Számos kórházban és rendelőintézetben továbbra sem hajlandóak térítésmentesen ellátni a hazánkba menekült ukrajnai nőket, több mint két évvel az ukrajnai háború kitörése, és az első, menekültek ellátását biztosító kormányrendelkezések, valamint egy évvel azután, hogy az egészségügyi ellátóhelyeket Müller Cecília országos tisztifőorvos emlékeztette ellátási kötelezettségükre. A nőket elsősorban az anyaság útján segítő EMMA Egyesület munkatársai a legutóbbi időkben is rendre szembesülnek azzal, hogy a hazai egészségügyi ellátórendszer számos intézményében a legalapvetőbb információk hiánya, és a menekült nőkkel szembeni előítéletes, gyakran ellenséges hangnem az uralkodó.
Az egyesület februárban éppen a Józsefvárosi Szent Kozma Rendelőintézetben találkozott jogsértő, és a várandós nőkre kifejezetten veszélyes gyakorlattal. A menedékes státuszú, illetve ukrán-magyar kettős állampolgárságú menekült nőket rendelésre kísérő segítőjük arról számolt be a Mércének, hogy az Auróra utcai szakrendelő munkatársai nem voltak hajlandók térítésmentesen ellátni várandósgondozásban egy magyarországi tartózkodási hellyel rendelkező, kettős állampolgárságú várandós kárpátaljai nőt, holott a várandósgondozás az 1992-es, magzati élet védelméről szóló törvény alapján minden magyar állampolgársággal és magyar tartózkodási hellyel rendelkező várandós nőnek térítésmentesen jár.
Az egyesület munkatársa hiába hivatkozott a helyszínen arra, hogy több törvény, a magzati élet védelméről 1992. évi LXXIX. törvény, és az emberi erőforrások miniszterének 9/2022 számú egyedi utasítása is biztosítja kliensének jogát az ellátásra, a helyszínen ezt valamiért nem voltak hajlandók meghallani az ügyintézők, de az intézmény egyik vezető orvosa is ellenkezett, ráadásul válogatott sértéseket vágott a humanitárius segítőhöz.
A főorvos még az Emma Egyesület munkatársa által kikért, illetékes tisztiorvos által aláírt papírt látva is olyanokat mondott, hogy
„Menjen a folyosóra, és ott lobogtassa a papírját!”
Az egyesület munkatársainak csak több körben, az ügyben illetékes VI. kerületi népegészségügyi osztály határozatának kikérése után sikerült elérnie, hogy legalább az általuk vitt esetekben megszűnjön a rendelőintézet ellenállása, de – ahogyan arra Kállay Eszter, a szervezet kommunikációs munkatársa is felhívta a Mérce figyelmét – továbbra is rengeteg eset lehetséges, amelyek kívül esnek az ő látókörükön, és semmi sem biztosítja, hogy ilyen hozzáállás mellett az érintett nők megkapják a nekik járó terhesgondozást.
Kállay arra is felhívta a figyelmünket, hogy további jelentős problémák forrása lehet, hogy sok helyen hiába sikerül adott esetben kiharcolni egyes kliensek terhesgondozásba vételét, az intézetek jelentős részében a szülészeti ellátás egyes részeit, például a császármetszést sürgősségi és nem terhesgondozási ellátásnak minősítenek, és nem egyszer utólag számlázzák ki azokat az anyáknak. Ezek jogilag külön kategóriába is esnek, ám az anyák ellátása ezáltal további nehézségekbe ütközik.
