Az oktatás helyzetéről szóló szülői és tanári, Pintér Sándornak címzett üzenetekkel teleírt könyvet vitt ajándékba a Belügyminisztériumhoz a Tanítanék Mozgalom hétfőn délelőtt. Törley Katalin, a szervezet tagja az épület előtt elmondta, novemberben a mozgalom olyan kampányt indított, amiben a követőik és támogatóik közvetlenül tudtak üzeneteket küldeni az oktatásért is felelős miniszter részére. A felhívásukra válaszul több ezer üzenetet kaptak, amiből 1432 üzenetet tartalmazó karácsonyi kötetet készítettek.

Ezeket szülők, nagyszülők, felmondott, valamint jelenleg is tanító pedagógusok írták, hogy kifejezzék aggodalmukat az oktatás helyzetével kapcsolatban.

„Azt, hogy ez a bántalmazó hatalom milyen méltatlan módon bánik ezzel az óriási és nagyon fontos szektorral”

– mondta el Törley Katalin hozzátéve, céljuk, hogy felhívják a figyelmet a hatalom eljárásrendjének, kommunikációjának, tetteinek a méltatlanságára és alávalóságára. Ennek ellensúlyozására hívták segítségül az eseményen a klasszikus zene méltóságát: az üzenetek felolvasását Liszt, Bartók, Mozart és Verdi szerzeményei kísérték a Széchényi István téren. Törley Katalin a kötet átadása előtt boldog ünnepeket kívánt mindenkinek és elmondta, azt reméli, legalább

Pintér Sándornak is lesz mit olvasnia a karácsonyfája alatt.

A Tanítanék aktivistája a Mércének elmondta, a támogatói körükből származó üzenetek átvételére ígéretet kaptak a Belügyminisztériumtól, de nagyon remélik, hogy a miniszterhez is eljutnak azok, mivel mindegyiknek Pintér Sándor a címzettje.

A szövegek az általános tanárhiányról, a gyermekeik jövőjéért aggódó szülőkről és nyugdíj közelében álló vagy már felmondott tanárok történeteiről szólnak. A több száz egysoros, a miniszter lemondását vagy azonnali változást követelő levél mellett hosszú, pedagógusi és családi történeteket elmesélő írást is olvashat a miniszter a karácsonyi vacsora után.

Néhány a Pintér Sándornak címzett levelekből:

„Felmondtam. Fel kellett mondanom. Sok kollégám távozott, gyerekeim tanárai közül is sokan. Fakultációs csoportok szűnnek meg az érettségi évében, de szűntek meg már az azt megelőző – múlt – tanévben is. A kisebbnél minden csoportbontás megszűnt, így nem férnek az informatika-terembe a gyerekek. Nincs testnevelő, nincs rajztanár (lett volna, de Rábel Krisztina csökkentette az óraszámot, 100 órát vett el egy iskolától – így nem vehettek fel szakembereket a távozók helyére). Ezekről és valamennyi – a teljes összeomlást jelző – működésről van Önnek tudomása?”

„Nagyszülőként, egyetemi oktatóként, állampolgárként tiltakozom a közoktatás rombolása ellen. Az unokámat és nemzedékét többre tartom, mintsem csak betanított munkásként dolgozzanak. Egyetemeinken meg a lemorzsolódás csökkentése az egyik fő cél. Ha nincs talapzat, leomlik a szobor!”

„A státusztörvény következményeként életbelépett a felmondásom. Az új rendelkezéseket elfogadni nem tudom, teljes mértékben elutasítom a szóban forgó törvényt. Semmiféle megoldást NEM kínál a közoktatás problémáira, csak tovább rontja az amúgy is súlyos helyzetet. Október végéig aktív pedagógusként dolgoztam; kijelentem: PEDAGÓGUSHIÁNY VAN, a kormány minden ellenkező híresztelésével szemben. A közoktatásban fennálló káosz tovább növekszik a kormány elhibázott döntései következtében. A státusztörvény pedig nem más, mint a pedagógustársadalom teljes degradálása.”

„A tanítás a mindenem. Az életem. A hivatásom. A mosolyom! Ebben tényleg jó vagyok. Tanítani AKAROK! A gyerekeknek tanár kell, a gyerekeknek jövő kell! De így nem maradhatok, a létminimumon vagyok! Tanítani AKAROK!”

„Nem szerepelek a státusztörvény áldozatai között, pedig az vagyok. Nem mondtam fel, nyugdíjba menekülök, amire az ad lehetőséget, hogy szerencsémre épp a napokban érem el a 40 év szolgálati időm végét. Sok ismerősöm van, aki ugyanezt a megoldást választja. Nem látszik a számunk, de mi is az elüldözöttek táborához tartozunk. Mi is hiányozni fogunk. Ne áltassa magát Miniszter Úr, hogy nem nagy a baj. De.”

„A férjem, aki született pedagógus, és szinte egész életében tanított, nem tud az arcátlan státusztörvény hatálya alatt dolgozni. Felmondott és ebbe testileg-lelkileg beleroppant. Egy nagyon értékes ember pályája tört derékba, és egy csomó gyerek lehetséges példaképe távozott az oktatásból. Egy hiteles személyiség, egy nagy család feje, 4 gyermek apja, sokak barátja és ismerőse, 20 év során több ezer gyerek tanára és nevelője. Nos, ő egész biztos nem fogja ezt a pályát javasolni senkinek. És én sem, aki látom a bánatát, ami egy olyan rendszer miatt sújtja, ami régen megérett a pusztulásra. A magyar oktatás egy szemétdomb, amin hozzá nem értő kiskakasok kapirgálják maguknak a gyémánt félkrajcárokat (a hasonlat az egész országos politikára is bátran alkalmazható), míg a szegény asszony éhezik. Mindegyiknek a császár bugyogójában lenne a helye, hátul. A férjem talpra fog állni, ebben minden erőmmel segítem őt. Sajnos a magyar oktatásról ugyanez nem mondható el. 10 év és végleg befellegzett.”

„Tisztelt Miniszter Úr!

Nagyon-nagyon fárasztó úgy élni, hogy a fizetésem, amiért legalább napi 10 órát dolgozom, a hónap közepére biztosan elfogy. Kimerítő, megalázó lét ez. Szeretném, ha nem kéne még pluszban dolgoznom azért, hogy legyen miből boltba menni. Mióta tanítok (5. éve), nem voltam külföldön egy-egy osztrák koncerttől eltekintve, amit a suli intézett. Hogy legyek így hiteles angoltanár? Hogy legyek háromdiplomás értelmiségi (most tanulok a negyedikért) úgy, hogy nem jut színházjegyre, könyvre? Köszönöm, hogy állami ösztöndíjas képzésen tanulhatok újabb tanárszakért, de nem sokat fog érni, ha belebetegszem a munkába és szorongásba, mire elvégzem. 45 éves vagyok, szeretnék még majd 20 évig szeretettel, szakmailag felkészülten, lelkesen oktatni magyar gyerekeket. Kérem tisztelettel, becsüljenek meg érte.”

Élő közvetítésünk a Belügyminisztérium elől: