Dél-Afrika erőteljes és meggyőző keresetben vádolja Izraelt a népirtásról szóló egyezmény megsértésével.

Történelmi jelentőségű fellépésében a Dél-afrikai Köztársaságot a hágai Nemzetközi Bíróságon képviselő jogi csoport erőteljes és meggyőző érveket terjesztett elő amellett, hogy Izrael népirtást követ el a palesztin nép ellen Gázában. Dél-Afrika kérvényezte, hogy a bíróság rendeljen el kilenc sürgősségi „ideiglenes intézkedést” a mészárlás megállítására.

Dél-Afrika „egyértelműen elítélte a civil lakosság célba vételét a Hamász és más palesztin fegyveres csoportok által, valamint a túszejtéseket 2023. október 7-én”

– nyilatkozta Dél-Afrika hollandiai nagykövete, Vusimuzi Madonsela. Hozzátette azonban: „egy állam területén elkövetett semmiféle fegyveres támadás, legyen az bármilyen súlyos is – még ha a nemzetközi büntetőjogot sértő atrocitásnak minősülő bűncselekményekkel jár is – nem igazolhatja, nem védheti” a népirtást. Izrael, folytatta, „átlépte ezt a vonalat”.

Izrael válaszában hangsúlyozta, hogy az egyik első államként ratifikálta a népirtásról szóló egyezményt, és Izrael számára a „soha többé” ígérete „a legmagasabb szintű erkölcsi kötelezettség”. Izrael álláspontja szerint a Hamász a felelős a gázai helyzetért, és azzal gyanúsította Dél-Afrikát, hogy „a népirtás kifejezést próbálja fegyverként használni”.

A népirtás „a nemzetközi jog megsértései között külön kategóriája és zenitje a gonoszságnak. Helyesen nevezték »a bűnök bűnének«, a gazság netovábbjának” – érvelt Izrael nevében Malcolm Shaw professzor, brit ügyvéd. Shaw szerint Izraelé „a legerkölcsösebb hadsereg a világon”, amely „mindent megtesz azért, hogy ne ártson a [konfliktuson – szerk.] kívülállóknak”.

Népirtási cselekmények

Izrael „szisztematikus magatartásmintájából népirtásra lehet következtetni” – mondta Adila Hassim dél-afrikai ügyvéd a bíróságnak. Izrael a gázaiak ellen „a modern hadviselés történetének egyik legsúlyosabb hagyományos bombázási kampányát folytatja” levegőből, szárazföldről és tengerről. „Az izraeli öldöklés olyannyira kiterjedt, hogy Gázában nincs biztonságos hely” – folytatta, idézve az ENSZ főtitkárának közelmúltbeli nyilatkozatát. „Izrael »páratlan és példátlan« számú civilt ölt meg, annak teljes tudatában, hogy minden egyes bomba hány civil életét oltja ki.” Hozzátette: „A pusztítás, állítjuk, arra irányul, és azt érte el, hogy bármiféle jogilag – nemhogy emberileg – igazolhatót meghaladó mértékben lerombolja Gázát.”

„Bárhová mennek” a palesztinok Gázában, „szakadatlan bombázásnak vannak kitéve” – hangoztatta Hasim. „Megölik őket az otthonaikban, ott, ahol menedéket keresnek, a kórházakban, az iskolákban, a mecsetekben, a templomokban, és amikor élelmet vagy vizet próbálnak találni családjuknak. Megölték őket akkor is, ha nem hagyták el lakhelyüket, azokon a helyeken is, ahová menekültek, sőt még akkor is, amikor az izraeliek által kijelölt »biztonságos útvonalakon« próbáltak menekülni.” Izrael a gázai palesztinok mintegy 85 százalékát kényszerítette erőszakkal otthonuk elhagyására.

Az elmúlt három hónap folyamán több mint 24 000 palesztint öltek meg, túlnyomórészt civileket. Közel 60 000 palesztin sebesült meg és vált nyomorékká, többségében nők és gyermekek.

Több száz többgenerációs családot irtottak ki. A szándékos öldöklés „a palesztin élet elpusztítása” – fogalmazott Hassim. „Senkit sem kímélnek, még az újszülött csecsemőket sem. A palesztin gyermekeket olyan mértékben gyilkolják le Gázában, hogy az ENSZ vezetői Gázát »a gyermekek temetőjének« nevezték”.

Izrael szándékosan elzárta a Gázába irányuló üzemanyag-, víz- és élelmiszer-ellátást. „Ez nyilvánvalóan, előre kiszámítottan a lakosság elpusztítására irányult” – állította Hassim. Izrael 355 000 palesztin otthont rombolt le vagy rongált meg, és legalább félmillió palesztinnak nincs többé otthona, ahová visszatérhetne. „Gázában a lakosság példátlanul magas hányada, 93 százaléka válságos mértékben éhezik” – tette hozzá.

„A jelenleg világszerte katasztrofális éhezéstől szenvedő embereknek több mint 80 százaléka Gázában van.”

A gázai egészségügyi rendszer Izrael általi lerombolása „fenntarthatatlanná teszi az életet”.

Ezenkívül Izrael „olyan intézkedéseket tesz, amelyek célja a születések meggátolása” a palesztinok körében – emelte ki Hassim. „Izrael megakadályozza az életmentő segélyek – köztük a szülésekhez nélkülözhetetlen orvosi kellékek – célba juttatását, miközben becslések szerint naponta 180 nő szül Gázában.”

Izrael nem vitatta az áldozatok Dél-Afrika által említett számait. Azt állította, hogy míg a Hamász stratégiája „maximális kárt okozni a civileknek mind az izraeliek, mind a palesztinok körében”, addig Izrael a civileknek okozott kár „minimalizálására törekszik”.

Tal Becker, az izraeli külügyminisztérium jogi tanácsadója elmondta a bíróságnak, hogy a Hamásznak „gyakorlata a segélyek ellopása és felhalmozása”. Ugyanakkor Becker azt állította, hogy „Izrael széles körű erőfeszítéseket tett a civileket érő károk enyhítésére”, és hogy „humanitárius kezdeményezéseket indítottak az ellátmányok forgalmának lehetővé tételére és a sebesültek orvosi ellátásának biztosítására”.

Becker fenntartotta, hogy „Izrael védekező háborút folytat a Hamász ellen – nem pedig a palesztin nép ellen –, hogy biztosítsa, nem jár sikerrel [a Hamász – szerk.].”

Shaw az ENSZ Alapokmányában, valamint a nemzetközi szokásjogban foglalt önvédelmi jogra hivatkozva kijelentette: „Izraelnek a humanitárius joggal összhangban joga van megvédenie magát”.

Az Alapokmány 51. cikke szerint önvédelem céljából katonai erő alkalmazható, ha egy állam ellen „fegyveres támadás történik”, de ehhez a támadásnak a védekező állam ellenőrzése alatt álló területen kívülről kell történnie.

Egy állam nem hivatkozhat az önvédelem jogára olyan támadás elleni védekezés esetében, amely az általa megszállt területen belülről ered. Minthogy Izrael továbbra is megszállva tartja Gázát, nem hivatkozhat önvédelemre a palesztin ellenállás támadásaira válaszul.

Izrael nem említette a Nemzetközi Bíróság A megszállt palesztin területen megvalósuló fal építésének jogi következményei vonatkozásában adott 2004-es tanácsadó véleményét, amelyben a bíróság kimondta, hogy az 51. cikkben foglalt „önvédelem” nem alkalmazható a megszálló Izrael és a megszállt palesztin terület közötti helyzetben.

Izrael azzal érvel, hogy csak a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó: a Hamász háborús bűnöket követett el. Izrael szerint ez nem népirtási ügy; ha valaki népirtás áldozata lett, akkor az Izrael volt október 7-én, amikor a palesztin ellenálló erők megöltek – Izrael állítása szerint – 1200 embert. A Hamász azonban nem része ennek az ügynek, mert nem aláíró állama a népirtásról szóló egyezménynek.

Népirtási szándék

„A népirtásokat sosem jelentik be előre” – jegyezte meg Hassim. „De ennek a bíróságnak rendelkezésére állnak az elmúlt 13 hét bizonyítékai, amelyek vitathatatlanul olyan magatartásmintát és hozzá kapcsolódó szándékot mutatnak, amelyek igazolják a népirtási cselekmények megalapozott felvetését.”

A Nemzetközi Bíróság január 11–12-re hívta össze az ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos meghallgatást. Az ideiglenes intézkedések bevezetéséhez Dél-Afrikának nem szükséges meggyőzően bizonyítania, hogy Izrael népirtást követ el. Mindössze azt kell megalapozottan megmutatnia, hogy Izrael a népirtás szándékával követi el a vádban szereplő népirtási cselekmények legalább egy részét.

Izrael népirtási szándéka „nyilvánvaló abból, ahogyan Izrael katonai támadását vezetik” – mondta el a bíráknak Tembeka Ngcukaitobi dél-afrikai ügyvéd. Abból, hogy a lakosságot szisztematikusan, tömegesen kitelepítik, és „olyan helyekre terelik, ahol folytatódik a megölésük”. Abból, hogy „szándékosan olyan körülményeket teremtenek, amelyek lassú halálhoz vezetnek”. „Egyértelmű a magatartásminta: a családi otthonok és a polgári infrastruktúra célbavétele, Gáza hatalmas területeinek lerombolása, továbbá a férfiak, nők és gyermekek bombázása, valamint tüzérségi lövedékekkel való és orvlövészek általi lövetése helyben, az egészségügyi infrastruktúra lerombolása és a humanitárius segítséghez való hozzáférés hiánya.”

Emellett az ügy „rendkívüli vonása”, hangsúlyozta Ngcukaitobi, hogy

„Izrael politikai vezetői, katonai parancsnokai és hivatalos pozíciókat betöltő személyei szisztematikusan és expliciten kinyilvánították a népirtási szándékot”.

Ezeket a kijelentéseket azután a katonák is megismétlik a terepen, „miközben részt vesznek a palesztinok és a gázai fizikai infrastruktúra elpusztításában”. Izrael népirtási szándéka abból a meggyőződésből fakad, hogy az ellenség nem csupán a Hamász, „hanem a gázai palesztin élet szövetébe van ágyazva”.

Az izraeli vezetők szájából elhangzott népirtó kijelentések döbbenetes példája Benjamin Netanjahu miniszterelnök figyelmeztetése a Gáza szárazföldi inváziójára készülő izraeli katonáknak: „Emlékezzetek, hogy mit tett véletek Amálék, mondja a Szentírásunk. Mi pedig emlékezünk.”

Kijelentésében Netanjahu Sámuel első könyvére utal, amelyben Isten megparancsolja Saul királynak, hogy öljön meg mindenkit Amálék városában (amelynek lakói megtámadták az Egyiptomból menekülő izraelitákat [„Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból” – a fordító]): „Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, az ökröket és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!”

Ngcukaitobi szerint Netanjahu „hivatkozását »Amálékra« a katonák a civilek, köztük gyermekek megölésének igazolására használják”. Egy videón látszik, ahogy a katonák Netanjahu szavait ismételgetve táncolnak, skandálnak, és azt éneklik: „Égjen a falujuk; legyen Gáza eltörölve”.

Cáfolatában Izrael elutasította, hogy a Dél-Afrika által idézett megjegyzések a népirtási szándék bizonyítékai lennének, azt állítva, hogy azok „alig többek találomra kiválasztott állításoknál”, amelyek nem képviselik a hivatalos izraeli politikát.

Shaw idézte „az IDF [Izraeli Védelmi Erők] minden haderejére kötelező irányelvet”, amely kimondja: „a fegyveres konfliktusokra vonatkozó törvények csak akkor engedélyezik a polgári tulajdon megsemmisítését, amikor ezt katonai szükségszerűség követeli meg, és tiltják a javak károsítását kizárólag elrettentés vagy (egyéni vagy kollektív) büntetés céljából”. Az irányelv kimondja: „tisztelettel kell bánni az ellenséges civilekkel”.

Shaw kijelentette: „Izraelnek a hadműveletek végrehajtása során a károk mérséklésére tett erőfeszítései, valamint humanitárius tevékenységek révén a szenvedés enyhítésére tett erőfeszítései viszonylag észrevétlenek maradtak, és eloszlatják, de legalábbis mérsékelik a népirtási szándék bármiféle vádját.”

Izrael szisztematikus etnikai tisztogatási kampányának érvét Shaw a feje tetejére állította, amikor az evakuálási parancsokat és a gázai palesztinok 85%-ának kitelepítését humánus cselekedetekként írta le, amelyek célja, állítása szerint, a palesztinoknak a bombák útjából történő eltávolítása. Kijelentette, hogy az Izraeli Védelmi Erők „több millió szórólapot” dobtak le, és több mint 70 000 telefonhívást bonyolítottak le, hogy figyelmeztessék az embereket: hagyják el otthonaikat, és meneküljenek el a bombázások elől.

A múlt héten Izrael megkezdte az átállást a szárazföldi csapatok létszámának és a légi csapások számának csökkentésére, jegyezte meg Omri Sender izraeli ügyvéd. „Új fázisba lép a háború”, méghozzá „a harcok új és kevésbé intenzív szakaszába”, és Izrael folytatja csapatai létszámának csökkentését Gázában. „Öt dandárt, több ezer katonát már kivontak a területről” – mondta.

Bár Izrael – valószínűleg a Nemzetközi Bíróság meghallgatására tekintettel – már korábban bejelentette a stratégiaváltást,

a meghallgatást követően Netanjahu teljesen világossá tette Izrael szándékát: „Senki sem fog megállítani minket, sem Hága, sem a gonosz tengelye [Iránra utalva], sem senki más.”

Hatáskör: vita szükséges

Craig Murray, az Egyesült Királyság egykori üzbegisztáni nagykövete, aki jelen volt a meghallgatásokon, beszámolójában kiemelte: a bírák nagy érdeklődést mutattak azon érvek iránt, hogy van-e „vita”, mivel a Nemzetközi Bíróság ekkor tudja saját illetékességét gyakorolni az ügyben.

Ahhoz, hogy vita legyen, szükséges, hogy az egyik fél megfogalmazzon egy álláspontot, a másik fél pedig elutasítsa azt. „Azonban valószínűleg elegendően kinyilatkoztatta [Dél-Afrika], hogy álláspontja szerint Izrael népirtást követ el, és elegendően kinyilatkoztatta Izrael, hogy nem követ el népirtást ahhoz, hogy a kettő között »vita« legyen” – nyilatkozta John Quigley, az Ohiói Állami Egyetem Moritz College of Law intézményének nyugalmazott professzora a Truthoutnak.

„Népirtási cselekmények elkövetésével vádolni egy államot és ilyen határozott szavakkal elítélni jelentős cselekedet egy másik állam részéről” – mondta a bíróságnak John Dugard dél-afrikai ügyvéd és professzor. „Ezen a ponton világossá vált, hogy Dél-Afrika és Izrael között komoly vita van, amely csak akkor ér véget, ha Izrael népirtási cselekményeinek vége szakad.”

Dugard elmondta, hogy a dél-afrikai kormány többször is hangoztatta aggodalmait a Biztonsági Tanácsban. Október 17-én Dél-Afrika a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordult, hogy vizsgálja ki, követ-e el népirtást Izrael, a dél-afrikai elnök pedig nyilvánosan is irtózását fejezte ki a Gázában történtek miatt, „amely mára koncentrációs táborrá változott, ahol népirtás folyik”. Izrael „kategorikusan tagadta” ezt a vádat.

Dugard idézte, hogy „Izrael hivatalosan és egyértelműen tagadta” december 6-án, „hogy népirtást követne el Gázában”.

Továbbá december 21-én, vagyis nyolc nappal azelőtt, hogy a Nemzetközi Bíróságon benyújtotta volna keresetét, Dél-Afrika – Dugard szavaival „udvariasságból” – szóbeli jegyzéket küldött (aláírással el nem látott diplomáciai kommunikációt, amelyet az egyik kormány a másiknak szán, és amelyet diplomáciai képviselőkön keresztül juttat el) az izraeli nagykövetségnek, amelyben megismételte álláspontját, miszerint „Izrael népirtási cselekményei Gázában népirtásnak minősülnek – vagyis, a népirtásról szóló egyezmény aláíró államaként [Dél-Afrikának] kötelessége megakadályozni a népirtás elkövetését”.

December 27-én este Izrael e-mailben szóbeli jegyzéket küldött Dél-Afrikának, amely „nem foglalkozott a Dél-Afrika által küldött jegyzékben felvetett kérdésekkel, és nem erősítette meg, de nem is tagadta, hogy bármiféle vita állna fenn”. Ezt a szóbeli jegyzéket az illetékes dél-afrikai csoport december 29-én, a kereset benyújtása után kapta meg.

Dél-Afrika 2024. január 4-én küldött választ Izrael december 27-én kelt szóbeli jegyzékére, amelyben kiemelte, hogy Izrael nem adott semmiféle választ a Dél-Afrika által az előző hónapokban felvetett és szóbeli jegyzékében megismételt pontokra. Dél-Afrika világossá tette, hogy Izrael Gázában jelenleg is tanúsított magatartásának fényében a december 21-i szóbeli jegyzékben említett vita továbbra is megoldatlan, és „kétoldalú találkozó útján történő megoldása egyszerűen nem lehetséges”.

Dél-Afrika ennek ellenére találkozót javasolt január 5-ére, „ismét csak udvariasságból”, jegyezte meg Ngcukaitobi. „Izrael erre a szóbeli jegyzékre azzal a javaslattal válaszolt, hogy »az első adandó alkalommal jelentkezünk, hogy összehangoljuk a találkozót« a jelen ügyben folyó meghallgatások lezárását követően. Erre Dél-Afrika érthető módon azt válaszolta, hogy egy ilyen találkozó nem szolgálna semmiféle célt.”

Izrael azt állítja, hogy közte és Dél-Afrika között nem volt semmiféle „vita” arról, hogy követ-e el Izrael népirtást, mielőtt Dél-Afrika december 29-én benyújtotta volna keresetét a Nemzetközi Bíróságon. Shaw úgy fogalmazott: „Szükséges, hogy legyen valamiféle érintkezés a felek között. Véleménycsere és kétoldalú interakció szükséges. A vita kölcsönös jelenség. Erre a lényegi elemre a bíróság következetesen felhívta a figyelmet.” Az egyik fél állításával a „másiknak pozitívan szembe kell helyezkednie”.

Izrael azzal érvel, hogy Dél-Afrika kommunikálta saját álláspontját Izraelnek, de mivel Izrael nem adott erre érdemi választ, nem alakult ki vita a két ország között, mielőtt Dél-Afrika benyújtotta volna keresetét.

Dél-Afrika ideiglenes intézkedéseket kérvényez

„Ideiglenes intézkedésekre van sürgősen szükség az ügyben érintett jogok küszöbön álló és helyrehozhatatlan sérelmének megakadályozására” – érvelt Dél-Afrika nevében Blinne Ní Ghrálaigh ír ügyvéd. „Ennél világosabb és kényszerítőbb erejű ügy nem is lehetne.” Ghrálaigh idézte az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Támogató Közel-Keleti Ügynöksége (UNWRA) főbiztosának szavait: „véget kell vetni Gáza és a gázaiak megtizedelésének”.

„Semmi sem fog véget vetni ennek a szenvedésnek, kivéve ennek a bíróságnak a végzése” – érvelt Hassim. „Az ideiglenes intézkedések bevezetése nélkül az atrocitások folytatódni fognak: az Izraeli Védelmi Erők jelezték, hogy legalább egy éven át folytatni szándékoznak fellépésüket.”

Dél-Afrika a következő kilenc ideiglenes intézkedés elrendelését kérte a Nemzetközi Bíróságtól:

1. Izrael köteles haladéktalanul felfüggeszteni a Gázában és Gáza ellen folytatott katonai műveleteit.
2. Izrael köteles biztosítani, hogy az általa irányított, támogatott, ellenőrzött, illetve befolyása alatt álló összes katonai és irreguláris fegyveres egység, szervezet és személy semmiféle lépést ne tegyen a katonai műveletek folytatására.
3. Mind Dél-Afrika, mind Izrael, a népirtásról szóló egyezményben foglalt kötelezettségeinek megfelelően, a palesztin nép vonatkozásában köteles saját hatáskörében minden észszerű intézkedést megtenni a népirtás megakadályozására.
4. Izrael, a népirtásról szóló egyezményben foglalt kötelezettségeinek megfelelően, a palesztin nép mint csoport vonatkozásában köteles felhagyni a népirtási cselekmények elkövetésével, beleértve az alábbiakat:
   a) a csoport tagjainak megölése;
   b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;
   c) a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése;
   d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása.
5. Izrael, a fenti (4)(c) pont értelmében, köteles felhagyni a következőkkel, és saját hatáskörében minden intézkedést megtenni – beleértve a vonatkozó rendeletek, korlátozások és/vagy tilalmak hatályon kívül helyezését – a következők megakadályozására:
   a) a palesztinok lakóhelyükről való kiutasítása és erőszakos kitelepítése;
   b) a következőktől való megfosztás:
   (i) megfelelő élelemhez és vízhez való hozzáférés;
   (ii) humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférés, beleértve a megfelelő tüzelőanyaghoz, menedékhez, ruházathoz, higiéniás létesítményekhez és higiéniás körülményekhez való hozzáférést;
   (iii) orvosi kellékek és segítségnyújtás; és
   c) a gázai palesztin élet elpusztítása.
6. Izrael köteles biztosítani, hogy hadserege, valamint az általa irányított, támogatott, ellenőrzött, illetve befolyása alatt álló összes irreguláris fegyveres egység, szervezet és személy nem követ el a fenti (4) és (5) pontban szereplő semmiféle cselekményt, illetve nem követ el népirtás elkövetésére való közvetlen és nyilvános felbujtást, népirtás elkövetésére irányuló összeesküvést, népirtás elkövetésére irányuló kísérletet vagy népirtásban való bűnrészességet; ha pedig mégis követnek el ilyet, büntetést kell kiszabni rájuk.
7. Izrael köteles hatásos intézkedéseket tenni az állítólagos népirtási cselekmények bizonyítékai megsemmisítésének megakadályozására és a bizonyítékok megőrzésének biztosítására. Izrael nem tagadhatja meg és más módon sem korlátozhatja a tényfeltáró missziók, nemzetközi megbízottak és más szervek Gázába való bejutását a bizonyítékok megőrzésének és megtartásának biztosítása érdekében.
8. Izrael köteles jelentést benyújtani a bíróságnak az e végzésnek való megfelelés céljából hozott összes intézkedésről a végzés keltétől számított egy héten belül, azt követően pedig a bíróság által elrendelt rendszeres időközönként, amíg a bíróság végleges döntést nem hoz az ügyben.
9. Izrael köteles tartózkodni minden olyan intézkedéstől, és gondoskodni arról, hogy ne történjen olyan intézkedés, amely súlyosbíthatja vagy kiterjesztheti a bíróság előtti vitát, vagy megnehezítheti annak rendezését.

