Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón az RTL kérdésére beszélt a felsőoktatási dolgozók bérhelyeztéről. A csatorna arról kérdezte Gulyást, hogy nyújtanak-e egyszeri támogatást a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) számára, miután annak rektora levélben fordult a fenntartó Kulturális Innovációs Minisztériumhoz, amiben arról számol be, hogy forráshiány miatt a BME alapvető működése is veszélybe került. Gulyás Gergelyt arról is kérdezték, hogy az egyetem vezetője szerint a még állami fenntartásban maradt felsőoktatási intézmények azért kaphatnak kevesebb forrást, mert a kormány így próbálja őket a fenntartóváltás (az alapítványi modell) irányába tolni. A miniszter válaszában úgy fogalmazott:

„Tárgyalni fogja a kormány a felsőoktatási intézmények bér- és támogatási helyzetét a következő vagy azt követő ülésén, tehát ez közigazgatási államtitkári értekezleten már járt. Nyilván azon vagyunk, hogy a felsőoktatási intézményeknek segítsünk, azt azért szeretném hozzátenni a méltányosság kedvéért, hogy Magyarország az elmúlt két-három évben a felsőoktatásra fordított forrásait példátlan mértékben növelte, messze a legnagyobb mértékben az egész Európai Unióban.”

Gulyás hozzátette, az állami egyetemeknél is volt béremelés az elmúlt években, mióta a modellváltás a többi intézménynél megtörtént. Azt a miniszter is elismerte, hogy ennek mértéke elmaradt a modellváltó egyetemektől, de ők „átálltak egy bértömeg-gazdálkodásra, vállaltak a támogatási szerződésben minőségi kritériumokat, és ennek megfelelően kapnak finanszírozást”. 

„Ez a lehetőség mindenkinek nyitva áll, de aki nem élt ezzel a lehetőséggel, szerényebb mértékben az is kapott béremelést”

– fogalmazott Gulyás.

A 444 a hét elején számolt be arról, hogy olyan nagy a finanszírozási probléma a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, hogy a rektor és nyolc kar dékánja áprilisban egyszeri költségvetési támogatást kért 2024-re a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól, hogy biztosítani tudják az alapvető működésüket. A lap birtokába jutott az egyetem április 19-én tartott szenátusi ülésének hangfelvétele, amin Czigány Tibor rektor felolvasta a Csák Jánosnak címzett levelet:

„A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vezetőiként felelősséget érzünk a felsőoktatás színvonalának emeléséért, a versenyképes tudás átadásához szükséges feltételrendszer fenntartásáért és fejlesztéséért a magyar gazdaság megfelelő humánerőforrással való ellátásáért. Ezért kötelességünknek érezzük jelezni miniszter úrnak, hogy a BME 2024. évi feladatellátási finanszírozása veszélyben van.”

Ennek oka a rektor szerint, hogy „az egyetem működtetésére rendelkezésre álló források, benne kiemelten fenntartói támogatás reálértéke folyamatosan csökkent az elmúlt években, és a magas inflációs környezetben mára nem nyújtanak fedezetet a legszükségesebb kiadásokra sem, ami tarthatatlan állapothoz vezetett.”

„Az egyetem számára a 2024. évi működés finanszírozására előirányzott összeg reálértéken mintegy 40 százaléka annak, amit a fenntartó 20 évvel ezelőtt biztosított.”

A levél szerint az előirányzott forrásból az egyetemi oktatás megszervezése és alapvető működése nem biztosítható. A 2024-re előirányzott összeg nem teszi lehetővé az oktatás fizikai infrastruktúrájának 2024. évi működtetését a törvényben és egyetemi szabályzatokban rögzített módon a jelenlegi rendkívül alacsony bérek mellett sem. Bár még zajlik a BME 2024-es költségvetésének tervezése, ebből az látszik, hogy

„a hiány mértéke olyan nagy, hogy többletfinanszírozás nélkül csoportos létszámleépítést kell végrehajtani”

– írja a 444. A levél írói szerint „ez nem csak nagy elégedetlenséget és országos visszhangot váltana ki, hanem a BME oktatói, kutatói állományának olyan visszafordíthatatlan károsodását eredményezné, amelyből a kilábalás a finanszírozás helyreállítása után is évtizedeket venne igénybe.”

Czigány Tibor elmondása szerint a levélre választ nem kaptak, de április 17-én Hankó Balázs felsőoktatásért felelős államtitkár egyeztetésre hívta az állami egyetemek rektorait, hogy a bérekről beszéljenek. Amikor Czigány Tibor próbálta felhozni a BME tarthatatlan pénzügyi helyzetét, akkor Hankó azzal állította le, hogy ez nem tárgya a megbeszélésnek, mert csak a bérekről van szó.

Az ügyben megkerestük a Halmos Balázst, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Intézményi szervezetétől (FDSz-BME), aki a Mércének úgy fogalmazott, a „példátlan forrásnövelés” kapcsán

nem mindegy, hogy mit értünk forrásnövelés alatt.

„Nyilván ha olyan építkezéseket, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kampuszának az építése, ami egy állami fenntartású felsőoktatási intézményre fordított forrás vagy az alapítványi fenntartású Gödöllői Egyetemnek ajándékozott kastélyt is számoljuk, akkor az óriási felsőoktatásra fordított állami támogatást jelent. De ezektől a BME és az ELTE dolgozóinak nem lesz jobb a bérhelyzete.”

Halmos Balázs elmondta, az állami fenntartású egyetemek alaptevékenységére jutó források ezzel együtt drasztikusan csökkentek. A statisztikai adatokból kimutatható, hogy például a Műegyetemen az az összeg, ami konkrétan a tanszékekre, azok oktatási tevékenységére, köztük az oktatók bérezésére jut, 2006 óta reálértéken a 40 százalékára csökkent, tehát kevesebb, mint a fele – fogalmazott Halmos, hozzátéve,

„ugyan az állami fenntartású egyetemeknél is történt béremelés az elmúlt években, 2021-ben és 2020-ban 15-15 százalék, azonban ezt az infláció már réges-régen megette. Így az egyetemi bértáblában rögzített béreknek a reálértéke folyamatosan csökken.”

Ezért is követelik a Hankó Balázs felsőoktatásért felelős államtitkárral folytatott tárgyalásokon azt, hogy kössék az egyetemi dolgozók béreit a garantált bérminimumhoz, vagy a minimálbérhez, az országgyűlési képviselők fizetéseihez hasonlóan.

„Hankó Balázs a tárgyalásokon arra tett ígéretet, hogy össze fogják hívni az állami egyetemek kancellárjait és meg fogják vizsgálni, hogy belső átcsoportosításokkal a jelenleg is meglévő állami forrásokból hogyan lehet a bérrendezést kigazdálkodni. 

Erre a rövid és reális válasz az, hogy sehogy.”

 –  fogalmazott lapunknak Halmos Balázs, aki szerint a probléma éppen az, hogy összességében túl kevés a forrás. A szakszervezetekkel folytatott tárgyalás során Hankó Balázs azt is megfogalmazta, hogy az egyetemek alaptevékenységének finanszírozása nem pusztán az állam feladata, az egyetemeknek más forrást is be kell vonni.

„Ezzel messzemenően nem értünk egyet, úgy gondoljuk, hogy az alap oktatási és kutatási feladatok finanszírozása a felsőoktatásban igenis állami feladat, emellett plusz feladatokra, az ipar számára végzett kutatásokra, egyéb projektekre bevonhat és vonjon is be az egyetem plusz forrásokat, ebből juttasson plusz béreket azoknak, akik ebben részt vesznek.”

Az államtitkárral való tárgyalások jelenlegi állásáról Halmos úgy számolt be, hogy „nagyon lassan közelednek az álláspontok”, de azt már pozitívmuként értékelte, hogy a kezdeti „számháború” után Hankó Balázs is elismerte, hogy jogosak a bérkövetelések. 

De számszerű javaslatot a mai napig nem kaptak.

Az államtitkár attól a kéréstől, hogy írásban is kapjanak egy béremelési javaslatot, mereven elzárkózott, és azzal reagált, hogy egy ilyen típusú javaslattételhez körülbelül 4-5 hét időre van szükség. 

„Nem feltétlenül gondolom véletlen, hogy ez nagyjából az európai parlamenti és az önkormányzati választások utánra várható. Van egy nagyon erős érzésünk, hogy az államtitkárságnak és a minisztériumnak kommunikációs szempontból fontos az, hogy megmutathassa, hogy foglalkozik a kérdéssel, hogy folynak az egyeztető tárgyalások a szakszervezetekkel – viszont magukon a tárgyalásokon tulajdonképpen az érdemi kérdésekkel nem foglalkoznak. Az időhúzás látszatát kelti így a dolog.”

Arra, hogy a modellváltás megoldást jelenthet-e a bérek kérdésében, Halmos a BME, a Corvinus és az ELTE munkatársai által végzett kutatásokat idézve reagált. Ezekből az látszott, hogy a nem oktató kutató és adminisztratív munkatársak bére és az oktatók alapbére nem növekedett jelentősen. 

„Valóban lehet plusz pénzeket keresni teljesítményalapon, ezzel akár magasabb béreket is el lehet érni az úgynevezett indikátorok alapján. De ezek között olyan indikátorok is vannak, amik nehezen, vagy szinte egyáltalán nem teljesíthetők, vagy a teljesítésük nem feltétlenül szolgálja az oktatás vagy a kutatómunka minőségének javulását.”