyben akkor megkereste a Liberty Steel-t is. Részükről Ajay Aggarwal, a társaság európai regionális vezetője megerősítette azt, hogy sztrájkbizottság alakult. Kontextusként ő hangsúlyozta, a dunai acélgyártás Dunaújvárosban szinte teljes mértékben áll, a hengerművek és a kokszoló kivételével:

„A kormányzat támogatásával újraindítottuk a hengerműveket, részletes tervet dolgoztunk ki az üzem kereskedelmi teljesítményének javítására, és biztosítottuk, hogy munkavállalóink továbbra is rendesen kapják a fizetésüket. Ez nemcsak az itteni több ezer munkahelyet őrizte meg, hanem segítette egész Dunaújváros közösségét, és az ellátási láncunkban dolgozókat is.”

Aggarwal hangsúlyozta, a kormányzati támogatás szükségességét az európai uniós acélpiac nehéz helyzetével indokolta. Elmondta, az Európai Unió széndioxid-kvótái és zöldpolitikája miatt a rendkívül magas szén-dioxid kibocsátású acélipar az unió területén belül továbbra is teljesen áll, az acélipari termékek éppen ezért a kvóták által nem sújtott, nem EU-tagállamokból érkező behozatal útján jutnak el az EU-s piacra, ezzel viszont csak a nagy szennyező államok járnak jól. Éppen ezért a Liberty vezetője közölte, anyagi problémáik vannak, amelyekre nem kínálkozik rövid távú megoldás. 

Elismételte azt is, Dunaújvárosban a terveik között egy „zöld acélüzem” és „zöld fejlesztési projekt” beindítása.

Ezzel kapcsolatban a Liberty a magyar kormány Kína vezetésével való, jó kapcsolatát, és Hszi Csin-ping kínai elnök nemrégi, budapesti látogatásának jelentőségét hangsúlyozta. Abban reménykednek, hogy Kínával sikerült megállapodni egy, az EU-s zöld szabványoknak már megfelelő elektromos ívkemence (EAF) beszerzését, hatástanulmányokat is készítettek elvileg a kemence beépítéséről és kihasználhatóságáról a dunaújvárosi kapacitás tükrében.

A Liberty Steel ráadásul a kemence behozatalára és telepítésére mint beruházásra a kínai  CITIC Bank által vezetett, Sinosure export- és hitelbiztosító társaság biztosít hitelt. Aggrawal azt már nem árulta el, pontosan mennyit. Ezekről a reformtervekről tehát továbbra is csak elvi részletek ismertek, miközben a több mint 3000 munkás helyzete nem tűr halasztást. Magyar Zoltán szerint követelésük már figyelembe veszi az európai acélpiac jelenlegi helyzetét is, de a Libertynek a súlyos helyzet megoldására végre lépnie kell.