Izrael ellenzi a kérelmezett ideiglenes intézkedések bevezetését. Christopher Staker brit ügyvéd szerint azok az intézkedések, amelyek arra utasítják Izraelt, hogy „hagyjon fel” a népirtási cselekmények elkövetésével, azt sugallják, hogy már most is elköveti azokat.

Staker szerint azt sugallni, hogy Izrael nem teljesítette a népirtásról szóló egyezmény szerinti kötelezettségeit, „beszennyezné [Izrael] hírnevét”. Stalker tiltakozott a (7) intézkedés ellen, mert az „azt sugallná, hogy van ok a bizonyítékok elrejtését gyanítani, holott valójában ilyet nem azonosítottak. Ez megint csak a hírnév elvtelen és szükségtelen beszennyezése lenne.”

A népirtásról szóló egyezmény megsértőinek a (6) intézkedés szerinti megbüntetését nem szükséges sürgősen megtenni a jogok ideiglenes védelme érdekében, érvelt Stalker.

A meghallgatás végén Joan Donoghue, a Nemzetközi Bíróság elnöke azt mondta, hogy a bíróság „a lehető leghamarabb” dönt az ideiglenes intézkedésekre irányuló kérelemről. Ez akár heteken belül megtörténhet.

Ha a bíróság úgy találja, hogy nincs „vita”, és ezért nincs hatásköre, akkor elutasíthatja Dél-Afrika ideiglenes intézkedésekre irányuló kérelmét. Ám az az elképzelés, hogy Izraelnek és Dél-Afrikának nem voltak ellentétes álláspontjai arról, hogy Izrael megsértette-e a népirtásról szóló egyezményt, nehezen hihető. „Lehetséges, de igen valószínűtlen”, hogy a bíróság a hatáskör kérdésére hivatkozva elutasítja az ideiglenes intézkedések elrendelését, mondta Quigley.

Ha a bíróság ebből a technikai okból elutasítja Dél-Afrika keresetét, az arra ösztönözné a népirtó kormányokat, hogy a jövőben tagadják meg a válaszadást a népirtással kapcsolatos állításokra, hogy ezáltal elkerüljék a Nemzetközi Bíróság illetékességét.

A bíróság a kért intézkedések egy részét vagy mindegyikét elrendelheti. Az érdemi kérdésekről folytatott tényleges tárgyalás több évig is eltarthat. Ha a bíróság ideiglenes intézkedéseket rendel el, azok végrehajtás céljából a Biztonsági Tanácshoz kerülnek. Még ha az Amerikai Egyesült Államok meg is vétózza a Tanácsban a végrehajtási intézkedéseket, amennyiben a Nemzetközi Bíróság megalapozottan megállapítja a népirtást, az más országokat is arra késztethet, hogy szankciókat vezessenek be Izraellel szemben. A Közgyűlés összehívására is sor kerülhet az Egyesült erővel a békéért (Uniting for Peace) eljárás keretében (mely eljárás a Biztonsági Tanácsban kialakult patthelyzet megkerülésére szolgál), és a Közgyűlés kereskedelmi embargót, az ENSZ katonai erejének bevetését vagy Izrael soraiból való kizárását javasolhatja.

Ha a Nemzetközi Bíróság úgy találja, hogy Dél-Afrika megalapozottan állította, hogy Izrael népirtást követ el, az felbátoríthatja az egyes országokat arra, hogy az egyetemes joghatóság bevett doktrínája alapján népirtás miatt vádat emeljenek izraeli vezetők ellen. A népirtás olyan szörnyű, hogy minden nemzet elleni bűncselekménynek minősül, így bármelyik ország büntetheti.

Ráadásul ha a Nemzetközi Bíróság tárgyalás nyomán megállapítja a népirtást, az kötelező érvényű lenne a Nemzetközi Büntetőbíróságra nézve, amelynek ezután már csak azt kellene eldöntenie, hogy mely személyek ellen emeljen vádat.