Mint arról a Mérce is beszámolt korábban, a Dél-Afrikai Köztársaság december 29-én keresetet nyújtott be a hágai Nemzetközi Bíróságnak (ICJ), amelyben az ország Izraelt Gázai övezetben folytatott háborúja miatt palesztinok elleni népirtással vádolja. Ezt a kereset szerint Izrael „a palesztin nemzeti, faji és etnikai csoport jelentős részének megsemmisítése” által követi el, illetve szándékozik elkövetni. Az ICJ csütörtökön a jogi procedúra részeként határozatban szólította fel Izraelt, hogy „tegyen meg mindent a népirtás elkerülésére”, biztosítsa, hogy ne történjen népirtó cselekedet a Gázai övezetben, az izraeli közéletben ne kapjanak hangot ilyesmire felbujtók, és egy hónap múlva részletes jelentést tegyen a bíróságnak a megtett intézkedésekről.
A határozat azért született, mert a népirtás megállapítása, illetve adott esetben annak elítélése még hosszú éveket vehet igénybe, ám a vád szerinti, éppen zajló népirtás megelőzésére a kereset mellé egy sürgős ideiglenes intézkedésre irányuló kérelmet is benyújtott Dél-Afrika, amelyben több azonnali intézkedést is kért, többek közt az izraeli erők által folytatott harccselekmények azonnali beszüntetésének elrendelését is.
Dél-Afrika nyolc pontban foglalta össze vádjait Izrael állama ellen, amelyek szerinte kimerítik a népirtás fogalmát. A vádpontok:
- palesztinok tömeges meggyilkolása a Gázai övezetben, akiknek jelentős hányada nő és gyermek (körülbelül 70 százalék) a több mint 21 110 halálos áldozat közül, és a jelek szerint tömeges kivégzések történnek;
- súlyos mentális és testi sérülések okozása a gázai palesztinoknak, beleértve a csonkítást, a pszichológiai traumát, valamint az embertelen és megalázó bánásmódot;
- a gázai palesztinok mintegy 85 százalékának – köztük gyermekeknek, időseknek és fogyatékkal élőknek, valamint betegeknek és sebesülteknek – kényszerű evakuálása és kitelepítése. Az izraeli haderők továbbá palesztin otthonok, falvak, városok, menekülttáborok és egész területek tömeges lerombolását okozzák, ami megakadályozza, hogy a palesztin nép jelentős része visszatérjen otthonába;
- Izrael a gázai ostromlott palesztinok széles körű éhezését és kiszáradását okozza azáltal, hogy megakadályozza a megfelelő humanitárius segítségnyújtást, elvágja a hozzáférést elegendő élelmiszerhez, vízhez, üzemanyaghoz és áramhoz, valamint elpusztítja a pékségeket, malmokat, mezőgazdasági területeket és más termelési és ellátási eszközöket;
- Izrael a gázai palesztinoknak, köztük 1,9 millió belső menekültnek nem biztosít megfelelő ruházatot, menedéket, higiéniai és köztisztasági ellátást, illetve korlátozza annak biztosítását. Ez arra kényszeríti a civil lakosságot, hogy veszélyes, nyomorúságos körülmények között éljenek, a menedékhelyek rendszeres célzása és lerombolása, valamint a menedéket kereső személyek, köztük nők, gyermekek, idősek és fogyatékkal élők megölésével és megsebesítésével együtt;
- Izrael nem biztosítja a gázai palesztinok orvosi ellátását, beleértve a súlyos testi sérüléseket okozó, más népirtó cselekmények által okozott orvosi szükségleteket. Ez a palesztin kórházak, mentőautók és egyéb egészségügyi létesítmények elleni közvetlen támadások, palesztin orvosok, medikusok és ápolók (köztük a legképzettebb gázai medikusok) meggyilkolása, valamint a gázai egészségügyi rendszer megsemmisítése és ellehetetlenítése révén történik;
- a palesztin élet elpusztítása Gázában az infrastruktúra, az iskolák, egyetemek, bíróságok, középületek, közhivatalok, könyvtárak, boltok, templomok, mecsetek, utak, közművek és más, a palesztinok mint csoport életének fenntartásához szükséges létesítmények elpusztításával.
- Az izraeli hadsereg egész családokat gyilkol meg, egész szóbeli hagyományt töröl ki, és a társadalom kiemelkedő és kiváló tagjait öli meg; valamint olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek célja a palesztin születések megakadályozása a Gázai övezetben, beleértve a palesztin nők, újszülöttek, csecsemők és gyermekek ellen elkövetett reproduktív erőszakot.
A vád benyújtását követően január 11-én és 12-én hallgatta meg a bíróság a vádat a dél-afrikai oldalt képviselő, illetve a védelmet az izraeli oldalt képviselő jogászoktól. A védelem egyik sarokpontja a Nemzetközi Bíróság joghatóságának megkérdőjelezése volt az ügyben, kijelentve, hogy nem áll meg a népirtáshoz szükséges „speciális szándék”, azaz Izrael szerint nem volt szándékuk a palesztinokat mint népet támadni, következésképpen a népirtás fogalma sem áll meg, ezért az az ilyen esetekben döntő ICJ nem alkalmas megítélni a helyzetet.
Az izraeli jogászcsoport azzal érvelt, hogy ha izraeli katonák követtek is el népirtó cselekedeteket, azok nem tükröznek döntéshozói szándékot, ezért az ország saját igazságszolgáltatása megfelelő ezen esetek elbírálására.
Izrael Dél-Afrika vádjait alaptalannak tartja, és az állam hivatalos álláspontja szerint Dél-Afrika a „Hamász szócsöveként” működik ebben a kérdésben. Izrael álláspontja szerint a hadsereg csak Hamászhoz köthető célpontokat támad, és nem a civil lakosságot.
A Nemzetközi Bíróság csütörtökön ismertette döntését a sürgős azonnali intézkedésekkel kapcsolatban. A döntést ismertető testület megállapította, hogy
az ICJ-nek igenis van joghatósága eljárni a Dél-Afrika kontra Izrael perben, mivel ténylegesen fennáll a népirtás elkövetésének lehetősége, tehát az nemzetközi bírósági ügyet már az elején elkaszálni igyekvő védelem e tekintetben vereséget szenvedett.
A bíróság egyben kötelezte Izraelt arra, hogy
- akadályozzon meg minden népirtó cselekedetet a Gázai övezetben, és az ennek érdekében tett erőfeszítéseiről egy hónapon belül készítsen jelentést a bíróságnak.
- a gázai népirtásra való további felszólításokat előzze meg, az ilyen felszólítások kiadóit büntesse meg.
- azonnal engedélyezze a humanitárius célú segélyek Gázába történő bejutását
A bíróság ezzel egyidőben megállapította az is, hogy
„az Izrael által végrehajtott katonai művelet számos halálos áldozatot és sebesültet követelt, valamint otthonok tömeges lerombolását, a lakosság túlnyomó többségének erőszakos kitelepítését és a polgári infrastruktúra jelentős károsodását eredményezte.”
Sokak reményével ellentétben azonban a bíróság nem kötelezte Izraelt a harci cselekmények azonnali beszüntetésére.
Ennek ellenére Dél-Afrika és a Palesztin Hatóság is üdvözölte a határozatot, előbbi „döntő győzelemnek” értékelve azt.
„A mai nap döntő győzelmet jelent a nemzetközi jogállamiság számára, és jelentős mérföldkő a palesztin nép igazság keresésében”
– közölte Dél-Afrika hivatalos úton, megköszönve a bíróságnak a gyors határozatot, és biztosítva a világot arról, hogy a továbbiakban is védelmezni fogja a palesztinok jogait a nemzetközi intézményeken keresztül.
A Palesztin Hatóság közleményében szintén üdvözölte a határozatot, kijelentve, hogy „az ICJ bírái átláttak Izrael politikai manőverein, hárításán és nyílt hazugságain.”
„A Nemzetközi Bíróság döntése fontos emlékeztető arra, hogy egyetlen állam sem áll a törvények felett vagy az igazságszolgáltatás hatókörén kívül. Megtöri Izrael megrögzött bűnözési és büntetlenségi kultúráját, amely az évtizedek óta tartó palesztinai megszállást, jogfosztást, üldözést és apartheidet jellemzi”
– tette hozzá a közlemény.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök vegyesen reagált az ICJ határozatára. A politikus egyrészt közölte, hogy „a bíróság helyesen visszautasította azt a felháborító követelést, ami ország alapvető védekezéshez való jogát támadta”, másrészt elítélte a bíróság szándékát arra, hogy tárgyalja a népirtási ügyet.
„Az ICJ hajlandósága az Izraellel szembeni népirtási kereset megvitatására olyan szégyen, amelyet nemzedékeken keresztül sem lehet lemosni”
– közölte.
Mint ismeretes, a Hamász tavaly október 7-én terrortámadást hajtott végre Izrael ellen, melynek során tagjai áttörték a Gázai övezetet az országtól elválasztó határkerítést, és több településen, illetve egy zenei fesztiválon megöltek mintegy 1200 embert, és több mint kétszázat túszként elhurcoltak.
Izrael a támadás után hadműveleteket kezdett a Gázai övezetben, melyek során a gázai egészségügyi hatóságok szerint mindezidáig több mint 25 ezer ember vesztette életét, és ennél jóval többen sebesültek meg. A katonai csapásokban megsemmisült az övezet mindennapi élethez szükséges infrastruktúrájának jelentős része, az utak és lakóházak tömegei mellett találatok értek kórházakat, kulturális és egyéb intézményeket.
Az utánpótlási blokád miatt az övezet lakói nem jutnak megfelelő mennyiségű élelmiszerhez és tiszta vízhez, emiatt megnőtt az éhezés és a különböző járványok veszélye is. A kórházak és a vízközmű-hálózat működése akadozik, illetve több helyen teljesen leállt, ami a területre bejutó üzemanyag izraeli blokádjának köszönhető.