További súlyos probléma lehet ebben a helyzetben, hogy a várandós menekült nők egy-egy fentihez hasonló rossz élmény után nem próbálkoznak többet a rendelőkben, emiatt láthatatlanná válnak az egészségügy számára, és legközelebb akkor találkoznak orvossal, amikor már beindult a szülés. Ez a nyilvánvaló egészségügyi kockázat teljesen elkerülhető lenne a rendelői személyzetek hatékonyabb informálásával, vagy – mint az Auróra utcai esetben – az emberséges hozzáállás kialakításával. A többségében szegény sorból érkező kárpátaljai nők ráádásul a terhesgondozás – mint láthattuk sokszor nem szándékos – kihagyásával elesnek az ahhoz kötött egyszeri anyasági támogatástól is, mivel ahhoz a négy darab igazolt várandósgondozási alkalmatis be kellene mutatni, s így további felesleges nehézségekbe ütköznek a gyermek születése körül. Továbbá nehezíti az ügyüket, hogy gyermekvédelmi problémává generálódhat az eset. Egy gondozatlan várandósság gyermekvédelmi ügy. Nehézséget jelent, hogy a szakemberek egyéni felelősségként keretezik, így az anyát felelősségre vonva nem mindig látják a kontextust, ami okán gondozatlan a várandósság.
Az EMMA Egyesület munkatársai azt is kiemelték, hogy külön problémát jelent elérni a menekült nőket, miután a háború kitörése utáni humanitárius szervezeteknek folyósított kormányzati és nemzetközi támogatások szinte teljesen elapadtak. Az egyesület korábban nyolc főt tudott foglalkoztatni kifejezetten segítői munkában, ahol a munkatársak feladata éppen az volt, hogy elkísérjék a magyarországi egészségügyi rendszert nem ismerő, kiszolgáltatott helyzetű menekült várandós nőket, és adott esetben addig „verjék az asztalt”, amíg el nem látják őket tisztességesen – ők ma már csak ketten vannak. A segítők létszámának csökkenésével a projekt kapacitásai is csökkennek, s bár igyekeznek jelenleg éppen információs kampánnyal elérni a menekülteket, egyre nehezebb eredményesen dolgozniuk.
Az egészségügyi ellátóhelyeken tomboló információhiány nem újkeletű. Mint arról a Mérce tavaly tavasszal beszámolt, egy évvel a háború kitörése után is olyan súlyos volt a helyzet, hogy Müller Cecília országos tisztifőorvosnak kellett külön körlevélben fordulnia a kórházak vezetőihez, hogy emlékeztesse őket: kormányrendelet biztosítja a háború elől menekülők egészségügyi ellátáshoz való jogát, valamint korábban Kásler Miklós egykori emberi erőforrások minisztere is külön – ma is hatályos – miniszteri utasításban rögzítette részletesen az őket megillető ellátás részleteit. Eszerint legyen egy ukrajnai menekült akár menedékes státuszú, akár kettős állampolgárságú,, ingyenes egészségügyi ellátást kell biztosítani számára Magyarországon. Müller arra kérte a kórházakat, tartsák magukat a jogszabályi előírásokhoz.
Hiába a minisztériumi-tisztifőorvosi intervenciók, az is egyértelműnek látszik, hogy egyrészt az állandó forrás- és szakemberhiánnyal küzdő kórházak és rendelőintézetek nem tudtak a semmiből új kapacitásokat előteremteni az ellátórendszer befogadóképességének növelésére, másrészt a kormány intézkedései sem voltak feltétlenül előkészítetteknek mondhatók.
Így például azt sem sikerült felismerniük a mai napig a döntéshozóknak , hogy – tekintve, hogy az Ukrajnában hatályos háborús jogszabályok miatt az országot az időseket leszámítva kizárólag nők és gyermekek hagyhatják el –, a Magyarországra menekülők számákra specifikus, célzott ellátásokra van szükség.
A méltó és tisztességes nőgyógyászati és szülészeti ellátás, valamint a bántalmazásoknak, vagy nemi erőszaknak kitett menekült nők megsegítése így fókuszba kellett volna kerüljön a menekültellátásban, de ez legtöbbször az itthoni nőknek sem áll rendelkezésére, nem csoda hát, hogy a menekülteknek szinte esélyük sincs.
Az ukrajnai menekült nőkkel szembeni rendszerszintű egészségügyi jogsértésekről és megalázó bánásmódról tavalyi riportunkban írtunk részletesen.
(Az EMMA Egyesület állításai kapcsán kerestük a Józsefvárosi Szent Kozma Rendelőintézetet, de nem kaptunk választ. Ha válaszolnak, frissítjük cikkünket.)
(Cikkünket az EMMA Egyesület meglátásai alapján április 18-án frissítettük)
